Monument Valley (2023.10.09) kis kitérővel

Rátérek mindjárt a reggeli utáni indulásra, mely az eddigi leghidegebb volt (5 fok reggel 7-kor), de muszáj volt korán kelni, mert nagyjából 4 órás útra számítottam, mire odaérünk a Mexikói kalaphoz Utah államba át és onnan kanyarodunk vissza a Monument Valleyba, mely átível Arizonáig, ezért sem szokták betenni a 66-os út programjába, mert eléggé nagy kitérő, de édesapám imádja a régi western filmeket és szerette volna látni a vörös sziklákat, ezért mindenképp vinni szerettem volna. Egyetlen balgaságomat tankolással kapcsolatban pont itt követtem el, 180 mérföldre volt elég az üzemanyag, Kayenta pedig 170-re volt, de úgy gondoltam csak lesz közben még benzinkút, így nyugodtan indultunk útnak, tipikus hosszú egyenesek, ellátni szinte Utah-ig. Na de kút meg sehol, már csak 30 mérföldre volt elég az üzemanyag, egyre idegesebb voltam, apum meg bealudt, na mondom szép, csak én legyek ideges. Végül kicsit visszavettem a sebességen és odaértünk a kútra, ami persze drágább volt, mint Holbrookban, de úgy voltam vele, hogy örültem van benzin, teletank után irány a Mexikói kalap.

Oklahoma

Kedves Olvasók!

Kérlek tartsatok velünk a harmadik részben a kissé viharos, de elképesztő Oklahoma Citytől egészen a Nap Völgyében található Holbrookig. Remélhetőleg ez is fog annyira tetszeni, mint a korábbi két rész.

2023.10.05 Oklahoma City

Az egyetlen esős, viharos napot túléltük, éjjel hagyott alább valamikor az özönvíz. Reggel fél 8-kor már lezuhanyozva, összepakolva indultunk reggelizni, hogy aztán keressünk egy Enterprise autókölcsönzőt, ahol a folyamatosan engedő gumival talán valamit kezdenek. Nem volt betervezve sok program, de azt sejtettem, hogy a National Cowboy & Western Heritage Museum nem csak 1 órás szórakozást fog nyújtani, így igyekeztem már reggeli közben belőni a Google térképet, ami szinte minden kis utcában jelezte, hogy lesz stop tábla vagy rendőrlámpa, nekem ez újdonságként hatott, igaz itthon inkább Waze-t szoktam használni. A legközelebbi kölcsönző nem is volt messze a Governors Suites Hoteltől, de ott annyit mondott a hölgy, hogy menjünk tovább a reptér irányába, majd ki lesz írva a kölcsönző neve, és az autóátvételi pontra hajtsunk be. Nagyjából 10-12 percen belül le is tisztázódott a helyzet, a fehér Toyotát hátrahagytuk a lassú defekt miatt, kaptunk egy picit idősebb, szürke, de szinte ugyanolyan Camryt, nem kellett semmit sem magyarázkodni, nagyon flottul kezelték a helyzetet, úgyhogy én csak ajánlani tudom az Enterprise-t. Amit viszont ilyenkor fontos tudni, hogy az autócsere ugyanolyan, mintha a végén adnánk le a kocsit, tehát ha teli tankról szólt a megállapodás, akkor ilyen helyzetben is úgy kellene tenni, mi pedig erre nem figyeltünk (valahol fél tank felett volt), úgyhogy kaptunk pár dollár plusz költséget a nyakunkba, melyet csak az utolsó napon realizáltunk.

Kedves Olvasó(k)!

A Bakancslista: Route 66 második részében Bloomingtontól egészen Oklahoma City-ig követhetitek nyomon a történéseket, így vágjunk is bele, ez hosszabb olvasnivaló lesz, mint az első rész.

(/P)

Óriások földjén (2023.10.01)

A bloomingtoni reggeli elfogyasztása után láttam apun, hogy nem az igazi, ő tipikusan nagyon rossz beteg, elcsendesedik és ezt várja a környezetétől is, csak annyiban voltam biztos, hogy vesz be gyógyszert és annyira tartom benne a lelket, hogy megnézzük a tervezett dolgok legalább felét, így indultunk neki a vasárnapnak és St. Louisnak, mely nagyjából 340 km-re volt tőlünk.

Talán nem írtam meg az első részben, de a gyógyszerekről elvileg kérnek orvosi igazolást a határátlépéskor a reptéren, de a gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy semmit sem néztek és kérdeztek róla. A láz és fájdalomcsillapító, gyomorégés elleni, fogfájáscsillapító mellett vittünk antibiotikumot is.

Útiterv, anyagiak

Kedves álmodozók, utazók! Több részes írássorozatom a 2023 őszén átélt kalandomat mutatja be édesapámmal. Nem hiszem, hogy valaha lesz ennél nagyobb utazás az életemben, hiszen egy szervezett úttal sokkal könnyebb elérni a helyeket, de itt most szerettem volna, ha a magunk ura vagyunk és ott állunk meg, ahol szeretnénk, és arra vesszük az irányt, amerre kedvünk tartja. Több évnyi szervezés után megvalósult, több ezer kép és 7000 levezetett km után elmondhatom: én is jártam a híres 66-oson.

Kedves Olvasó(k)!

A Bakancslista: a Route 66 Chicagótól Los Angelesig hatalmas kaland volt édesapámmal 2023 őszén (szeptember 29-október 22). Bevallom, nem úgy kezdtem a szervezést, hogy magamtól találtam ki mindent, inkább összeollóztam a különböző utazási irodák leírásából és természetesen azoktól, akik már végig mentek ezen a több ezer km-en (pontosan 3860 km). Apropó, a mi utunk a Google Térkép szerint kicsivel több mint 7000 km-esre sikeredett, ezt nem is hittem volna, ugyanis én valahol 6400 km környékét számoltam.

A kezdetek

Elkezdtem jó pár hónappal ezelőtt egy kis élménynaplót megírni, mely a kicsit több, mint 10 éves jogsim múltját mutatná be, de ez még sajnos eddig nem készült el teljes egészében, mert csak addig írtam aktívan, amíg az autóm állt. Viszont szerencsére az autóm mostanra elkészült, lehet, sohasem lesz 100%-os, de most már nagyon közel van hozzá. Kezdjük hát el.

1997-es Honda Civic 1.6 VTi VTEC ez áll a forgalmiban, nem mai darab, de 2005-ben erre tellett, ez volt az elérhető álomautóm, szerencsémre meg is kaptam. Az akkori képek nagy része sajnos már eltűnt, de azért látszik milyen volt kb. (lenti kép), egyedül a felnik meg a matricák nem gyáriak.