Most olvastam, hogy meghalt és eszembe jutottak a meséi. Mikkamakka, Szegény Dzsoni, a Rettenetes Háromkerekű Pakuk madár és a többiek. Gondoltam, hogy kellene ide írni valamit, de semmi okosat vagy szépet nem bírtam, így egy rövid mese átvétele mellett döntöttem a MEK-ről [link]. Sok jó lehetett volna ide, de most ez lesz nagyon jó, nosztalgiának vagy akár kedvcsinálónak is. Így ha valakinek kimaradtak is ezek anno, ha itt megszereti, akár már mint mesélő ismerkedhet meg velük, ha épp ennek van ideje.



A HÉTFEJŰ TÜNDÉR

Nem volt nálam csúnyább gyerek Rácpácegresen. Azazhogy mit beszélek, hetedhét országon nem akadt nálam csúnyább gyerek. A lábam gacsos volt, a hasam hordóhas, a fejem úritök, az orrom ocsmonda, egyik szemem balra nézett, másik szemem jobbra nézett, hívtak emiatt kancsalnak, bandzsalnak, sandának, bandzsának, kancsinak, bandzsinak, árokba nézőnek; tyúkmellem volt, suta voltam, fülem, mint az elefánté, harcsaszám volt, puklis karom, a termetem girbegurba.

Hát ilyen csúnya voltam.

Vagy tán még annál is csúnyább.

Úgy szégyenkeztem emiatt, ahogy még senki Rácpácegresen. És forrt bennem a düh, emésztett a méreg, rágtam magam, elöntött az epe. Miért vagyok én ilyen csúnya? Kiért? Miért? Mi végre? Ki végre?

Két zenész lakott a szomszédomban Rácpácegresen. Jobbról Rácegresi, balról Pácegresi. Rácegresi tudott furulyázni, Pácegresi nem.

Rácegresi azt mondta nekem:
- Csúnya vagy, csúnya vagy, de azért rád is süt a nap. Ha egyszer jó szíved lesz, el is felejted, hogy csúnya vagy. És meg is szépülsz tőle.

De én nem jó akartam lenni. Szép akartam lenni. Mérgelődtem, acsarkodtam, kardoskodtam, epéskedtem.

Pácegresi meg azt mondta:
- Olyan randa vagy, hogy nem lehet rád nézni. Téged elvarázsoltak. Ez a hétfejű szörny varázsolt el téged biztos, aki itt lakik Csodaországban. Azt kellene megölnöd.

- De amikor olyan szépen énekel - mondtam neki.

Pácegresi legyintett.

- Álnok ének az - mondta. - Így csalja tőrbe az áldozatait.

Ez a hétfejű szörny vagy hétfejű sárkány, avagy hétfejű boszorka ott élt hozzánk közel. Mert Rácpácegres a Négyszögletű Kerek Erdő közepén van, s innen csak egy ugrás Ajahtan Kutarbani király fazsindelyes palotája, s a palota mögött meg rögtön kezdődik Csodaország. Ott lakott ez a hétfejű micsoda. És esténként gyönyörűen énekelt. Hét szólamban. Mind a hét szájával más szólamot. Hát ő varázsolt el engem. Őmiatta lettem ilyen rút. Na megállj! - gondoltam magamban. Elhatároztam, hogy megölöm.

- Ez az egyetlen lehetőség - helyeselt Pácegresi, a zenész, aki annyira nem tudott furulyázni, hogy már nem is akart, a furulyája is tömör arany volt, lyuk se volt rajta.

Ettől kezdve mindennap edzettem, hogy legyőzhessem a hétfejű szörnyet. Hétfőn sárkánytejet ittam, kedden lándzsát szórtam, szerdán karddal hadakoztam, csütörtökön baloskával, pénteken péklapáttal, szombaton szablyával, vasárnap vassal, vérrel, vencsellővel.

Meg is erősödtem hamar, s egy éjszaka nekiindultam. Karddal, lándzsával, baloskával, péklapáttal, szablyával, vassal, vérrel, vencsellővel.

- Megöllek, gonosz szörny, megöllek, elvarázslóm - ropogtattam a fogaim között.

A talpam alatt rídogáltak a füvek. Csak mentem: bimm-bumm. Mit nekem füvek! A fejem felett recsegtek, sírdogáltak a fák. Csak mentem: dimm-dömm. Mit nekem fák! Az ég sóhajtozott, a föld nyöszörgött. Csak mentem: zitty-zutty. Mit nekem ég, mit nekem föld!

Hajnaltájt értem Csodaországba, még alig-alig pirkadt. De rátaláltam a hétfejűre. Ott aludt egy eukaliptuszfa alatt, be volt hunyva mind a tizennégy szeme.

Nosza, nekiestem. Sutty, levágtam az első fejét - mintha egy húr pattant volna el, földtől holdig érő, megzengett a világ. Fölébredt persze, álmélkodva bámult rám tizenkét szemével. Nem kíméltem, nyissz, levágtam a második fejét is! Illatok szabadultak el ekkor, kikerics, fodormenta, kakukkfű, orgona és nárcisz illata. Felém nyúlt, meg akart fogni. De nem hagytam magam. Dolgoztam keményen a karddal, lándzsával, baloskával, péklapáttal, szablyával, vassal, vérrel, vencsellővel.

Lehullt a harmadik feje is - források, csermelyek bugyogtak fel egy pillanatra.

A negyedik is - aranyhajfonatok libbentek s tűntek el a fák közt.

Az ötödik is - felcsilingeltek s elhaltak szánhúzó lovak téli csengettyűi.

A hatodikat nagyon féltette, húzta, óvta, de nem menekült. Lenyisszantottam. Harang szólalt meg akkor, sok békességes harang. Egyre halkabban, egyre halkabban...

De akkor, jaj, elkapott! Szorosan magához ölelt, mozdulni se tudtam. A fejem épp a mellére szorult, hallottam a szívdobbanásait. Kopp-kopp - dobogott a szíve. És azt kérdezte tőlem:
- Mit vétettem én neked, ember fia?
- Megölhetsz - mondtam neki -, szétroppanthasz. De akkor is jól tettem, amit tettem, mert ilyen csúnyává varázsoltál. Én vagyok a legcsúnyább ember a földön.

Fölpillantottam, megláttam a szemét. Fénylett a szeme, mint a szép távoli csillag. Megláttam az arcát. Tavak jóságos tükre, föld barna nyugalma, templomok békéje, májusi rétek szépsége - ilyen volt az arca.

- Te bolond, te bolond - mondta kedvesen.

Megcsókolt jobbról, megcsókolt balról, megcirógatott.

Ez nem öl meg engem, ez nem varázsolt el engem, ez nem bánt engem, ez szeret engem. És már sírtam is; te úristen, hat fejét levágtam!

Elengedett. A szeme tükrében megláttam magam. A lábam egyenes volt, a hasam sima, a fejem hosszúkás, nem voltam se bandzsa, se lapátfülű, se tyúkmellű, se harcsaszájú.

Térdre estem előtte.

- Nem érdemlem én ezt - mondtam neki -, változtass vissza rúttá. Hiszen hat fejed levágtam. Jaj, csak visszaragaszthatnám!

Rázta a fejét, hogy nem lehet. Mosolygott.

Ekkor kelt föl a nap, rásütött. Akkor jöttem rá, hogy hiszen a Hétfejű Tündért akartam megölni, a világ legjóságosabb tündérét. Balga ésszel hat fejét levágtam.

Mi lesz, ha ez az egy feje is elvész?

- Engedd meg, hogy a testőröd legyek, engedd meg, hogy őrizzelek - mondtam neki.

Bólintott.

Soha többé nem mentem vissza Rácpácegresre, ott maradtam a tündért vigyázni.

Őrzöm őt ma is, lándzsával, karddal, baloskával, péklapáttal, szablyával, vassal, vérrel, vencsellővel.

Ne is próbáljatok rossz szándékkal közeledni hozzá! Nem engedhetem bántani.

Mert egy bolond levágta hat fejét, csak egy maradt neki. Erre az egyre vigyázzunk hát mindannyian. Lándzsával, karddal, baloskával, péklapáttal, szablyával, vassal, vérrel, vencsellővel. És szeretettel.

Friss hír, hogy a Sony márciusban komolyabb firmware frissítést tervez PS3 konzoljához és egyúttal billentyűzettel és egérrel csomagolt változatok piacra dobását is tervezi [link]. Továbbá, bár már eddig is lehetett hallani direkt a PS3-hoz készült Linux disztribről [link], de a mostani hír hivatalos forrásból is megerősítette a Linux disztribúciók hivatalos támogatásának lehetőségét. Ennek hatásait szeretném körüljárni az átlagos igényekkel rendelkező otthoni felhasználó szempontjából.


Eddig a konzolokkal szembeni egyik standard ellenérv az volt, hogy a kontoller alkalmatlan mind a stratégiai játékok, mind az FPS-ek irányítására. Ez olyannyira így volt, hogy a stratégiai játékok ennek folytán nem is törtek be a konzolok világába. Nos, ha a Sony hivatalosan is támogatni fogja a billentyűzet/egér kombót, jó eséllyel lehetővé válik ezen típusú játékok fejlesztése és megjelenése is a kínálatban. Eme kifogást ezzel hipp-hopp ki is pipáltuk. A másik ellenérv játékos szempontból az, hogy a konzol életciklusának utolsó évében/éveiben, már nem számít majd verhetetlennek a grafikailag. Ha konzolra való váltást tervezük, ezt sajnos le kell nyelni. Azonban azt gondolom, hogy a PC tulajdonosok nagyon nagy többsége is elszenved olyan időszakokat, amikor vannak az övénél jobb cuccok is a piacon ;)

Nézzük a dolgot a Linux oldaláról. Sokan eddig is több okból vonzódtak ehhez az OS-hez. Nem akarok bele menni, hogy hatékonyabb, jobb-e a Windowsnál, inkább csak az ingyenes voltát említem és azt, hogy sokaknak vannak ellenérzései az MS-sel szemben, így ők váltás esetén megszabadulhatnak azon frusztrációtól is, hogy mindennek ellenére mégis az ő programjaikat használják. Az átállással szembeni fő ellenérveket, itt a rendelkezésre álló játékok alacsony száma, valamit a különböző hardverelemek problematikus kompatibilitása jelenti. A PS3-mal mindkettő teljesen eltűnik! Sem azt nem kell hosszan ecsetelni, hogy miért nem lesz gond a játékellátottsággal, sem azt, hogy hogyan oldja meg a fix hardver a driver gondokat. Ezek az ellenvetések is letudva.

A fennmaradó kifogások főleg anyagi természetűek lehetnek. A PS3 a legdrágább a nextgen konzolok közül. A nagyobb winchester-rel szerelt változat ára 600 dollárra rúg az USA-ban, ami mire az EU-ba ér, jó eséllyel ugyan ennyi Euro-t fog jelenteni. Ráadásul az is kétséges, hogy milyen mértékben lesz megoldható a játékok másolhatósága, ami a kelet-európai régióban, így nálunk is, jelentős szempont lehet. Nézzük a pozitívumokat. Mit is kapunk ezért a ráfordításért cserébe? Egyenlőre nem lehet biztosan tudni, hogy milyen teljesítményre lesz képes a PS3 a komolyabb alkalmazások futtása során, de jelen pillanatban elég valószínűnek tűnik, hogy a 600 pénzért nagyobb teljesítményű géphez jutunk, mintha ugyan azt az összeget PC vásárlásra fordítottuk volna. Ha pedig egy Windows, egy MS Office és a Blu-ray olvasó árát is figyelembe vesszük – utóbbi asztali változatai jelenleg 200e forint fölött kaphatók –, akkor úgy tűnik jó vásárt csinálunk.

Mindent figyelembe véve, nagyon úgy fest, hogy izgalmas idők következnek. Bár a Sony jelentős lemaradásban van mind az Xbox360, mind a Nintendo Wii eladási mutatóival szemben, van rá remény, hogy olyan lehetőségeket tud kínálni a felhasználók számára, amelyre egyik vetélytársa sem képes. Véleményem szerint nem elhanyagolható változások várhatók az otthoni számítógépek piacán. Velem együtt sokan vannak, akik szeretnének kilépni az állandó PC fejlesztés jelentős költségeket felemésztő spiráljából. Számukra vonzó, megfontolásra érdemes alternatíva lehet az ötévenkénti fix 600 euro-s kiadás. Talán annyira vonzót, hogy hosszabb távon ebbe az irányba tolhatja el az otthoni PC-k piacát, nehéz időket, hozva a PC komponensgyártók számára. Annál is inkább, mert nem kizárt, hogy mások is hasonló termékekkel jelentkezzenek. Az Apple régóta kínál hardver OS együttest, de a magas ár és a játék ellátottság hiánya miatt, eddig nem terjedhetett el szélesebb körben. Az MS-nek is minden feltétele adott hasonló alternatíva biztosítására. Mind az operációs rendszer, mind a hardver rendelkezésükre áll.

Egyenlőre az előny a Sony-nál az ügyben. Személy szerint nagyon reménykedem, hogy márciusban egyszerre szabadulhatok meg, mind a PC fejlesztés kínjaitól, mind attól, hogy én is fenntartója legyek az MS jelenlegi egyeduralmának. Nagyon fontolgatom, hogy kitolom márciusig az épp aktuális PC fejlesztést.