TransSendentális Bluetooth élmény I.

I. rész: Koncepció, kliensprogram

A Bluetooth szabványt népszerűsítő, és fejlődését irányító Special Interest Group (SIG) 2006. őszén mutatta be (sajtóanyag, podcast) az ingyenes TransSend nevű kliens-szerver alkalmazását, amellyel vezeték nélküli kapcsolaton közvetlenül a számítógépek böngészőjéből küldhetők át webes tartalmak mobileszközökre (telefon, PDA). Mivel erről a hazai hírekben szinte egyáltalán nem lehetett hallani, és így a program adta lehetőségeket sem sokan ismerik, ezért talán érdemes feleleveníteni a részleteket és megosztani a tapasztalatokat. A bejegyzés mostani első részében az általános és kliensoldali információkról lesz szó:

A múlt héten jelent meg a Nightwish legújabb albuma Dark Passion Play címmel, ennek kapcsán a közvetlen előzmények, és az aktuális hírek összefoglalása röviden:
(Frissítve 2007. október 4.-én)

A finn metálzenekar életében 2005 őszén jelentős változás történt az alapítók közé tartozó énekesnő Tarja Turunen távozásával (ennek okairól magyar fordításban is olvasható a zenekar akkori levele, illetve Tarja válasza). Ő jelentős szerepet töltött be az együttes sikereiben az addigi 9 év során, mivel egyrészt operaénekesi stílusa jelentette a zenekar egyik olyan egyedi vonását, amellyel karrierjük során már korán kitűntek a mezőnyből, másrészt megjelenésével ő lett a zenekar arca is a médiában. Ezek után utódjának megtalálása komoly feladat elé állította a csapat tagjait, legfőképpen a "zenei agy" billentyűs Tuomas Holopainent miközben a rajongók is találgatták a lehetőségeket (ismert vagy még ismeretlen énekesnő?, egy Tarja klón vagy valami teljesen más?). A meghallgatások és válogatások után a füst végül idén május végén szállt fel, amikor bejelentették, hogy az eddig ismeretlen svéd Anette Olzon viszit tovább Tarja nehéz örökségét, és akivel már meg is kezdték a munkálatokat az új album felvételein (ami a finn zenetörténet eddigi legdrágább munkája).

„Az előző részek tartalmából”

A kilencvenes években az ISDN kapcsolatok széleskörű elterjedését követően hamarosan megjelentek az ezen alapuló kereskedelmi videokonferencia rendszerek is, „forradalmian új” lehetőséget ígérve a kommunikációban. A utazások számának csökkentésének lehetőségével az oktatási, katonai, jogi, egészségügyi, és természetesen a magán felhasználások mellett az üzleti, nagyvállalati alkalmazási terület volt az egyik fő célcsoport. Azonban a korai rendszerek technikai kiforratlansága, a korlátozott minőségű (és drága) működéssel járó negatív tapasztalatok ekkor még sok érdeklődőt elriasztottak. A technika idővel javult, az árak csökkentek, a kétezres évek elején, pedig az olcsóbb és nagyobb sávszélességű IP alapú rendszerekre való átállás jelentette a következő nagyobb lépést a terület számára. Eközben a videokonferencia végponti berendezéseknél is a legolcsóbb „számítógép és webkamera” összeállításokon túl megjelentek a professzionális célhardverek, külön kategóriák jöttek létre a helyszíni résztvevők száma szerint, mint az egyszemélyi vezetői/asztali, és a kisebb/nagyobb méretű tárgyaló/oktatótermi rendszerek (utóbbiak ára már több millió forintot is kitehet). A szabványosítási folyamat is viszonylag problémamentesen zajlott le, előbb a H.323 majd az újabb SIP szabvány vált elfogadottá és támogatottá, biztosítva a(z elvi) kompatibilitást a különböző gyártók termékei közt, valamint meghatározva a kiegészítő elemeket, mint a jelfeldolgozó/vezérlő szerver (MCU, az egyidejű helyszínek maximális száma is ettől függ), vagy az átjárók (gateway) más típusú hálózatokba. Az alapfunkción kívül olyan extra szolgáltatások jelentek meg, mint a multimédiás anyagok (pl. prezentáció vagy video) párhuzamos bemutatása, beépített jelentkezési és szavazási funkciók, a konferencia digitális rögzítése, webes közvetítés (streaming), csatlakozás asztali számítógépről, és a betelefonálási lehetőség. A „hagyományos” videokonferencia rendszerek nagy része jelenleg itt tart, hozzátéve azt, hogy megjelentek már a HD (nagyfelbontású) kijelzők és kamerák, valamint a térhangzás itt is.

A modern kommunikációs eszközök fejlődésével és széleskörű elterjedésével egyre növekvő igény mutatkozik arra, hogy ezeket felhasználva kényelmesen és költséghatékonyan lehessen létrehozni hang vagy video kapcsolatot, egyszerre több résztvevő között is. Ez az igény nemcsak a magánfelhasználás során jelentkezik, hanem olyan vállalatok, civil szervezetek esetében is, melyeknek tagjai az ország különböző pontjain helyezkednek el, és rendszeresen tartanak közös megbeszéléseket, üléseket.

Egy ilyen szervezet számára készült nemrég egy tájékoztató anyag, amely elméleti oldalról igyekszik megvizsgálni a lehetőségeket, beleértve az IP alapú kommunikációt (VoIP, video) is. Az IP területén szó esik benne az általános eszköz és infrastrukturális igényekről, kompatibilitásról, minőségről, költségekről, és felsorolásra kerül néhány ingyenes szoftver is.

A teljes írás elég terjedelmes ezért nem blogbejegyzésként, hanem letölthető dokumentumként érhető el, a következő címen: [link]

(Az anyag eredetileg egy felsőoktatási szervezet számára készült ezért található benne egy nagyobb ismertető részt a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési (NIIF) Programról, az ebbe tartozó akadémiai gerinchálózatról, VoIP és videokonferencia rendszerekről is, ha esetleg valaki ezek iránt érdeklődne.)