DDR3

Tavaly, mikor felröppentek az első hírek, hogy memória áremelés jön, gyorsan átgondoltam, hogy kell-e nekem memória, vagy bármi, aminek emelkedhet az ára, és arra jutottam, hogy igen! Így hát gyorsan összeraktam az öcsémnek az új gépet, amiről akkor már közel egy éve magyarázott, hogy majd kelleni fog. Tavaly novemberben aztán mondtam neki, hogy most vagy soha szépöcsém!
Valójában már akkor is szívtam a fogamat, mert addigra már 40 ezer forintba került 16 giga DDR5 RAM, amennyiért korábban 32 gigát lehetett kapni, de ez még azért elfogadható kompromisszum volt. Vettem továbbá M.2 SSD-ket a saját gépembe, tartalék merevlemezt a NAS-hoz, plusz 16 giga memóriát a laptopomba, és egy új - természetesen 16 gigás - videókártyát a gépembe. Szóval elvileg bespájzoltam.

Igen ám, de 2 hónappal később, amikor már tényleg vérzivataros idők jártak, elmebeteg memóriaárakkal, csak elkezdett bennem motoszkálni a kisördög, hogy mi lenne ha... Mi lenne, ha például a húgom elaggott gépét is le kéne cserélni. Pont most. Éppenséggel ki lehetne, de olyan sokba kerülne egy új gép, amennyit biztos nem adna érte. Ez a gép idén lett pontosan 10 éves. Vannak területek, ahol ez biztosan előny, például egy jó bornál, de valljuk be, a számítástechnika nem ide tartozik. Az ilyen gépeket alapesetben már kukázni szoktam, magyarán egy tök új konfigot rakok össze. Nem sok mindent tartok meg a régi gépből, esetleg a házat. Viszont most úgy döntöttem, vagyis inkább kihívásként fogtam fel, hogy akkor minél kevesebb pénzből újítsuk fel a ezt a roncsot, khm, idősödő számítógépet, de legalábbis toljuk még ki 2-3 évvel a használhatóságát. Remélhetőleg 2-3 éven belül felépülnek az új memóriagyárak, esetleg lesznek kínai memóriák, vagy talán alábbhagy az AI őrület. Vagy történjék bármi, aminek folyományaképpen mérséklődnek az árak, és újra bátran lehet számítógépet építeni új alkatrészekből.

Az online média jelene és jövője

Talán a BBS-sel kezdődött minden, még a 80-as években. Amikor – mai szemmel – elképesztően lassú modemeken folyt a kommunikáció, és a BBS-eket sokszor hobbiból üzemeltette egy-egy magánszemély, aki amúgy rettegett SysOp volt a maga kis mikrouniverzumában. Igen, nagyjából akkorra tehető az első olyan közösségeknek a létrejötte, akik nem egy kávézóban vagy könyvtárban ismerkedtek meg egymással, hanem a virtuális térben. Ekkor csereberélték az első programokat, publikálták az első cikkeket és játszották az első közös játékokat úgy, hogy a felek nem hogy nem egy helyiségben, de talán még nem is egy kontinensen tartózkodtak.

A világ azóta nagyot változott. A BBS-sek eltűntek, helyüket átvette az Internet, a maga teljességében és bonyolultságában. Ami akkoriban csak szűk kevesek kiváltsága volt, ma már rengeteg ember számára szinte ingyen, de legalábbis nagyon olcsón elérhető. Bárki írhat egy fórumba, tölthet le egy tetszőleges szoftvert, semmi másra nincs szüksége, mint internetezésre alkalmas eszközre, és internethozzáférésre. Szándékosan nem számítógépet írtam, hiszen ma már mindenen lehet internetezni: laptopon, PDA-n, blackberry-n. Talán hamarosan jön az internetezésre alkalmas kenyérpirító, ahol két ropogósra sült kenyérszelet között elolvassuk a tőzsdei híreket, vagy a strandpapucs, ahol a lábujjunkkal görgetjük a tartalmat.

Ma már tudjuk, hogy az Internet önmagában csak az első lépés volt az úton, egy új technológia, egy új médium, amelyet meg kellett tanulni kiismerni. Manapság a Web 2.0 az új hívószó: a technológiai újdonságról áttevődött a hangsúly a virtuális közösségre, és annak elképesztő erejére. Gondolom a Prohardver olvasóinak nem kell elmagyaráznom a blog, wiki, iwiw, torrent és egyéb szavak jelentését: ezek mind-mind virtuális közösségeket képviselnek, többtízezer, többszázezer, esetenként több millió felhasználóval.