Hol is kezdjem? Brotherhood. Rövid. Nagyon. Igaz, hogy a történetet tovább viszi, de olyan, mintha csak egy mellékág lenne. Az egyjátékos módba került újdonságok tetszettek, annak ellenére, hogy annyi nem volt, mint a kettőben. A jelenbeli események ebben a részben sikerültek a legjobbra, illetve a négy rész kezdése közül is ez volt szerintem a legjobb, a falu ostromával. Róma remekül néz ki, a Colosseum lehengerlő. Jópofa volt, hogy az assassinokat elküldhettem küldetésekre, és azt is díjaztam, hogy a pénz jobban ki volt használva, mint a kettőben. A legnagyobb újdonság viszont a multi megjelenése. Hát az zseniálisra sikerült. Nem szeretném részletezni, a lényeg, hogy egy újfajta, érdekes multiélmény.

Revelation

Ez sokkal jobban tetszett, mint a Brotherhood, de mégis csak a második legjobb rész a szériában.
Altair-t még mindig jobban kedvelem, mint Ezio-t, ezért is örülök, hogy nagyobb szerepet kapott, mint az előző két részben. Nagyon tetszett a története. Másik pozitívum, hogy elhagytuk Itáliát, és elsősorban Konstantinápolyban tevékenykedünk. Nem, mintha nem szeretném Olaszországot, de kellett egy kis változatosság, más építészeti stílus, más emberek. A hookblade-et, és az általa hozott újításokat szívesen fogadtam, a bombáktól eleinte óckodtam, de sikerült megszoknom őket. A kis, földalatti/ barlangba-vájt város kellemes meglepetés volt.
A jelen nem tetszett. Nekem úgy jött le, hogy az Animus island olyan, mint az Eredetben a váró. Desmond kinézete részről részre változik, a Revelation-ben egyszerűen katasztrófa. Igazából semmi sem történt, vagy nem tudunk róla, hogy történt volna. Pár kérdésem is maradt még, reméljük, hogy a (z igazi) harmadik részben válaszokat is kapunk.

Azta mindenit! Számomra 2009 legjobb játéka, az Uncharted 2 mellet.
Nem nagyon tudok olyan játéksorozatot, ahol két rész között ekkora fejlődés történt volna. Az első rész monotonsága teljesen eltűnt, a harcok javultak, a mászás is, mintha gördülékenyebb lenne, és a történet még mindig zseniális.
A hibák javításán kívűl, rengeteg újdonság is belekerült a játékba. Sok gyűjtögetni való, sok új fegyver, páncél választás, városfejlesztés, rejtvények. Tetszett az a pár perc mikor Altairral játszhattunk, és annak is örültem, hogy megszerezhetjük az ő ruháját, páncélját, kardját is.
Minden a helyén van ebben a játékban, csak egy két hibát, érdekességet találtam benne.
Az emberek hajlamosak furcsán viselkedni, és a mászással, ugrálással is egy-két részen meggyűlt a bajom.
Ami még nem tetszett, az a jelenben játszódott. A két új karakter, szerintem fölösleges. Desmond hülyén néz ki.

Az Igazságot még nem szedtem össze teljesen de folyamatban van.
Végén Desmond szavai nagyon tetszettek, és egyet is értek velük:
What the fuck?

Végre belekezdtem ebbe a szériába is. Először a Revelation-t szereztem, be de ez ne tévesszen meg senkit sorba megyek, mivel az első rész is helyet kapott a lemezen.

Rövid véleményem a játékról:
Nem rossz. Sőt, nagyon tetszik, jó a hangulata, érdekel a kor, a helyszín, érdekes a történet, mind a múltban, mind a jelenben (mondjuk a jelen cselekvései az elején zavartak, de a vége felkeltette az érdeklődésemet). Tetszik a mászkálás, a sunyiban ölés.
De korántsem hibátlan a játék. Talán a legnagyobb hibája, hogy egyhangúak a küldetések. Aki játszott vele az tudja miről beszélek.
A másik ami nekem nem egészen jött be, vagy csak nem éreztem rá az a kardozás. Minden harcom abból állt, hogy védekeztem, és vártam a támadást, hogy egy counter attack-el megöljem a szerencsétlent. Illetve a civilek, őrök, néha elég furcsán viselkedtek.
A végén az LSD-s, teleportálós harc elég furcsa volt, nem igazán értem.