Ahogy a cím is elárulja, éppen kampányolok. Nem kell félni, nem a következő választásokon fogok indulni.
Dióhéjban levezetem a lényeget. Az :L topicban, jelenleg egy verseny folyik, ahol augusztusban kellett nevezni egy munkával. Szeptemberben most az a feladat, hogy minél több szavazatot gyűjtsünk munkáinkra. Értelemszerűen az fog győzni, aki a legtöbb szavazatot kapja. Én egy versel készültem, minek címe: :L.

Íme a munkám:

:L

Ha tetszik a versem, nincs más dolgotok mint, hogy (szigorúan) a linkelt topicban leadjátok a voksotokat. A szavazás szabályairól részletesebben itt olvashattok. (érdemes) Mind e mellett, a kritikákat is elfogadom. Előre is Köszönöm azoknak, akik rám szavaznak!

Ma zuhanyzás közben, ez pattant ki a fejemből. Főleg, mert nem emlékeztem az eredetire, de az már nem is érdekes. Leírom, hátha bejön nektek is.

1. Ez a zene elmegy.
2. Úgy megütlek, elvisz a mentő.
3. Várom a párom.
4. Észnél légy.
5. Nagymuter pulóvert köt.
6. Ma se fogtam halat.
7. Megtámadt egy menyét.
8. Fejemre zuhant a polc.
9. Mellettem egy ínyenc.
10. Vigyázz, el ne hízz!

Tudom, nem nagy szám, de szerintem jópofa.

nem_tom

Kicsit megkéstem ezzel az írással, de csak most szántam rá magam.

Nos, még pár hete megjártam a kistarcsai kórházat, pontosabban a sürgősségit. Amit tapasztaltam, az észveszejtő.
Az történt velem, hogy elkezdett fájni a hasam/gyomrom. De nem akárhogy, kegyetlen mód. Kb üvöltöttem a fájdalomtól. Fetrengtem az ágyon, szenvedtem, mondtam muternak, hogy menjünk be a kórházba. Kocsiba be és indulás. Járni alig bírtam. Odaérünk és a recepcióról a sürgősségre küldtek minket. Sürgősségi? Még mit nem! Elmentünk a sürgősségi osztályra, bejelentkeztünk és a váróba küldtek minket. Úgy fájt még mindig a hasam, hogy ott görcsöltem, majd összeestem, fetrengtem még a székeken is. A kiabálást kis híján még vissza bírtam fogni. Na de most jön a pláne. Míg én ott szenvedtem, egy tucat ember dekkolt ott, akik lazán végigjárhatták volna, az átlagos procedúrát. Ők ott kényelmesen vártak, szemmel láthatólag, hozzám képest kutya bajuk se volt, míg én már azért imádkoztam, hogy valaki üssön le. Anyám már odament szólni a portára, hogy nagyon fájok, csináljanak valamit. Azt mondták, hogy nincs se szabad ágy, se szabad orvos. Én még mindig ott "haldokoltam". Később megint visszament, ugyan azt a választ kapta. Továbbra is, ugyan olyan lazán vártak a többiek. Végül már én csoszogtam oda, hogy csináljanak már valamit, nem bírom. Amikor megláttak, végre elkezdtek foglalkozni velem, bár még várnom kellet egy kicsit szabad orvosra. Addig is befektettek egy ágyra és kaptam vénásan fájdalomcsillapítót, bár nem sokat használt, mégis egy icipicit jobb volt azért. Aztán átestem a vizsgálatokon, meg minden. Amikor még utoljára visszakerültem a sürgősségi osztályra, vagy 2 órával később, csak akkor mondták be a nevemet. Nagyot is néztem. Normál esetben, csak most kerültem volna be, sürgősségi ellátásra? Na ne! Végül befeküdtem és ott maradtam. Másnapra kiderült, hogy gyomorfekélyem van. 2 nap múlva szabadulhattam. Gyomortükrözést is akartak csinálni, de nem tudták lenyomni a torkomon azt a csövet. Most gyógyszert kell szednem, óvatosan ehetek terhelő ételeket és nem ihatok alkoholt. De mindez már nem vág a témába.

Ma hajnalban, életem egyik legérdekesebb (szvsz ez kimeríti nálam már az érdekesség fogalmát is) jelenségét (vagy minek is nevezzem) láttam. Lehet páran még hülyének is fognak nézni, de én szentül megvagyok győződve arról, amit láttam.

Az egész, pontosabban hajnali 2 óra után történt, néhány perccel. Nyugodtan fórumozgattam, csevegtem meg minden, amikor is gondoltam egyet és kimentem cigizni az udvarra. Kimegyek, cigizgetek, fel-fel nézegetek az égre, amikor is olyat láttam, hogy... Hűha! Felnéztem az égre és egyszer csak láttam, hogy egy csillagszerű fénypont egyszer csak kigyullad, nagyon magasan az égen. Hatalmas fénye volt, persze nem világított be mindent. Láttam, hogy a nagy fény közepén, tűz tört ki, persze mindezt nagyon piciben. Fénylett-fénylett, de csak pár másodpercig, aztán egyre halványabb lett és végül teljesen eltűnt. Az első másodpercekben, teljesen megszeppenve bámultam, hogy ez mégis mi a franc volt ez. Aztán elkezdett pörögni az agyam és arra jutottam, hogy valószínűleg, egy repülőgéppel történt valami. Kilométerek híján, nem sokkal messzebb a fejem fölül. Aztán elkezdtem félni, hogy mi van, ha idecsapódik, akár egy alkatrésze is, bele a házba. Ugyanis nem magamat kezdtem el félteni, hanem a bent alvó családomat. Hosszú perceken át pásztáztam az eget, idegbajjal megfűszerezve, azt nézve, hogy nem e repül felénk valami. Nézem-nézem, semmi. Közben kiszámítottam az irányból, plusz a távból, hogy eléggé kicsi a valószínűsége annak, hogy ide csapódik be valami, mégis tovább aggódtam. Annyi idő telt el, hogy már lassan abba hagytam a bámészkodást. Kicsit megnyugodtam és csak néztem tovább az eget, hátha látok még valamit. Nem láttam semmit. Viszont, mindez után, olyan 10-15 perccel, egy nagyon távoli és erős robbanást hallottam meg. Akkor már szinte biztos lettem abban, hogy ez egy repülőgép volt. Abban is biztos vagyok, hogy ez nem dörgés volt. Ugyan is villámlott már kicsit az ég, de olyan messze, hogy még a villámok fénye is alig ért ide, nemhogy a hangja és nem is hasonlított rá. Ráadásul ez volt az egyetlen robaj, egész éjszaka. Kifejezetten robbanás hangja volt. Elmerengek azon, hogy mit láttam, aztán nézem tovább az eget.
De ennyiben nem merült ki az éjszaka. Mind ez után, UFO-kat (*Ismeretlen repülő tárgy) észleltem, szintén nagyon magasan. Biztos vagyok benne, hogy azokat láttam. De nem ám akármennyit. Ha nem láttam legalább tízet, akkor sehányat.
Legalább hajnali 3-ig, vagyis közel egy órán át bámultam az eget. Végére, már az UFO-k is elfogyatkoztak. Nagyon komoly éjszaka volt. Még az adrenalin is, felment bennem.
Érdekes mód, semmi hír nincs repülőszerencsétlenségről, vagy ilyesmiről. Internet/TV, sehol.

Elméletileg zsírmentes.

Jól hangzik mi?

Nem olyan rég voltam vendégségben, ahol volt egy ilyen filléres noname üdítő, amit főleg áruházakban lehet kapni és azon láttam ezt a szöveget.
Elméletileg zsírmentes. Könyörgöm és akkor mi a franc van benne gyakorlatilag?
Ezt így ráírni, szvsz merész húzás volt.
Elméletileg eldobom az agyam ettől.

17 éves kis p*cs vagyok, itt a nyár: sunshine, holiday, weekend, stb...; de én mégsem ezekre gondolok. Hanem arra, hogy nincs munka, nincs pénz, most mi a gyász lesz. (most ha kérhetem ne térjünk ki a ténylegesen szegény, akár éhező emberekre) Szerintem valahol nagyon beüthettem a fejemet.
Helyi önkormányzatnál nincs meló (talán 2-3 hét múlva), se a boltoknál.
Ma néztem interneten álláshirdetéseket. Kb 12 free hirdető oldalról kitudtam magamnak pecázni 2 elfogadható hirdetést. Hozzátenném, hogy a feladott ingyenes hirdetések jó 80% teljesen igénytelen, amikre épp eszű ember nem kattint rá. Ha egyáltalán méltatnak válaszra, akkor is az egyik eléggé kérdéses a táv miatt.
Hát remélem valami összejön, mert kéne a meló.

Szerk.: Amúgy azért nem kerestem hamarabb melót, mert úgy volt, hogy lesz. Hát még se lett. A részleteket hagyjuk.

Üdv: nem_tom

Nos egyéb (értelmes ) cikkeimnél azt vettem észre, hogy nem ritka az az eset, amikor egyesek teljesen figyelmen kívül hagyják a felhívásos és általában igencsak kiemelt részeket. Nem tudom, hogy el se olvassák -e vagy egyszerűen meg sem próbálják értelmezni, hanem elvakultan és félreértetten írnak vagy olyat, ami teljességében lehetetlen/nem igaz, vagy csak úgy írnak, ahogy az nekem nem jó. Ez miért jó? Aztán meg én figyelmeztessem, meg én magyarázkodjak, mikor ki van emelve a szövegben is. Ha már valahova írok, akkor az a minimum, hogy elolvasom a teljes szöveget, értelmezem és aztán írok csak.

Akinek inge, vegye magára és gondolkozzon el ezen!

Csökkent. Méghozzá tegnap... Lecsökkent a medence színvonala!
Tegnap Egerben voltam egy standon, ott volt a "pisimelegvízű" medence. Amikor a strandra értünk, annak a vize 36°C-os volt. Fél órával később már csak 35°C!
Kész... tényleg közeleg a 2012!

Tudom, sok cikk íródott ezzel kapcsolatban, de úgy érzem ki kell már írnom magamból.

Egyszer nekem azt mondták, hogy haladjak a korral... Régi zenéket hallgatok (általában) és undorodom ettől az új stílusú elektro-rapp féle "zenéktől". Nem hordok konzerv (Converse) cipőt, sőt röhejesnek találom, hogy egy tornacipő 14 ezer forint. Nem borotválom a mellkasom és csupaszra se a fanszőrzetemet és nem tolom le a seggem alá a nadrágomat sem. (persze nem is a derekamon hordom) És még sorolhatnám. Az egészet már-már lassan undorítónak tartom és ebbe a szutyokba haladjak? De lehet, hogy tényleg velem van a baj... Nem érdekel. Ilyen vagyok, ez van ezt kell szeretni. És nem érdekel ki, mit mond. Nem változom meg semmi pénzért.

Hát, kőkemény dióhéjban ez a véleményem a mai "divatról".
Hangsúlyozni szeretném, hogy ebben a bejegyzésben a divatmajmokról beszélek, akik birka mód igen röhejesen követik a mai "divatokat", szóval nem állt szándékomban senkit megsérteni, aki normális keretek közt teszi ezt. (ismerek is ilyet) (kiemeltem, mert egyesek nem vették figyelembe ezt a részt)

Mi va má itt, he!? Június egy, a summer első napja, oszt 10 fok end szakad az eső! It's nem állapot, gyerekek!
Remélem a birthdayemet nem ijen ítélet időben kő majd ünnepelnem. Bár az szerencsére júliusban lessz (két essz), addig csak változik majd valamit a weather.