Péntek.Szombat.Tesco.Szombat este buli nélkül.

Ősz van..még mindig.Ez a kijelentés..hm..de a falevelek az úton sárga és barna színekben pompáznak.És ahogy végig lépdelek köztük a sárga tornacipőmben,egy-egy kósza mosoly fut végig az arcomon,talán emlékek?Az ősz miért az elmúlás időszaka?Mert előtte a nyár volt,és a pillanatokat elragadta az ősz?Nem értem.
A fiú és a lány egy padon ültek szinte mozdulatlanul egymás mellett.Volt pillanat mikor egymásra néztek.Talán egy kívülálló nem értette miről beszélgetnek,mit éreznek és mit gondolnak,de ők ketten vajon tudták?A lány biztos volt minden gondolatában és mondatában..a fiú pedig meghallgatta a lányt.A az utcát már csak a lámpások fénye világította meg..talán egy óra telt el,ott ülve.A levegő is lehűlt,hisz már este volt..a lány megmutatta neki azt a helyet,ahonnan a városra a kilátás szinte tökéletes volt.nyugalom.Csak a szél fújt.Azok a pillanatok amiket ott töltöttek,azok olyan pillanatok voltak,amikre az ember szívesen emlékezik vissza.
..és a barna hajú lány besétált a házba..a cigaretta füst most elmaradt.A bonyolult gondolatok sem játszottak nagy szerepet..mert most minden olyan egyszerű volt.És jó.Így is marad?

Sárga tornacipő.
Tizenegyedik hónap tizenegyedike.

Kávés pohár az asztalon.Edények a mosogatóban.Üres cigis doboz a pulton.A kávé illata átlengi a konyhát egy pillanat alatt.
Töretlen gondolatok.Papírkupac az ágyon.Befejezetlen mondatok.Üres üveg a padlón.S ez a látvány amivel indul a reggel,s rádöbbenek..szeretem így kezdeni a reggeleket.
Megrajzolni a világot,s sokféle színes ceruzával belefesteni az érzéseket.A régi ideálokat gyűrött papírrá formálni,és a fiók aljába betenni.
A pillanatot nem akarom gyűlölni,csak tovább lépdelni apró lépésekkel más pillanat felé.
Annyi dolog van amihez a múlt egy-egy olyan pillanata fűződik amiről már azt hittük elveszett.aztán egy hirtelen belenyilalás az elmédbe..és újra érzed.
Nem gondoltam volna,és szerintem Ő sem.Ahogy az idézet mondja..”..a barátom számomra a világon a legismerősebb ember.”nem hittem,hogy megfog érteni,hogy el fogadja azt,ahogy látom a dolgokat,ahogy megélem a változást,ahogy nézek az emberekre..és..megtanultam,hogy akármi is változik..ez kapocs nem fog,ami kialakult.

tizenegyedik hónap tizenegyedike.

Egyik pillanatról a másikra elkezdett esni az eső,és amilyen gyorsan változott az időjárás,olyan gyorsan változtak a dolgok is.

Ahogy lépdelt egyik pocsolyából a másikba,a sárga tornacipő lassan egyre vizesebb lett.
De számára még így is sokat jelentett. Mintha védtelenül és sebezhetően sétált volna ott a tömegben,az utcán az emberek megnézték,de volt olyan is aki átnézett rajta.
Mérhetetlen távolságnak tűnt a vasút állomás.
Számtalan egy gondolat tépte szét elméje egyes részeit. Olyan gondolatok,amelyekre nem tudta a válaszokat,a miértek csak gyűltek,és a válaszokat senki nem dalolta el..
Ahogy belépett az épületbe,egy hanyag mozdulattal a tartóban landolt a vizes esernyő.
Hmm.. néhol képek felakasztva a falon,valahol egy érem vagy serleg szépítette a fehér falakat. és az eredmény. Nem tudta igazából,hogy erre számított-e.. de aztán.. ahogy kilépett az ajtón,rájött valamire.. az emberek mennyit bírnak elviselni?hol van az a szint,ahol nem számít semmi sem?vagy mindig jön egy ember,akinek szava ütésként ér? S meg látod,hogy nem mindig sikerülnek jól a dolgok,de ha valamit elrontottál,te döntöd el,hogy hibáztatod magad vagy inkább egy mosollyal tovább állsz,és megpróbálod máshogy nézni a dolgokat..

Szombat délután tesco..este trója.

A várost kivilágítva nézve,valami felmelő érzés volt.a fények hada játszott,a város egy-egy pontján.nyomon követhető volt mi hol van.
És emlékek sokasága töltötte meg mindegyikőnk emléjét.fáradt ébredések,keserű gondolatok,még le nem zárt kapcsolatok.
De ez mind csak jellemhiba.
Az autó előtt állva,négyen mind a várost néztük,a cigaretta füst pedig csak szállt..és ez így volt jó.
Szombat este..

Még nincs vége a pillanatoknak,az érzések még nem múltak el. Azokban az időkben amikor megnyíltam mindenkinek,és görcsösen erőlködtem,hogy valaki megértsen és szeressen,és mikor az utcán mellettem elsétáló emberekre is máshogy néztem,talán akkor még volt olyan,hogy bizalom..
Most már leperegnek rólam azok a dolgok,amik egykor fontosak voltak.nem azt mondom,hogy már nem minden fontos..mert ami az volt már akkor is,az az is maradt.
Nem sétálok úgy végig az utcán,hogy átnézek másokon..
És már az érzések sem ócska játékok,amiket megkapsz és egy perc alatt eldobod magadtól.
A csalódás már nem az első csalódás,ahogy felnövünk,lassacskán hozzá szokunk,hogy néha akadályokba ütközünk,de azt mi döntjük el,hogy felállunk és tovább lépünk,vagy hagyjuk elveszni magunkat..

Szerda.Csütörtök.Szombathely..tesco betanulás.

Ha megkérdezed mi az az arckifejezés az arcomon,picit rád nézek,s mosolygok.Talán,azért mert nem akarom,hogy tudd,vagy talán azért mert csak egy egyszerű mosoly is elég válasz
Érezhetném hibának,hogy nem bízok az emberekben,és hogy nem hiszek el minden féle ócska boldog illúziót.
Meg az emlékek,amik néha olyan pillanatokat idéznek fel nekünk,embeknek,hogy legszívesebben kitépnénk a gondolataink közül.
Illúzió romboló hatás,amikor az ember csalódik..és kiben lehet megbízni?Ki az aki elhiszi azt amit mond,ki az aki tényleg nem akar változtatni rajtad.
Meg az ócska duma,hogy az idő múlása segít.Ha nem teszel érte,akkor ne is várd,hogy jobb lesz és el fog múlni.
Meg a csillogás,a pompa..és mit ész el vele?Inkább karcolj és csalódj..
A valóság nem egy mese tejszínhabbal.
De akik megkérdezik mi baj,és te nem elfordulsz,és azt mondod,semmi..hanem a szemükbe nézel és megnyílsz nekik..na ők azok akik tényleg számítanak.Az ő szavuk nem csak áltatás,és cinikus mondanivaló..hanem érzés.
Felfogtad amit leírtam?

Dezső Peti Boldog Születésnapot.

Egy gondolat..sokszor elrugaszkodunk a valóság talajáról,s a mesék világában kötünk ki,ahol a gondolatok,és az érzések nem valódiak,és olyan történetek alakulnak ki amik nem végződnek happy enddel.
Miért vagyunk,mi emberek olyan naívak,hogy el hisszük a szavak jelentését,és bizakodva fordulunk az új dolgok felé?Aztán amire észbe kapunk arra már az egész csak emlék,és úgy érzed elsétálnál melette.De a bizonytalanság megöl mindent,a kétségek..és azok a szavak amik azt hitted igazak,és van jelentőségük,és ez mind fel borul egy szem pillantás alatt.Te pedig mit tudsz tenni?Tűrsz..

Füst felhő.
Kimondatlan gondolatok.
Érzéki csalódások.
A szív játéka.
A mesék világa.
A csalódások hatása,és a megoldások keresése.
Színek az égen.
A nap sütés érzése.
A csillagok világa fent az égen.
A lámpások fénye.
A hangos zene.
A sikítozó tömeg a villódzó neonfényben.
A villamos hangja,a vonat zakatolása.
Őszinte érzések.
Hiány érzet,és ölelések.

A szerelem hatalmat ad a másiknak,hogy összetörjön.
Az érzések ellen nem tudunk harcolni..

a remény olyan drog,amiről le kell szoknunk. :/

Az emlékek azok amik fájnak,azok a pillanatok amikor a rózsaszín köd borította el tekinteted,és nem azok a pillanatok amikor a könny belekönyörögte magát kisírt szemeidbe.Néha vannak percek,amikor roncssá tesznek az emlékképek,és a gondolatok összefonódnak a fejedben,és nem tudsz erőt venni,és túllépni ezeken.
Ami egykor megihletett,az mára már feledésbe merült.most már más az amiről írsz,más az ami benned van,máshogy érzel és máshogy teszel.
Aztán egy mosoly,és máris jobban vagy,már nem látod,ahogy a kép darabokra hullik.azokban a pillanatokban,amikor a füled be van dugva,szól egy zene,és emlékeztet valamire,akkor nehéz elfogadni,hogy már semmi sem ugyanaz,és az emberek akik elsétálnak melletted,úgy érzed mintha téged néznének,és beléd látnának,pedig nem is..