Bevezető
Bevezetőként el kell mondjam, hogy ez az első írásom és azoknak nyújthat némi segítséget akik a processzoruk alulfeszelésével és órajelcsökkentéssel próbálkoznának hordozható számítógépük akkumulátoros üzemidejének meghosszabbítása érdekében. Megjegyzem, hogy csak a saját AMD Turion X2 tipusú központi egységemet piszkáltam, más konfigurációkkal egyenlőre nem volt lehetőségem kísérletezni.
Amint azt sokan tudjuk, a mostani processzorok rendelkeznek energiagazdálkodási funkciókkal úgy Intel (SpeedStep) mint AMD (Cool & Quiet) vonalon. Ezen technológiák révén a processzor képes többfajta teljesítményprofil (p-state) közül választani az igénybevételnek megfelelően. A különböző profilok egy megadott frekvencia-szorzóból és a hozzárendelt magfeszültségből állnak. Annak érdekében, hogy a processzor egy bizonyos frekvencián stabilan működjön, a magfeszültségnek egy kritikus határ fölött kell lennie, ellenkező esetben fagyás, vagy számításbeli pontatlanságok jelentkezhetnek. Fontos, hogy a feszültség minél közelebb legyen a kritikus értékhez, ellenkező esetben fölöslegesen nő a fogyasztás és a hőkibocsájtás. A gyártó, mivel nem rendelkezik a megfelelő teszteléshez szükséges idővel, ezért a feszültségeket általában lefixálják egy családon vagy stepping-en belül, figyelembe véve a gyengébben sikerült termékeket is. Ezek a feszültségek azok, amelyekkel esetlegesen az otthoni felhasználó babrálhat, megkeresheti az optimális értékeket, mivel neki a gyártónál több ideje van tesztelni a különböző beállításokat.