A cég és termékei

Mi jut az emberek eszébe a Xiaomi gyártóról? Ha az utcán sétálókat megkérdezzük, akkor valószínűleg kifejezetten vegyes képet kaphatunk. Egyesek még csak nem is hallottak róla, mások esetleg már találkoztak a névvel. Aztán vannak olyanok is, akik már találkoztak a telefonjaikkal, esetleg már rendelkeztek, rendelkeznek is ilyennel, sőt, egyesek nem csak mobilt, hanem Xiaomi egérpadot, figurácskát, vérnyomásmérőt, külső akkut is vásároltak már.

Hogy van-e értelme egy cégnek ennyi mindenhez a nevét adni, azt úgy gondolom, majd az idő cáfolja vagy igazolja. Az biztos, hogy mivel ismert a név, ezért egy másik kínai termékkel szemben az átlag vásárló előbb megveszi az „mi” felirattal ellátott darabot, mint azt, ami számára kevéssé ismert, ha nem kap semmilyen egyéb ajánlást. Belegondolva, hogy mit találok itthon, én is e csoportba esek. Már több dolgot eladtam, így most épp nincs egy telefonjuk vagy akciókamerájuk sem a tulajdonomban, de még mindig van okoskarkötő, elosztó-hosszabbító, telefontok és fólia, IP kamera, hangszóró, többféle headset, ami most épp a szemem előtt van, és biztos vagyok benne, hogy ha feltúrnám a kacatos fiókomat, más eszközökön is megtalálnám az ismert betűket.

Bevezető

Nem tudom, kinek mit mond a Haier márkanév. Először háztartási gépeken találkoztam ezzel a névvel. Aztán másodszor, majd harmadszor is. Beírtam az árukeresőbe a Haier márkanevet, ennek eredménye az lett, hogy első helyen egy mosógép végzett, majd hűtők, további mosógépek, mikrohullámsütők következtek, míg végül eljutottam a laptop akkukig.
Mindez nem véletlen, mivel 2011-ben a fehér konyhai gépek termékpalettáján piacvezető volt (értelemszerűen a fehér nem a színére utal…). Persze a mobiltelefonokat tekintve sem ez az első próbálkozásuk, hiszen akár a Mobilaréna oldalán is láthattunk már ilyen készüléket (bár itt i-mobile néven tesztelték).

A szóban forgó készülék, esetünkben egy Haier W910-es mobiltelefon. Mint sok más manapság tesztelt darab, ez is a kínai üzemekből került kis hazánkba. Megérkezésekor a barna postai dobozból, a sokbuborékos csomagolóanyag lefejtése után egy egyszerű, fehér doboz került elő, melyben a készüléken kívül egy fali töltő, egy adatkábel – mely a töltő része is egyben – valamint egy headset található, mindezek alatt pedig egy kijelzővédő fólia. Akkumulátor nem volt benne, aminek az a legfőbb oka, hogy az a telefonban fixen történt beépítésre.

Korábban már írtam néhány tapasztalatot a SonyEricsson K320 típusú telefonról, de szeretném néhány dologgal kiegészíteni.

Először nem akartam vacakolni alap készülékkel, arra gondoltam, hogy az ilyenek maradjanak csak meg a kis igényű embereknek, nekem ez nem lenne elég. Aztán mégis kellett egy rövid időre egy valamilyen alap készülék egy hónapra, míg meg nem veszem a következő A telefont. Mindez augusztusban történt; most január vége van, és még mindig ez a fő telefonom (Egy E61 és egy Blackberry birtokában is). Hadd mondjak néhány apróságot, ami annyira lenyűgözött ebben a készülékben - a korábban már említetteken kívül - hogy még mindig bírkozom vele. A következő dolgokból lehet, hogy másnak semmi sem újdonság, nekem igen...

- A WAP böngésző tud egész oldalas is lenni, megkönnyítve ezzel az olvashatóságot - és persze a használhatóságot

Sok Sony Ericsson készülék található a piacon, az én kezeim között is rengeteg fordult meg. Hogy miért pont erről írok? Mert a w800-on kívül ez a készülék volt az, ami a leginkább meglepett.
No igen, hogy lephet meg egy ilyen alap készülék valakit... Amikor megvettem, az volt vele a célom, hogy két hétig legyen egy telefonom, amit használhatok, majd lecseréljem egy "igazi" telefonra. Ehhez nem kellett más, mint egy olyan készülék, amiben van bluetooth, infra, ha hirtelen kell valami a notebookról/ra, jó naptár a szervezőfunkciókhoz, megfelelő hangrögzítés, no és persze ami a legfontosabb egy ideiglenes telefontól: olcsó ár. A készülék aztán olyan meglepetést okozott, hogy még most is megvan és használom. Lássuk, miért!

Amikor először kézbe vettem, nagyon tetszett a kis mérete. Hozzámértem a kijelzőt a w800-hoz, 3109-hez, v360-hoz, de az utóbbin kívül nem volt jelentős méretbeli különbség. Felbontásban és szépségben persze nagy szórást tapasztaltam, ennek alján épp a 320-as szerepelt, de nem vártam csodát a készüléktől. Pozitív volt viszont az adatkábel, ami alaptartozék manapság SE-éknál. Első plussz pont, már csak azért is, mert szinte naponként szinkronizálom a készülék naptárát a számítógéppel, így a töltőt csak távoli barátként üdvözli a kicsike. Azért az első érintés nem volt teljesen felhőtlen, az anyagminőség nagy visszalépésnek tűnt. Nem tapintásra, sokkal inkább érzésre: mindig attól féltem, hogy eltörik a méretes kezemben. A gombok nagyobb csalódást okoztak. Bár mellényomni nagyon nehéz, viszont írtó keménynek tűnnek a gombok. A kijelző alatti funkciógomboknak pedig az a nagy hátrányuk, hogy a felső felületük egy síkban van a kijelző védőüvegével, így nem olyan könnyű megnyomni őket.
Még mindig a külsőnél maradva azért van pozitív oldala is. A cserélhető előlapnak köszönhetően ha karcolódik is az egész, akkor is hamar - és olcsón - orvosolhatjuk a problémát. Akár rikító színesben is tehetjük mindezt, de nem tudnám elképzelni a készüléket női kézben. A másik pozitív tulajdonság a jobb oldalon található gomb, mellyel a gyorsmenüt, ezen belül az épp aktuális eseményeket, a naptárbejegyzések aktuális eseményeit, a saját menüben beállított pontokat illetve a WAP-oldalainkat érhetjük el egy pillanat alatt.