Hangyányit elszaladt az idő legutóbbi írásom óta, így rendezném tartozásomat.. leginkább magamnak.
Nos jelentem - végre beindult az a bizonyos fogaskerék és elkezdtem "nyaralásom" első felét..
Kezdjük talán ott, hogy marhára nem volt ingerem ismét doktorbácsik és doktornénik vizslató szemei előtt pózolni.
Ám mint tudjuk úgy megy ez, ha az ember próbál valamit elkerülni, ziher.. valahogy mégis ott találja magát hogy, "nabasszus!"

Szóval igaz, repülőjegyet nem váltottam mégis fekvő helyet kaptam ráadásul ablak mellé.
Túl ismét néhány szükséges vizsgálaton kedvenc sebészem úgy határozott,
- hogy mostazonnal' elkezdeni tessék a kezelést aztán majd aggódjon műtét miatt ha annak ott lesz az ideje!
Igyekeztem felkészülten érkezni az első energianövelő ital adagolása előtt,

Ismét szerencsét próbálva szakítottam jól bevált Windows rendszeremmel. Néha ismeretlen vizeken evezni nagy kaland..és mióta legutóbbi sikertelen Ubuntu próbámon' már túltettem magam, úgy döntöttem ismét belevetem magam és esélyt adok hogy végleg kukázhassam szeretett Microsoft termékünket.
Egy lépteknyivel újabb rendszert sikerült feltennem ezúttal (10.04LTS) a korábbi próbálkozásomhoz képest - (9.04)
Ahogy illik, egy partíció "ext4".. ezen felül egy cserehely majd a mardék hely "ntfs" formában a lomoknak..
Itt megragadnám az alkalmat és kérdezném - "érdemes mindnképp megadni, készíteni cserepartíciót? ha igen mekkora legyen a mérete?
Nos, frissen telepített GNOME rendszerem igencsak elnyerte tetszésem, (nekem a "Unity" valahogy nem tetszik) ám annyira újonc vagyok még hogy akadt is azonnal pár problémám amit sehogy nem tudtam ezidáig orvosolni.
Ehhez kérnék szakértő segítséget.
Természetesen előzőleg már feltúrtam hazai-külföldi oldalakon is a netet, hátha magamtól meg tudom oldani ám több órás próbálkozás és olvasás után sem jutottam beljebb.

Az egész úgy indult, hogy izgatottan vártam (ma is) postás haverunk érkezését, de valamiért úgy döntött.. szarik bele, ma nem kap senki semmit!
Múlt hét elején úgy gondoltam ideje némiképp fejleszteni megboldogult számítógépemen. Na nem drasztikusan, csak úgy egy hangyányit..
Éreztem már korábban hogy háttértárnak lehet kezd kevés lenni az a 40GB.
Így hosszas böngészés után letettem a voksom egy 120GB Maxtor HDD mellett kemény háomezeöccázé'. (ami természetesen az üzlet megkötése után köddé vált a listából)

Amit ekkor még nem tudtam, hogy egybuki versenyzőnk nem épp a megbízható kategóriába tartozik.
Cirka egy hét után, kár is fosni rá a szót.. benéztem, hittem és buktam.
Első reakcióm ez volt - hogyazanyád' álmát kapnád be, miközben lóf@sszal álmodik!
Sajnos az összeget figyelmen kívül hagyva mégsem mehetek el a dolog mellett, mivel ugye a kötsög' nem csak engem károsított meg hanem ki tudja még hány bizalmat első alkalommal megszavazó, pénzüket feleslegesen költeni vágyó vásárlót.
Hamar neki is kezdtünk a másik érintettel az ügyet a megfelelő mederbe hajtani..
Lesz itt minden kérem!

Meglepő, hogy néha egyetlen kedves mondat vagy egy biztató üzenet mennyit képes változtatni bennünk.
Egész apróság, mégis az elmúlt fél évemet annyira más szemszögbe helyezte, hogy nem is gondoltam volna.. így is lehet nézni, és ez valóban jobban tetszik.

Az utóbbi időben viszonylag ritka ha valaki elém tart egy tükröt, általában képben vagyok természetemet, jellememet tekintve (még ha ez kissé nagyképűen hangzik is)..
Egy korábbi írásomban érintettem nagy vonalakban, nem épp "habostorta" helyzetem melynek köszönhetően elég sokáig képtelen voltam túllátni akkori pillanatnyi állapotomon. Hónapokon keresztül csakis azzal voltam elfoglalva, hogy mindent/mindenki mást tudjak hibáztatni bármi áron, de semmiképp ne magammal kelljen szembenézni.
Egyszerűen, velősen fogalmazva befostam' mert kilátástalan helyzetemen nemhogy felülkerekedni nem akartam de még az abból kivezető utat sem voltam hajlandó meglátni.
Történt már életem során egy s más, mégis úgy láttam ez most valóban olyan gödör amibe jól beleléptem.
Stagnáltam, időt húztam, igyekeztem magam minden mással elfoglalni csak épp az aktuális problémát próbáltam elhessegetni.
Egy darabig valóban sikerült, betudtam "gyógyulási" időnek. Nem is igazán tudom hogy lehetne leírni mikor az ember olyat érez amitől kialakul benne egyfajta lemondás, hogy már a saját képességeit, kitartását is megkérdőjelezi. Hetek után keveredtem át ezzel a tudattal, szinte kívülről látva magamat odáig hogy feltettem a kérdést. "Vajon szükségem van nekem erre?" - Hogy ismét, miután elértem valamit, mégis ugyanabba a mocskos gödörbe essek vissza és ezúttal nem ám holmi (holnapra minden rendbe jön) módon..
Ha már annyi időt töltesz egyedül barátok, közösség, család nélkül hogy már számolni sem akarod hogy telnek a napok - én mondhatom "sötét helyekre tud elvinni.

Ez úgy indult, hogy a mai napon "kikapcsolódás" volt betervezve..
Semmi rutinszerű, semmi folytonos csak és kizárólag lustálkodás és hanyag nemtörődömség.
Tekintve, hogy az utóbbi időben egyre sűrűbben adatik ilyen alkalom, úgy gondoltam érdemes ebből is a legjobb napokat "megalkotni"..

Mindez fásult, ballábas ébredéssel indult melyet némi szédülés követett a hirtelen feltörő tavaszi nap sugarának pompájában. Egy pillanatra még azt hittem máshol vagyok, ám hamar kinéztem az ablakon és azonnal szembesültem kis világom képével.
Igyekeztem, hogy mégis kezdetét vehesse a nap. Hamar, könnyed rutinnal befejeztem reggeli vágyaim kielégítését.. volt itt minden, csak cigaretta és kávé nem.
Kedvenc eltűnt csapatomnak szenteltem volna délelőttöm egy részét, ám mindez meghiúsult miután ráeszméltem hogy nekem bizony olvashatnékom támadt.
Méghozzá nem amolyan finom, pár oldalas időtöltéssel hanem mohó, vég nélküli vággyal fűszerezett módon. Kényelmesen helyet foglaltam székemben, gondos figyelemmel előkészítettem folyékony italom (hűtőből a hideg víz-et) és felpolcoltam két lábam. Mindenféle logika nélkül elkezdtem böngészni olyannyira szeretett fórumunkat, mígnem rátaláltam néhány valóban érdekfeszítő és izgalmas írásra.
Hogy ne húzzam tovább a madzagot..és így is, hamar beköszöntött a délután és egy kedves barátom megkeresett, hogy "átlátogatna" ..erre én - persze gyere, há' hülye vagy?
Nos, mai napom memoárja ama magasztos célzattal indult megörökítésre hogy ugyan kedves barátom valóban tiszteletét tette a délután folyamán mégis, mindezt nem akárhogy.
Stílusos köntösbe borítva hanyag könnyedséggel jegyezte meg hogy ő márpedig hozott valamit. Ez pediglen kérem nem más volt mint kedves ismerőse "gyimils" házi-bor finomsága..

Na természetesen nem szó szerint, csupán hiányosság gyanánt pótolnám bemutatkozásom "szokásos" formában.

Szóval arra már nem emlékszem mikor nyitottam ki először a szemeimet, de mégis megtörtént. 1984 hideg őszi októberében visítottam fel életem során talán a leghangosabban. Hogy kinek a karjaiban, azt sajnos a mai napig nem tudom, mivel egyke gyermek voltam/vagyok. A sors nemes egyszerűséggel úgy döntött hogy jobb lesz nekem szülők nélkül.
Talán a legkorábbi emlékeim egyike, amikor 6-7 éves koromban szaladtam át egy nagy, hatalmas fenyőkkel kerített focipályán a "közelünkben" lévő játék mozdonyhoz és homokozóhoz. Vidám, (az a lassított felvételes) hétvégi délután volt. Páran egy medence körül futottak versenyt, nem tudtam kik ők.. mégis valahogy jobban vonzott ritka egyszemélyes baráti társaságom..
Richárd, (ejtsd - Ricsárd) gyermekkori világi cimborám, aki már várta hogy átérjek azon a nyamvadt focipályán végre, kibírhatatlan vágyat érzett hogy bemutassa legújabb levegőbunyós technikáját.
Én mindezt egy fogam reptében sikeresen végignéztem, majd nyugtáztam hogy ez bizony ku@ára fájt!
Na persze komolyabb sérülés nem történt, egyszerűen tudomásul vettem hogy belőlem valószínűleg nem lesz ketrecharcos.
De repüljünk is előrébb egy hangyányit, mivel onnan pár évig ismét halványak az emlékek.
Karácsonyi előadás alkalmával, talán nyolc éves lehettem - életemben először úgy megijedtem a rögtönzött Mikulástól, hogy kedves nevelőnőnk ölében sikeresen becsináltam magam alatt és bőgtem vég nélkül. Egy fotó is készült a kis csoportról miközben zajlott az ünnepség, ahol én a kép szélén épp háborút vívok önmagammal és a tudattal, hogy mindenki előtt összepisáltam magam. Valamint a hirtelen jött helyzetet sem tudtam illően kezelni és ekkor tudtam meg azt is, hogy a télapó valójában nem is igazi.
Aztán elteltek a nagy ünnepek és ahogy tavaszodott bennem is virágzott a világ, valahol már akkor tudtam hogy rám még nagy események várnak.
Példa értékű magatartásom mellett nem lehetett figyelem nélkül csak úgy elballagni, éppen ezért mondhatom hogy nagy kedvenc voltam pesztráink körében. Egyik legkedvesebb időtöltésem az iskolanapok utáni délutáni leckeírás és tanulás volt.. Csak ezek után jött a szórakozás, a mesék és a játék.

2012. február 10. péntek

Magyarország Tv2 vezető könnyűzenei tehetségkutató Show legújabb szériája kezdetét vette, ismét nézők ezreit-millióit szegezve a képernyők elé.
Izzadó tenyerek, szurkoló remegés közepette élvezhetjük jövőbeni kedvencünk hadba menetelét és végső sikerét.

Véleményetek fontos, hisz tudjátok.. rajtunk is múlik hogy alakul kis országunk pop kultúrája.
Nos itt az alkalom, hogy megosszátok a világgal, másokkal mit is gondoltok a műsorral illetve a szereplőkkel kapcsolatban.
Jövőbelátási képességetek maximumát kamatoztathatjátok eme oldalon.
Vajon ki érdemli meg idén hogy az "ország legjobb hangját" tisztelhessük személyében?

Megkérnék minden kedves ide tévedő látogatót hogy a véleménynyilvánítás kulturált formáját alkalmazzuk ha lehet, személyes indulatok és esetleges nézeteltérések elkerülése végett.