2020-as pofon után végre az, akkor parkolópályára helyezett kis nyaralást megtehettük. Igaz nem úgy, ahogy akkor elterveztük, de szerintem jól döntöttünk. Nyáron irány a Skandináv-félsziget. Bíztunk benne, hogy nem lesz cudar hideg még és nem ázunk meg (nagyon). Egy kis spoiler, számítottunk esőre, de az egy hét alatt egy csepp sem esett. Nagyon nagy szerencsénk volt. De mivel már szeptemberben mentünk, így a vízhozamok nem voltak olyan impresszívek.

Hajós kirándulással utaztunk, aminek része, hogy több pontját is érintjük és közben nem kell a szállás és ellátás miatt aggódnunk. Az utunk során 4 megállónk volt. Előre is elnézést, ha nem tökéletes norvégsággal írom le a pontos neveket. (Lusta vagyok megkeresni a speciális karaktereket.)

Stavanger

Igazából ez a megállóhely csak a kikötő miatt volt opció. Preikestolen, azaz a Prédikálószék volt a cél. Nem volt közel a településhez, de az idegenvezetésnek hála, amit egy Miquel nevű fiútól kaptunk, sok érdekességet tartalmazott. A buszvezető pedig viccesen megjegyezte, hogy ő nem is buszvezető. Megnyugtató volt persze.
Nemsokkal 8 után megérkezve a start pozícióhoz kellemes kis, ködös idő fogadott. A túránál jelezve volt, hogy nem lesz piskóta. Igaz így se volt egyszerű, de ha esett volna, biztos visszafordulok. Csúszós sziklák, meredek kaptatók bőven voltak az út során. Így száraz időben is azért kapaszkodtak az emberek. Bár 2013-2014-ben nepáli serpák segítségével felújították. Biztos direkt tette bele húzós szakaszokat, de nem gondoltak arra valószínűleg, hogy arrafelé sokat esik. Esőben szerintem életveszélyes számos ponton.

E kis kaland ott kezdődik, hogy nem tudatos tervezés okán esett a választás januárra, hogy meglátogassuk északi nyelvrokonainkat. Részletekbe nem mennék. A lényeg, hogy voltunk, tapasztalatunk és most megosztom a tapasztalatokat :)

Előre leszögezném, hogy valószínűleg a helyiek szokásai jobban felkeltették a figyelmem, mint az építészeti múltjuk.

HELSINKI

Az emberek

Finnekre elég jellemző az, hogy eléggé antiszociális népség. Számtalan viccesnek tűnő kép igazolja ezt.
Íme egy.

Még véletlenül se kelljen szóba elegyedni, ne kelljen érintkezni másokkal.

Ezt mi is tapasztaltuk. Közértben, utcán ha véletlenül vagy akár tudatosan valaki nekünk jött, nem kért elnézést. Ez elsőre furcsának tűnhet, de jobban belegondolva felesleges udvariaskodásnak valós haszna nincs. Attól, hogy valaki azt mondja, hogy "Bocs", attól még nem teszi meg-nem-történtté. Vagy a boltban, ha valaki mereng a polcok előtt vagy a telefonját nyomkodja, nem lehelet finoman, hanem jelezvén, hogy haladjunk, simán arrább tolhatnak.

[PAGE:1]Lisszabon - látnivalók röviden[/PAGE]

Kezdjük hát el a kis utunk, ami a hatalmas történelmi múlttal rendelkező fővárosba vezetett. A régi idők nagy felfedezőiről, hírességeiről rengeteg szobor található a városban.

LÁTNIVALÓKRÓL

Akik szeretik a történelmet, a hatalmas templomokat, és a kicsit avítt városképet, azoknak ideális választás lehet a portugál főváros.
Falfirka szerelmeseinek is megfelelő választás lehet.

A város lakói nem sokban különböznek kis hazánk szülötteitől. Talán kicsit (vagy inkább sokkal) nyugodtabbak. A gyalogosnak mindig elsőbbsége van. (Kivéve lámpánál.) A sok macskaköves út, a szűk utcák, a folyóparti sétány olyan világba repít, ami garantáltan kizökkent a mindennapi mókuskerékből.

Elég régóta megfogalmazódott bennem eme post megírása és tegnappal került pont az i-re, hogy megírjam.

Először leszögezném, hogy ez nem minden női vezetőre vonatkozik, mert szerencsére láttam ellenpéldát, de sajnos több olyat láttam, amiről szólni fog az írás.

Hol is kezdjem. Nlcafé, divatlapok oldalai, rózsaszín pamacsos tollak, rózsaszín post-it, nyávogás, flörtölés,... Áh, inkább kezdem az elejétől.

Amikor a jelenlegi cégemhez kerültem szinte minden barátom irigyelt, hogy de jó lesz nekem, hogy a női szakasz létszáma legalább 5x-öse a férfiének. Bevallom én is örültem, hogy a dekoratív nemmel együtt dolgozhatok. Elég hamar tudatosult bennem, hogy igaz az a mondás, hogy nem minden arany, ami fénylik. Kezdődtek ott a dolgok, hogy szeretők. Az összes szerető legutolsó négyzetcentije ki volt tárgyalva és volt, hogy még a telefonszámot is átadták egymásnak. Aztán munka közbeni pedikür, manikür, szemöldökszedés, szőrszáltalanítás karon, lábon. Rendben, hogy tenni kell a szépségükért, de nem hinném, hogy munkahelyen kellene. Igaz itt még nem igazán csak a vezetőségről van szó, de a vezetőnk, aki történetesen nő volt, szó nélkül hagyta ezeket a dolgokat, mert ő eközben az aktuális online katalógusokat bújta eszeveszetten és ha odamentem, hogy segítséget kérjek, odaküldött egy másik férfikollégához. Ami ott a biztosítékot kiverte nálam, a monitor hátuljára ragasztott "aranyos" kutyuskák, amivel szépen letakarta a hűtésre szolgáló részt.

... mert igen, vannak. Tudom, mindenki a cím után keresztre feszítene, de kérlek kedves Olvasó, szánj erre a rövid bejegyzésre 5 percet, és talán Te is másképp fogod látni, vagy legalább meglátod, hogy tényleg minden rosszban van valami jó.

Negatív hatásokat nem sorolnám, mert azzal nap, mint nap mindenki szembesül, és sajnos nem tudunk ellene tenni, de nekem feltűntek dolgok. Volt, hogy 6 órakor, fél órával később, és volt, hogy 7 órakor indultam el otthonról, és hihetetlen dolgokat láttam, tapasztaltam. Nem csak reggel, hanem este, hazafelé tartva.
Első nap még mindenki mélabúsan, fejét leszegve tette egyik lábát a másik után, és ballagott a célja felé, de már másnap, mintha beletörődtek volna az emberek. Felemelték fejüket, és úgy haladtak, hogy közben forgatták fejüket. Budapest elég nagy falu, és szerintem, akik itt nőttek fel, azoknak is tud a mai napig mutatni újat, mivel folyamatosan változik. (És itt nem csak a multikra gondolok, hanem tényleg épülnek szép, új épületek és terek.) Elkezdtek az emberek nyitott szemmel járni, és nem csak újságot bújni. Végre nem azt látom, hogy a villamoson vagy épp a metrón lelkesen belebújnak, világot maguk körül kizárva, és olvassák a Metropolt. De még az aduászt tartogatva, a gyalogos felfedező túra mellett még valamit megemlítenék. Még szerencse - remélem egy fitnessguru se olvassa e sorokat -, hogy egy egészségmániás médiaszemélyiség se kapott az alkalmon, hogy közös gyaloglásra buzdítsa a lakosságot. Eddig arra rávenni az embereket, hogy akár csak egy buszmegállónyit legyalogoljanak, emberileg képtelenség lett volna, de "hála" a sztrájknak, még ha szmogban dús levegőn is, de mozognak az emberek. Igaz, sokan így is taxiznak és kocsiba ülnek, de ha elhúzódnak a tárgyalások, akkor talán a pénztárca vékonysága az autósok többségét is megmozgatja, és nem a dugóban az ideget edzi. Most jöhetne a best of, de még nem. :) Picit áttérnék egy érdekes vonalára a felmerülhető helyzeteknek. Stoppoljunk! :) Igen, mert ezt se árt néha gyakorolni, ha netalán szeretnénk egyszer csak úgy utazgatni valamerre, és kalandosabban, mintha csak vennék egy jegyet valahová. :) Én kétszer kaptam a lehetőségen, hogy megnézzem e téren a helyzetet, és meglepődtem, hogy ha valakinek nagyon drága kocsija van, még nem feltétlen bunkó, ahogy gondolnánk sokan. Az, hogy a rádiókban azt tanácsolják, hogy várjunk a buszmegállóban, mert majd bemennek a kocsik és felveszik a várakozókat, elég utópisztikus gondolat volt szerintem részükről. A legjobb pillanat, ha épp pirosban várakozik a gépjármű. Oda kell menni, mutatni a nemzetközi jelzést (tudjátok, újjal), majd ha nem int nemet, akkor ki lehet nyitni az ajtót és meg lehet kérdezni, hogy merre tart. Érdemes először félútig vagy egy nagyobb kereszteződésre rákérdezni, aztán útközben lehet finom kérdezni, hogy merre tart. Hátha végig el tudja vinni a kedves vendéget. Ezek az utak úgyis felfoghatóak, ha ellenkező nemű mellé ülhetünk - vagy ha valakinek más az igénye, akkor azonos nemű is lehet -, akkor akár egy rapidrandiként is zárulhat, és ha jól alakul és megvan a pár perc utáni szimpátia, akár még számcsere is szóba kerülhet. Miért ne használjuk ki a felmerülő lehetőségeket? :)

Na a mai nap eredménye (sorry, ezt nem hagyhatom ki) egy újabb blogbejegyzésre kényszerített, de nem akartam ,hogy ilyen sűrűn következzenek, mert aztán ezt fogom magamtól elvárni

Ma a főnőkasszony mellett ültem és hát dolgozgattunk, de aztán elkezdtünk beszélgetni a párkapcsolatokról és az azzal járó dolgokról. (Sorry, csak nevetek, visszaemlékezve a pillanatokra.) Én bár nem vagyok egy nőkről bugyilecsusszantó hangú férfi, de azért nem is vagyok egy herélt egyed. Olyan kis brummogós a hangom, ezért se nagyon tudtam súgni az iskolákban. Tudom, ez olyan, mint egy pszichológiai önvallás, de kell a sztorihoz. Nagyba beszélgetünk az álláspontjainkról. Főnőkasszony olyan halkan, hogy fülem hegyezni kellett, én meg hát magamhoz mértem halkan, hogy a brummogásban még emberi szavak legyenek kivehetőek és ne pedig egy fura, mélyről jövő brumm-brumm legyen. El is beszélgettünk így, de aztán mikor kezdtünk már komolyabb témákat feszegetni, láttam, hogy valami nem tiszta ott a szomszédban, erre, a főnőkasszony nem felpattant és hozzámvágta, hogy velem nem lehet úgy beszélgetni, hogy más ne hallja? Én erre csak ennyit mondtam, hogy aki hallgatózik, az úgyis meghallja, aki meg nem, az meg úgyis zenét hallgat Na erre picit felszökhetett a vérnyomása, mert feje kezdett alkoholistákat megszégyenítő vörösre váltani. Majd leült és a témának ott végeszakadt.
De persze nőből van és nem telt el fél óra se, amikor kivágta a hisztit, hogy a férfiakkal nem lehet rendesen beszélgetni. (Erre persze rávágtam, hogy szerintem normálisan beszélgettünk és nem én pattantam fel és emeltem fel a hangom ) De itt már nem volt vége. Kérdezte, hogy miért nem lehet egy férfival se úgy beszélgetni, hogy más ne hallja? ( Erre válaszom: mert talán nincs titkunk? ) Kész volt nagyon Még morgott dolgokat, de akkor már nem szólogattam vissza neki.

Na hát igaz, hogy decemberre áthelyzetek, de mondanom se kell, még mindig nőerőfölény van. De ez nem azt jelenti, hogy nyernének is. Igaz odaát 20 nőre jutott 5 férfi, itt szerencsére 8 nőre 3 férfi. De nem is az arányok fontosak. Az eddigi tapasztalatok levonva,

minél nagyobb a női horda, annál nagyobb a káosz a férfinép számára.

De tényleg. Odaát is sok a nő. 20 nőnél már 3-4 klikk minimum van és egymást úgy szúrkálják, hogy csak na és a férfiaknak mindent elmondanak, a végén persze a bűvős "nem mond el senkinek se" mondattal. De itt, ahol kevés a nőstény, esküszöm élvezet dolgozni. Ott is van szép nő, itt is van. Ez se meghatározó. De tény ,hogy itt kevesebb a kavarás és egymás piszkálása.

Konklúzió: Minél nagyobb a női szakasz, annál gyorsabban kell futni, különben vagy átműtettitek magatokat nőve vagy bekattantok.

Tudom első kis naplómban azt írtam ,hogy soha többet, meg jaj, meg juj, de végülis most változott a helyzet és remélem sokakat segítek a jövőben elhelyezkedéssel kapcsolatban. Bár az igaz, hogy aki preferálja a futó kalandokat, az bátran menjen ilyen helyekre, de hosszú távon ő se fogja bírni a csili-vili napszemcsis, trenditáskás, turirucis szlenget. Fura, de kisebb rajban a nők se hülyék. Csak ha túl sokan vannak kis területen

Uh, na én is elkezdem az észosztást itt. Kismilliószor nekifutottam már a blogírásnak, de mindig abba is maradt De mivel gyakori PH-látogató lévén egy próbát megér.

Na a cím. Hát lassan több, mint fél éve olyan munkahelyre kerültem, ahol kb. 20 nő jut 5 férfire. Oh, gondolják itt a sorstársak, hogy milyen jó nekem. Na persze. Csak azt hiszitek. Nem mindig jó az, ami annak látszik. Eleinte, amíg be nem szipolyoznak, addig jó, de aztán megtapasztaltam a negatívumokat. Napi 8,5 órában összevagyok zárva velük és hát....nem mondom, hogy rossz, csak hát sok(k).
Kezdve ott, hogy 3-5 fős csoportokba rendeződnek a ragadozók. Egymást egymás háta mögött, mint állat szapulják, de egymás előtt a legtündibündibbek.
Aztán ez a pletykaáradat, ami van benn....Eddig max reklámban láttam Hot, Best és egyéb kultúrmagazinok címlapjait. De most napi szinten tájékoztatva, hogy melyikben mi is van. Benkő kivel-mikor-mit akar tenni, Balázs Pali 1 centivel megrövidebbítette a haját, Kiszel Tündének hullik a szemöldöke avagy itt a világ vége és még sorolhatnám. Eddig, ha írott irodalomra fájt a fogam, inkább a regényeket, szakkönyveket részesítettem előnyben. De hát itt már az a vicc, hogy kezdek leépülni. Kétszer is volt a kezemben Maxima, mert a mellettem ülő kollegina kezében megláttam és a címlapon volt valami karrieres írás. Gondoltam elolvasom, de hát csak annyi volt benne, hogy a főnők előtt legyünk határozottak és álljunk ki magunkért, így céltudatosnak nézünk ki. Na jó, ilyen állami titkokra nem igazán fáj a fogam.
Vannak köztük tényleg nagyon szép példányok is, de azok szinte egytől egyig foglaltak, szóval még vadászmezőnek se jó az ilyen nőgyűlés. Persze, aki kevésbbé szép vagy fasirtban van párjával vagy szingli
Aztán nemrég történt egy vicces eset. Mellettem ülő leánykát mindig felvilágosítottam ,hogy ez egy munkahely és neki is megvannak a munkához az anyagai, ne engem pszkáljon értük. Hát addig fajult a dolog, hogy nem a szemembe mondta, hanem a főnőkömnek. Meg is kaptam a fejmosást, hogy ne oktassam már ki az embereket. Fura, mert szerintem mindenki tudta mi van, de hát ha ez kell a női többségnek, legyen. Két napra rá el is tettek máshová, hogy a kisleányka lelkivilága rendeződjön. Azóta, aki mellé került, már első nap össze is kaptak
Uh, tudnék mit mesélni, de akkor sose lenne vége ennek a bejegyzésnek. Dolgoztam már úgy, hogy 3 férfi, 3 nő. Az jó volt. Csak férfiak, az is jó volt, de ez a nőuralom....uh....vagy átműteti a végén magát a férfi vagy elveszti utolsó csepp férfiasságát is. Nem ott tervezem leélni életem, de amíg nincs más, addig ezerrel bújok, menekülök a PH fórumába, hogy ne hassanak rám a női szugerációk. Nem nekem való a pletyka, az egymás kibeszélése, na meg a munkahelyi kapcsolatok kibeszélése.....