Régóta tervezek már írni egy bejegyzést a Windows Phone rendszerről, hisz majdnem pontosan egy éve én is belekóstoltam ebbe a világba egy Samsung Omnia 7 formájában. Elhatároztam, hogy teszek egy próbát, kipróbálom a Speedshopban, és ha tetszik, már veszem is meg. Be kell valljam, lenyűgözőnek találtam a felületet, ahogy a homescreen szinte életre kelt, úgy éreztem, hogy a kezdőképernyő szinte visít azért, hogy kapcsolatba lépjen velem, illetve hogy ugyanerre késztessen engem is. Egy iPhone 3G utódjának szántam, és amint elhagytam a bemutató üzletet, illetve ránéztem az iOS springboard-jára, úgy éreztem, éveket mentem vissza az időben a puritán ikonos felülettel. Pár napba se telt, és a T-mobile-nál be is szereztem egy ilyen darabot, majd elkezdem ismerkedni a rendszerrel. Meg kell valljam, az animációk, a rendszer gyorsasága, a böngésző sebessége elsőosztályú, ebben a tekintetben teljesen hozza az iOS szintjét. Na de utána jött a fekete leves. Mivel párhuzamosan használtam az iPhone-nal, ami mellesleg borzasztó lassú volt mellette, mégis valahogy úgy éreztem, hogy az iOS felülete sokkal természetesebb, egyértelműbb, átláthatóbb. Mindent sokkal hamarabb elértem rajta, annak ellenére, hogy semmi nem üvöltött a kijelzőn, hogy érints meg, itt vagyok, csúszok, folyok, animálódok. Sokáig gondolkoztam azon, hogy mi állhat ennek a hátterében. Szimplán egy mélyen elfojtott, legyőzhetetlen Apple fanatizmus? Aztán megpróbáltam érvek formájában összeszedni, hogy miért nem tudtam megbarátkozni a felülettel:

Folyamatosan arról szólnak a hírek, hogy nyáron-ősszel jön az iPhone 5. Az emberek már-már tényként kezelik, hogy a következő iPhone-t így fogják hívni. Na de miért hívnák iPhone 5-nek a 6. iPhone-t? Kérdem én, ki találta ki ezt a marhaságot? Senkinek nem tűnik fel, hogy semmi ráció nincs ebben az elnevezésben? Talán még az Apple-nek se? Na, próbáljuk meg kicsit áttekinteni a történelmet, és annak szemezgetéséből némi konzekvenciát leszűrni:

2007-ben megjelent az első iPhone, aminek nem más lett a neve, mint meglepő módon iPhone.

2008-ban megjelent az iPhone 3G. Mint tudjuk, iPodokon belül is van 2G, 3G, 4G, ami a készülékgenerációt jelöli, tehát azt, hogy hanyadik modell generációról beszélünk. Mint tudjuk, az iPhone 3G még véletlenül se jelöl semmi ilyet, a név a 3G mobilhálózat támogatást jelöli. Ez a név egyúttal nem hivatalosan ráragasztotta az első modellre a 2G nevet az egyértelmű megkülönböztetés céljából.

Az Apple iPhone-ja az utóbbi évek során olyan termékké, termékvonallá vált, amely szinte a világ bármely pontján élők nyugalmi állapotát képes felbolygatni. Emberek milliói kezdenek megőrülni érte, és míg az Apple fan-ok kirobbanthatatlanul hűségesek a gyártó készülékéhez, addig évről évre új rajongókkal is képes bővíteni hatalmi státuszát. Az én iPhone "történelmem" tulajdonképpen a véletlen műve volt. Karácsonyra váratlanul kaptam külföldről egy 2. generációs iTouch-ot, melynek használhatósága, hatalmas kijelzője azonnal magával ragadott. Korábban semmilyen érintőkijelzős kütyüm nem volt, így viszonyítási alapom se, de nem sokkal később a családba egy 5800xm is bekerült, így egyből rá kellett jönnöm, hogy ez a kezelőfelület magasan veri a konkurenciát. Csak hát az eszköz kihasználatlanul maradt, itthon router se volt, így néha-néha elvittem magammal valahova, és ott használtam. Ekkora elgondolkoztam azon, hogy utána járok, milyen feltételekkel vehetnék iPhone-t, de lelkesedésem azonnal alábbhagyott, mikor az ikon 400-zal, és 10k-s havidíjjal szembesültem. Ekkor még nem láttam át, hogy milyen más konstrukcióban kapható, így azt se tudnám megmondani, hogy mikor jöttek be a kisebb médiamánia csomagok, főleg azonos készülékárral, de arra tisztán emlékszem, hogy májusban bejött az ikon 200 csomag, és az iPhone 3G 60k-ért elvihető volt 2 év hűséggel. Ekkor egyből felcsillant a szemem, eladtam a Touchot 40-ért, és lényegében apró kiegészítéssel, nyugodt lelkiismerettel ruházhattam be egy 8 gigás példányra. Szerelem volt első látásra. Az, hogy egy ekkora kijelzőn egy korántsem egetverő havidíj mellett felszabadultan internetezhetek, maga volt a csoda. Tény, hogy a nyakunkon volt az újabb modell (bár ezt biztosra senki sem tudhatta) a sokkal gyorsabb 3GS, de ez engem korántsem tántorított el, a 3G-vel is új dimenzióban éreztem magam.

Egy "komoly" dilemma körül forog az agyam a napokban. A történet egyszerű: apám a jelenlegi utolsó tag a családból, aki a vodafone-nál van, és februárban jár le a hűségnyilatkozata. Mivel a számlája mindig 10 fölött van bőven, így évek óta úgy vettük a telókat, hogy ő aláírt egy izmosabb csomagra, és szinte ingyen vehettünk készüléket. A vodafone-nál ez az utolsó jó ajánlat pont 2 éve volt, mikor az 5800XM D kategóriásan 28 ezer forintért beköszönt a piros szolgáltatóhoz, én meg már szóltam is neki, hogy ez egy kihagyhatatlan lehetőség, főleg, hogy neki és az ő generációjának a mobiltelefon és a nokia egy és ugyanazt jelenti. Gyorsan megszerette, és bár túl sok mindenre nem használta, a mai napig a garmin mobile xt a kedvenc alkalmazása. Ez persze nem is meglepő, hisz a kezelőfelület nehézkes, szerintem internetezésre egyszerűen alkalmatlan, főleg egy középkorú generációnak, így e tekintetben teljesen csődöt mondott, már nálam is. Időközben én leléptem a vodafontól, és beléptem az iPhone használók táborába. A két készülék közötti különbséget zongorázni lehetett, de nem is ez volt a lényeg, hisz akkor ez jó döntésnek tűnt. A vodafone ajánlatai azonban azóta 0-ra redukálódtak, teljesen mindegy, hogy hány ezres csomagra írsz alá, a készülék végeredményében majdnem ugyanannyiba kerül, és mivel a csomagok se annyira csábítóak, (jelenleg 400 plus) így úgy döntöttem, a Médiamánia L lehetne az öregnek egy jó választás. Korábban is ez volt a terv, de akkor inkább az aljas önérdek vezérelt. Gondolkoztam azon, hogy ő aláír MM L-re, és akkor 80-ért vehetek egy iPhone 4-et, de jobban végiggondolva egyszerűen nincs rá most szükségem, tökéletesen megfelel a 3G, engem még nyárig köt a hűség, és mindössze 38 ezret nyernék ezen, tehát csak ezért nem érdemes őt két év hűségbe verni, amikor a saját csomagomban is vehetek éppenséggel, igaz, drágábban, de ez a 80k nem olyan jó ár, hogy ezért én most megmozgassak mindent. Magának viszont 80 ezerért biztos, hogy nem vesz iPhone 4-et. Na de megjelent a T-nél a HTC desire is, amivel én már nagyon régóta szemezgetek, és igazán közelebbi kapcsolatba nem kerültem még egyetlen androiddal sem, csak tesztek útján meg egy-két kiállított darabbal pár perc erejéig. Fontos szempont a felhasználói szabadság, a személyre szabhatóság, és bár ő még ezeknek a megfogalmazásoknak a jelentésével sincs tisztában, így nem igazán tudja, mire is vonatkozik. De a telefonra másolgatás, csengőhang beállítás, fm rádió mind-mind olyan szempont, amit szerintem nem szívesen adna fel, szeret ezekkel szórakozni. Én eddig csak a speedshopban próbálgattam a HTC-ket, de mivel nem pesti vagyok, nem igazán tudtam tüzetesebben kipróbálni, és mobilnet se volt rajta. Nálam az iPhone a mérce, androidról személyes tapasztalataim nem igazán vannak. Igazából az érdekelne, hogy felhasználói élményben mekkora kompromisszumok vannak egy iPhone-nal szemben, a gépelés, érintőképernyő pontossága mennyire jó, mert eredetileg az lett volna, hogy ő is áttér az iPhone használók táborába, viszont a Desire a 20k-s árával annyira jó ajánlatnak tűnik, (a csomag meg eredetileg is MM L lett volna) hogy mindenképp jó döntés lenne az öregnek, aki amúgy nem költene egy komolyabb telóra, most is azt hajtogatja, hogy jó neki, ami most van. Ha viszont felhasználói élményben az 5800 és az iPhone között félúton van, akkor inkább marad a 3GS vagy a kivárás, hisz ebben az árban a 3GS a rivális. Komoly összegért biztos, hogy nem fog telefont venni. Olyanok tanácsait várnám, akik mind2 vagy inkább mind3( tube, iPhone, desire) készülékkel, vagy rendszerrel kerültek már közelebbi kapcsolatba, így fel tudják mérni, a desire mennyire tud kényelmesen használható teló lenni egy abszolút laikus számára, mondjuk egy iPhone 3GS-szel szemben. Várom válaszaitokat, persze, csak akinek van kedve, köszi!