Indíttatás
Lehetne kezdeni egy történetet, elmesélést hosszan, elnyújtottan, hogy az ember már az elején megunja az egészet, de nekem nem ez a célom. Így bele is vágok az eposzba, a drámai lírába! Nem lesznek üres mondatok, teljesen felesleges bekezdések, véget nem érő... – jó, kösz, elég lesz.
NA SZÓVAL!
Az egész ott kezdődik, hogy az előző gépem ([link]) bő 1,5 évvel ezelőtt teljesen szétbontottam, majd eladtam, mondván, hogy én ebből már kinőttem, nekem ez minek.. Ennyi időnek kellett eltelnie, hogy bebizonyosodjon az ellenkezője. Próbáltam a PC-t helyettesíteni egy PS-sel, majd az jó lesz játszani, minden másra meg ott a laptop, és a Mastercard. De valahogy csak hiányzott még valami... rádöbbentem arra, hogy nekem a PC-vel nem a játék, meg maga a gép használata a kikapcsolódás, hanem az, hogy időnként szétszedem, összerakom, variálok rajta valamit, akármennyire is nyűgös a dolog. Így újra nekiestem egy gép összerakásának.