Miért Obsidian Shell? Az obszidián egy fekete ásvány, enyhe lila árnyalattal. A shell a fantasyban védõmágia. Együtt tehát fekete páncélnak is lehet tekinteni. De mégis miért pont ez? Nos, az ötlet akkor jött, mikor megfigyeltem, hogy akárhol vagyok, akármit csinálok, a számok hallgatása teljesen függetlenít a világtól. Megyek a villamoson, szelem a pesti szmogot, és mégis, fülhallgatóval a fülemben az Elysiát hallgatva valahogy más. Mintha csak egy külsõ szemlélõ lennék, védve mindentõl. Majd az MP3 lejátszómban lemerül az akkumulátor, eltûnik a páncél, és visszazökkenek a rideg valóságba. Na ezért Obsidian Shell.

Ezzel a kis felvezetővel szeretném nektek bemutatni az újdonsült zenekarom albumát. Sajnos itthon eléggé népszerűtlen a zenészek körében a szimfonikus, női énekes metal - ezt az űrt - vagy kicsit kevésbé nagyképűen a trappistában egy lyukat - próbáljuk betölteni. Nem is tudom hirtelen, mit írjak, mert a saját számaimat mégsem elemezhetem tesztszerűen - inkább csak mesélek egy kicsit.

Régóta érlelődött már, hogy új fényképezőt vegyek, a régi Kodak CX6330-as helyébe. Remek kis gép, de a manuális beállítások hiánya sokszor kellemetlenül érintett - bár cserébe automatikus módban is remek képeket készített.
Szempont volt az AA elemes üzem, a kompakt kivitel - rövid ideig volt egy Canon S1 IS gépem, de hiába a minőség és a beállítások zöme, ha egyszerűen kényelmetlen magammal hordozni -, a manuális beállítások lehetősége, és az éjszakai fényképezés lehetősége, és persze az optikai zoom.
A nagy narancssárga webáruház böngészése közben gyorsan megragadta a szemem a Kodak Z885. Igazán tetszett külsőre is, aztán az óriási ISO8000 felirat elbizonytalanított. "Ez valami vicc?" - gondoltam, de előítéleteimet levetve utánaolvastam inkább, és megnéztem a tesztképeket. Nem kellett sok, hamar meggyőzött. Ráadásul 39 ezerért még egy 1 GB-os SD kártya is járt hozzá, ami különösen jól jött.