Monument Valley (2023.10.09) kis kitérővel

Rátérek mindjárt a reggeli utáni indulásra, mely az eddigi leghidegebb volt (5 fok reggel 7-kor), de muszáj volt korán kelni, mert nagyjából 4 órás útra számítottam, mire odaérünk a Mexikói kalaphoz Utah államba át és onnan kanyarodunk vissza a Monument Valleyba, mely átível Arizonáig, ezért sem szokták betenni a 66-os út programjába, mert eléggé nagy kitérő, de édesapám imádja a régi western filmeket és szerette volna látni a vörös sziklákat, ezért mindenképp vinni szerettem volna. Egyetlen balgaságomat tankolással kapcsolatban pont itt követtem el, 180 mérföldre volt elég az üzemanyag, Kayenta pedig 170-re volt, de úgy gondoltam csak lesz közben még benzinkút, így nyugodtan indultunk útnak, tipikus hosszú egyenesek, ellátni szinte Utah-ig. Na de kút meg sehol, már csak 30 mérföldre volt elég az üzemanyag, egyre idegesebb voltam, apum meg bealudt, na mondom szép, csak én legyek ideges. Végül kicsit visszavettem a sebességen és odaértünk a kútra, ami persze drágább volt, mint Holbrookban, de úgy voltam vele, hogy örültem van benzin, teletank után irány a Mexikói kalap.

A Mexikói kalap egy 18.2 méter széles sombrerora hasonlító szikla, bámulatos egyensúly "érzékkel" bír. Fotózni való, főleg ha valaki megmássza, mint ahogy programokban hirdetik is, de a megközelítése poros, egyenetlen úton történhet csak, így mi nem is mentünk közelebb egy külső parkolónál.

A parkoló és a valós távolság, ennyit tesz a telefon zoomja.

Innen csak pár perc távolságra volt a híres útszakasz, ahol Tom Hanks futott a Forrest Gump című filmben és mivel imádom a filmeket természetesen megálltunk fotózni, futni nem, mert ekkor már közel 30 fok volt, fusson akit kergetnek alapon meghagytam másoknak, akik lejjebb álltak meg.

A Google térképen fent is van Forrest Gump pointként ez a hely, tehát ha ott meg szeretnétek állni könnyen megtaláljátok. Innen még pár perc autózás és már a Monument Valley kezdődik tényleg. A sor szépen haladt, itt is csak autóra kértek belépési díjat, külön személyekre nem. A parkoló után megcéloztuk a látogató központot, melyben ugyan sok érdekeset nem találni, de az életmentő mosdó ingyenes és tiszta, valamint vételeztem még vizet, mert amit vittünk a kocsiban már túl langyos volt, később gondoltam jó lesz még a behűtött, amit ha leteszünk lábhoz a légkondit oda irányítva nem melegszik fel olyan hamar.

A látogató központ külső teraszáról lőttem pár fotót, aztán mentünk vissza a kocsihoz. Már ekkor csoda a látvány.

Csak egy megjegyzés, ha rákattintotok a képekre, akkor sokkal szebb és részletesebb lesz, mint így a cikkben nézve, legalábbis nálam otthon úgy látom tisztább.

Bent a parkban simán el lehet lenni 3-4 órát, úgyhogy tényleg vigyetek vizet be legalább fejenként 2 litert, még akkor is ha nem túráztok, csak a kocsival megálltok minden egyes kilátó pontnál, mint ahogy mi is tettük, mert még októberben is nagyon meleg van itt és ha ne adj Isten lerobban az autó, akkor pluszban várni a segítségre, ami víz nélkül nem kellemes. Vannak persze bent is árusok, nem tudom mennyiért kínálják a vizet, de kint a boltokban a gallonos, ami majdnem 4 liter megkapható 1.5 dollár körül, a látogató központ a nagyjából 7 decist adta 2.5 dollárért, ami már majdnem 1000Ft. A nevezetesebb sziklákra emlékszem is, de talán annyira nem is fontosak a nevek, mi gyönyörködtünk bennük, elképzeltük milyen lenne odamenni a tövükbe, ami sajnos szigorúan tilos, ezért szerveznek túrákat akár lóháton akár quadokkal vagy jeepekkel, hogy odamehess és kijuthass gond nélkül.

Az elefánt

Kicsit oldalról is látszik a forma, olyan mint egy felmálházott elefánt. Az évmilliók alatt az erózió ilyen formákat tudott létrehozni, persze egy kis emberi képzelőerő is kell hozzá. A következő képen a fülét látjuk majd pedig szemből. Fantasztikus.

A három nővér

Míg az elefánttal viszonylag hamar találkozhatunk a kijelölt autó úton, addig a 3 nővér már a vége felé kap főszerepet, azaz amikor már tényleg közelről látható. Apropó, a kijelölt autó út eléggé nehéz terep az alacsonyabb személyautóknak, úgyhogy sajnáltam rendesen szegény Toyotát, leért vagy négyszer, de nem keletkezett semmilyen kár benne szerencsére, inkább csak a küszöbök kaphattak, esetleg a lengőkarok alja, de a talajviszonyok tényleg inkább terepjáróhoz valók néhol. Bérelt autó ide vagy oda, tényleg inkább valami jeep kellett volna ide.

A parkolók általában 8-12 autónak nyújtottak szellősen elég helyet, de sokan nem is szálltak ki, inkább csak az autóból fotóztak.

Örültem a tiszta időnek, még a magas hőmérséklet ellenére is, láttam apunak is nagyon tetszik amit lát.

Valószínűleg év milliók múlva is még állni fognak ezek a híres vörös sziklák a Colorado fennsíkon, a 150-300 méter magas táblahegyek és tűsziklák a navahó rezervátumban.

Végezetül amire azt írtam, hogy biztonságban be és kijuthass az szinte mind megtalálható ezen a táblán. Persze maguk a navahó törzs tagjai sem szívlelik ha a kerítésen belülre merészkedik valaki, nekik ez szent föld, de a legnagyobb veszély szerintem mégis a kiszáradás a hatalmas távolságok miatt és nem a csörgőkígyó meg a skorpió.

A hazafelé úton elkövettem egy olyan bakit, hogy a navigációt nem hagytam futni a telefonon, gondoltam kicsit az is pihenjen a nagy melegben, úgyhogy meglepetés várt mikor kijöttünk és nem volt térerő, ráadásul a World Wide Sim-esen se, ami ugye amcsi számos. Sehol egy lélek, gondoltam azért az csak meg van, hogy északról jöttünk és délre tartunk, tehát azon az úton haladok tovább, na igen, de az elágazáskor sem jött vissza a telefon térereje, úgyhogy döntöttem és sajnos a hosszabb utat választottam Kayentánál, nem a Red Mesa felé mentünk, hanem Tuba Citynek. Gondoltam megkérdezem a benzinkutast majd, most ugyan volt még elegendő üzemanyag, de kút meg sehol, mentünk már vagy 40 perce, ember sehol, autó is alig, ment lefelé a nap is, ez így eléggé ciki, végül mikor benzinkutat találtam kiderült, hogy a Hopi indián rezervátumon megy át az egyetlen út, ahol lehetne rövidíteni, de éjjelre azt lezárják. Odamentem azért, tényleg ki volt írva, hogy "road closed" és mivel nem akartam rendőrrel vagy rangerrel vitázni, ahol úgyis én húzom a rövidebbet, folytattuk Tuba Citybe az utat. A kerülő nagyjából 150km-es lehetett, nagyjából. A másnapi megállóhoz értünk ki, azaz Flagstaffbe. Ha ezt tudom akkor ott alszunk meg és nem Holbrookban, ahova csak este 10 után értünk, de legalább végre ettünk, az ebéd elmaradt, vacsorával kellett beérni Flagstaffben. Ezek után már nem volt hibám, szerintem 7000 kilométeren belefér 150 kilométer.

2023.10.10 irány Flagstaff, immár világosban

Később keltünk, így is volt tervezve, mert előtte nap a több mint 800 kilométeres túrát azért megéreztem. A reggeliző itt volt a legkisebb, úgyhogy igyekeztünk minél hamarabb végezni, hogy a többiek is tudjanak ülve enni. Érdekes módon hiába szóltam kedvesen, hogy üljön le nyugodtan, senki sem akart mellénk ülni, úgyhogy itt már picit ridegebbek az emberek, megköszönték, de nem ültek le. Nézzétek meg az előteret, egyszerre van itt minden évszak és ünnep, hát haláli.

A régi 66-os egyre kevésbé található meg, talán ezt írtam is már korábban, de itt tényleg egyenesen az autópályára irányít fel mindenképp a google térkép is, ingyenes, lehet 65 mérfölddel is menni, úgyhogy legalább kis időt nyerünk Winslowig.

A kis városka tartogat meglepetéseket. Az utcán egy-két autó és épület is eléggé fotogén, de az igazi kincs ismét egy látogatói központban volt, itt nem Route 66 múzeumnak nevezik. Eleve az éppen ügyeletes férfi nagyon sokat tudott mesélni a helyről, türelmes volt velünk, úgyhogy megérdemelte az adományt.

Winslow bányászváros volt, ami kezdetben fel is lendítette a gazdaságot, viszont az 1960-as években megépült I-40 autópálya elkerülte a várost és szépen lassan zártak be a cégek, az 1970-es években a turizmus sem mentette meg, viszont a közkedvelt Eagle zenekar valamennyire visszahozta a „Standin on the corner” parkkal, mely a Take it easy című számukkal lett híres. Az épület mögött a Santa Fe vállalat egyik vagonja kapott helyet, mely még a gőzmozdonyok időszakát idézi fel, ugyanis a keletet nyugattal összekötő vasút is sajnos pont úgy merült feledésbe, ahogy a kis városka is.

Kinti kóborlásunk alatt megtaláltuk a városnak ajándékozó, magyar származású Tóth Péter totemoszlopát is, ami amellett, hogy tényleg nagyon színvonalas faragás, az USA-beli sikerét meghozta, hiszen mind az 50 államnak adományozott egyet-egyet. Lehet így is karriert építeni.

Végül az élőzenével kísért turista látványosság következett, azaz a Standin on the corner.

A világ egyik legnagyobb meteor krátere, a Barringer kráter.

A kráter ma a Barringer család tulajdona, onnan is lett elnevezve, illetve az 1960-as években sokat segített az Apollo programban az űrhajósok kiképzésekor.

Winslow és Flagstaff között található a világ egyik legnagyobb látogatható meteor krátere. A 29 dolláros belépő kicsit borsosnak tűnhet (10500Ft), de higgyétek el, megéri. A múzeum részleg is lenyűgöző volt, de maga a kráter is hatalmas. Nagyon fújt kint a szél, ezzel számolni kell, de egyébként jó fotókat lehetett abban az egy-egy szélcsendes pillanatban készíteni.

Amellett, hogy meg lehetett tekinteni az Apollo űrkapszula és egy NASA űrhajós ruha másolatát még interaktív része is volt, ahol felnőtteket is meglepő dolgokat lehetett megtapasztalni, mint például, hogy mennyivel mágnesesebb vagy nehezebb egy meteorit, mint a földi kőzet.

Persze erre a magyarázat az, hogy maga a vasmeteorit amely becsapódott, magas vas-nikkel tartalommal bír, mely kimutatható és maga az "ötvözet" nehezebb, mint a földi kőzet. A nagyjából 30 ezer évvel ezelőtt becsapódott meteor 200 millió tonna kőzetanyagot szórhatott szét, a fennsíkhoz képest 170 méter mély és 1200 méter átmérőjű krátert képezve. Ha belegondolunk, akkor ez a hatalmas "lyuk" akkora, mintha a Margit-sziget majdnem teljesen eltűnne ha oda csapódott volna most Budapesten.

A Nasa emléke a fenti képen, egy űrruha a bal alsó sarokban az amerikai zászlóval.

Lent még mindig megtalálhatóak annak a Cessna kisrepülőnek a darabjai, melynek pilótája közelebbről meg akarta 1964-ben nézni a krátert, de azzal nem számolt, hogy a lefelé irányuló légáramlatok erősebbek lesznek, így nem tudott kirepülni, az üzemanyag kifogyása után lezuhant. Mi sajnos távcsővel is csak épp, hogy találtunk egy darabot, valószínűleg vittek el belőle még az 1986-os teljes lezárás előtt, ugyanis ezután már nem lehetett lemenni, csakis engedéllyel. Az alsó képen az utolsó ásatások (1920-as évek) próbálkozásai és az otthagyott eszközök láthatóak, próbálták megtalálni az egykori magot, de hiába ástak le 400 méter mélyre, nem találtak elegendő mennyiségű fémet, hogy érdemes legyen folytatni, a mi nagy szerencsénkre, mert így látogatható és nem egy bányásztelep. Sajnos nagyon gyenge minőségű a harmicszoros zoom, de csak így látszik valami.

Flagstaffben egy félig-meddig önkiszolgáló pizzériában ettünk isteni pizzát, a korábbi helyre nem volt annyira kedvem visszamenni, ahol előző este ettünk, ezt a Fratelli pizzát pedig nagyon dícsérték, igazuk volt. Az utcán viszont csak fizető parkoló volt, kártyával kifizettem 2 dollárt 2 órára, rendszámot kellett megadni, úgyhogy még az sem működik mindenhol ugyanúgy, mert később Los Angelesben helyre fizettem, tehát ha hamarabb elhagytam, akkor más ingyen parkolt amennyi idő hátra volt. A 16 ezer Ft-ot nem 2 pizzáért fizettem, ebben üdítő is volt, a két poharat bármennyiszer újra lehet tölteni, illetve a szervízdíj, amiért felveszik a rendelést és kiviszik a pizzát asztalhoz, de itt az evőeszközt, szalvétát és üdítőt neked kell megkeresned és elhozni az asztalhoz.

Az éjszakát a Super 8 by Wyndham NAU Downtown Conference centerben töltöttük és viszonylag korán aludtunk is a késő délutáni bevásárlás után, hogy másnap a Grand Canyonba vegyük az irányt. Itt kivételesen a földszintre kaptunk szobát, közel volt az autó, de a falak nagyon vékonyak, kicsit nehezen aludtam el, éjjel pedig szirénázó autókra ébredtem fel, mivel az egyik fő közlekedési út mellett voltunk, nem is csoda. Ezt a szállást csak emiatt nem annyira ajánlom, viszont, ha olcsó szállás kell elfogadható körülményekkel akkor pont jó, be is tettük éjjelre a kis hűtőbe a vizeket, a fürdő is nagyon kulturált volt és először találkoztunk olyannal, hogy nem fix a rózsafej fent, úgyhogy bár az alvás minősége kétséges volt, de azért a bőséges reggelivel is kárpótoltak, igaz mi voltunk az elsők hat után picivel. Aztán útnak indultunk, hogy legyen elég időnk nézelődni.

Grand Canyon (2023.10.11)

A közel 2 órás út végén alig pár autó volt előttünk a Nemzeti Park bejáratánál, érdemes még 10 óra előtt odaérni, akkor nem kell sokat várni. Itt is csak hitelkártyát fogadtak el (35 dollár/autó ~ 13 ezer Ft), tehát nem lehetett készpénzzel fizetni egyik Nemzeti Parknál sem (Petrified Forest, Monument Valley és Grand Canyon). Közben megálltunk egy kilátó pontnál (Little Colorado River Gorge Overlook lehetett), őrületes volt már ott is a magasság, na meg a hideg szél, de ezt mondták is, hogy októberben nagyon hideg lesz még reggel.

A déli rész (South Rim)

Azt fontos leszögezni, hogy több bejárata is van úgymond a Grand Canyonnak és időben el kell dönteni ki melyiket akarja megnézni, mert több órás út autóval is, nemhogy gyalog túrával. Aki a klasszikus látványra vágyik az Flagstaffből tudja megközelíteni a leggyorsabban a déli részt, itt van a híres Desert View Watchtower (sivatagi kilátó), illetve a még híresebb Mather Point, de csomó helyen meg lehet állni és rálesni a kanyon különböző részeire, igaz van ahová csak busszal lehet bemenni, ilyenkor a parkolótól nem messze indulnak a buszok, melyekre a jegyet már megváltottuk a belépővel, csak győzzön felférni az ember.

Mi tehát először a Watchtowernél álltunk meg hosszabb ideig.

Nagyjából 21 méter magas építmény, mely 1932-ben épült, ekkor még nem nyitották meg a nagyközönség előtt, csak az 1940-es években. Kétségkívül többet lehetett volna látni fentről, de mivel plusz 12 dollár lett volna és tetemes várakozás, így kihagytuk. Az alapító tábla itt is megtalálható és az 1956-os repülő baleset emléktáblája is, mikoris 2 repülő a Grand Canyon felett összeütközött és közel 130 ember meghalt.

Szépen lassan 11 óra körül még mindig eléggé hideg és szeles időnk volt, de mentünk a következő parkolóba, ahonnan ismét gyönyörű képeket lőttem.

A Watchtower a következő kilátó pontról:

A mélység színei:

Végül megpillantottuk a Colorado folyót is:

A Grand Canyont valószínűleg 17 millió év alatt hozta létre a Colorado folyó, mely belevájta medrét, a sivatagos meleg és száraz környezet miatt megmaradtak a meredek falak, így jött létre a mai kép. 446km hosszú, szélessége 6.4 és 29km között, legnagyobb mélysége 1829 méter. Bámulatos és talán a legszebb a Mather pointnál.

Itt is láttunk mókusokat, valamint a parkolóban különböző állatok jelei alapján lehetett megjegyezni, hogy hol is parkoltunk, mi a Raven, azaz Holló parkolóban hagytuk a Camryt. Mivel a Nemzeti Park indián rezervátum területén van, így a törzseket egy körben bemutató szép emléket is láthatunk.

Mindketten elfáradtunk, délutánra ismét közel 30 fok lett, így a légkondis autóba beülni megváltás volt, szép lassan elindultam Kingman irányába, ahol a következő szállásunk várt, de előtte még Williamsben kicsit körülnéztünk, elég sokat mentünk Arizonában, így a tankolást is megejtettük, főleg, hogy olvastam Nevadában drágább lesz az üzemanyag. Pete benzinkútja és múzeuma sajnos zárva volt.

Ezek után még közel 1.5 órás út vezetett Kingmanba, de út közben megpillantottam egy klasszikus eladó autót, így félve (mivel kb. a semmi közepén voltunk, nem tudtam milyen emberek lakják), de megálltam a tulaj háza előtt és fényképeztem egyet.

Kingman

Először még poénkodtam is, hogy milyen jó lenne a régi Route 66 motelban foglalni, de ez a hely is bezárt közben, már csak emlék. A Best Western Plus King viszont nagyon jó választás volt, igaz picit várni kellett, kb. 20 percet a szobára, de addig kaptunk 2 kisüveg hideg ásványvizet, 2 üdítőt és kis chipset is vagy 8 bocsánatkérés közepette. Valahol itt kezdődik a motel/hotel. A környezete már csak hab volt a tortán. Apropó, aki a Grand Canyon üveghídján szeretne fotózkodni (Skywalk) annak itt érdemes foglalni, mert az a nyugati peremen található és innen közelebb van, viszont az már úgymond a kanyon vége, tehát a látvány nem annyira szép, egyszer talán oda is eljutok.

Vacsorázni elmentünk a helyi Cracker Barrelba, amit nagyon ajánlok, nézzétek meg a hely hangulatát és az ételt, de a pincérek is nagyon kedvesek voltak.

Egy ilyen kis szörnyeteg lapult szó szerint a parkolóban, náluk ez utcán simán forgalomban lehet, nálunk nem tudom az NKH mit szólna hozzá.

2023.10.12 Félelem és rettegés nem, de Las Vegas igen!

Csütörtök reggel volt, picit tovább aludtunk, de reggeli még így is bőven volt, ahogy vendég is, úgy látszik tényleg a fél 7 a maximum határidő, amire ha nem érünk oda, akkor bizony néha várni kell egy-egy fogásra, mire újratöltik. Tojásrántotta, tükörtojás baconnel vagy ham and eggs, ki minek hívja, ismeri, többféle virsli féleségek (sausage), friss gyümölcsök, joghurtok, pirítós, fánkok, kenhető dolgok, na de az ára is ennek a helynek már borsosabb volt, közel 60 ezer Ft volt az éjszaka reggelivel. A reggeli után a helyi Arizona Route 66 múzeumhoz mentünk, ami pár perc múlva már nyitott is, annyi időnk volt, hogy előtte megnézzük ezt a régi mozdonyt.

Maga a múzeum picit csalódás volt, azt hittem sokkal több autó lesz bent, de azért ez mégsem akkora, mint a Peterson Los Angelesben, úgyhogy ezzel kellett beérni. Sokkal inkább a megszokott sémára dolgoztak, azaz minden "kacatot" összeszedtek, ami a 66-os úthoz kapcsolható, akár csak picit is és azt egybedolgozták. Idős bácsik dolgoztak a pénztárakban, gondolom ott is rászorulnak ha nincs nyugdíj megtakarítás, hogy legyen egy kis mellékes.

Az egykori fodrász, szerelő, vegyesboltos vagy cukrászda (ahová bebújhattak romantikázni a fiatalok egy fagyival vagy édességgel) bemutatása azért egy egész folyosót kitett. Lent a bányászaté volt a főszerep, bár közel sem volt annyira érdekes, mint Winslowban és nagyon senki sem akart mesélni.

A legalsó helyiség volt a legnagyobb és ez kötött le a legjobban, habár nagyon nem vagyok oda az elektromos autókért, de itt sok különlegességet lehetett látni és olvasni róluk. Az összes elektromos amit itt láttok.

Nagyjából 2 órát voltunk bent, tehát 11 óra körül járt az idő, amikoris gyalog úgy 200 méterre láttam egy izomautót, mondom azt még megnézem és mint kiderült a tulaj autója (Dunton Motors), aki restaurál és elad ilyen kincseket. Itt is adomány alapon volt a belépő, beszélgetett velem és kérdezhettem pár dolgot, valamint a hátsó garázs részbe is beengedett, ez komolyan mondom jobban tetszett, mint a múzeum, pedig itt csak fél órát voltunk, mert menni kellett tovább.

Átérünk Nevadába, a kilencedik államba.

A Hoover-gát szerintem sokak számára ismerős, filmekben és játékokban is gyakran kapott szerepet, mint pl a Heldorado, a Superman, Vegasi Vakáció és a Fallout játékok. Élőben tényleg baromi nagy és jó volt végig menni rajta autóval, ez még ingyenes, de a parkolás már nem, ha közelebb szeretnék megállni a bejárathoz. Mi annyira nem szerettünk volna sokat sétálni a forróságban, így a fedett parkolóházban kifizettünk 10 dollárt, ami egész napos ár, majd célba vettük a látogató központot. 3 féle jegy közül lehetett választani. A legolcsóbb (10 dollár) csak a külső bejárható múzeumba enged, ami 20 perc alatt bejárható, míg volt egy kb. 1 órás belső vezetett túra (15 dollár) és egy kb. 2 órás még részletesebb vezetett túra (20 dollár). Mi a középső megoldást választottuk, mert apum úgy érezte nem tudja végig állni és menni a 2 órát, viszont így mégis fogunk látni valamit a belső részekből is. A felső parkolóból ez látható.

Lentről pedig közvetlen közelről.

Az 1931-ben kezdődő munkálatokat úgy tervezték a rengeteg vízelterelés (Colorado folyó) és beton beszerzés miatt, hogy a vízerőmű csak 1940-ben fog működni, de 5 év alatt végeztek, mivel a munkásoknak alig volt szabadnapja, csak a nagyobb ünnepeken mehettek haza, így folyamatosan dolgoztak a gáton. Ennek eredménye, hogy 112 ember halt meg az építés során, a felhasznált 3.3 millió köbméter beton pedig elég lett volna egy San Francisco-t New Yorkkal összekötő 2 sávos útra. Mégis napjainkban is fontos szerepe van a 221 méter magas, 379 méter hosszú és néhol 200 méter vastagságú gát Nevada, Arizona és még Kalifornia elektromos áram ellátásában, valamint a víz elosztásban.

A bátor munkások emlékére létrehozott szobor.

Bent szerintem összesen voltunk 1 órát, tehát a vezetett túra nem tartott 40 percnél tovább. Bevittek minket a turbinákhoz, nagyon zajos ahhoz képest, hogy mindig modernizálnak, megmutatták a csöveket, ahol a vészvízelvezetés lehetséges, de mostanában inkább kevesebb a víz, semmint sok lenne.

A múzeum legérdekesebb része az építésről szólt és maga az életnagyságú turbina amibe több ember is belefér.

Végül elhagyva a Hoover gátat még benéztünk Boulder Citybe, ahová a munkásokat szállásolták el az építés alatt, jelenleg nagyjából 14 ezren lakják, de gondolom a legtöbb ember eljár dolgozni a gáthoz vagy Vegasba, úgyhogy szinte senkit sem láttunk mozogni. A Mead tó (ami létrejött a gát mögött), pedig nem látogatható ezen oldalról ingyen, mert Nemzeti Parkot alapítottak közvetlen mellette, úgyhogy folytattuk inkább utunkat Vegasba, éhesek is voltunk és innen még legalább 40 percre írta az Excalibur hotelt, ahol aznap éjjel megszálltunk.

A késői ebédet Las Vegas déli részén, Hendersonban fogyasztottuk el, találtam véletlenül egy nagyon házias ételeket készítő helyet, melynek a neve is ezt sugározza: Hometown Country Kitchen. A levest meg tudom mutatni, majdnem teljesen olyan volt, mint itthon. Annyira megtetszett ez a hely, hogy 2 nappal később ismét itt ettünk.

Az Excalibur hotel és éjjel Vegasban.

Kezdem azzal, hogy ekkora hotelban még nem jártam soha, úgyhogy nekem hiába mondta a recepciós hölgy, hogy északi meg déli torony, megtalálni ugyan megtaláltam, csak épp nem gondoltam, hogy a 2 szemben lévő lift között összesen 4 méter távolság van, úgyhogy aput betereltem magam és még 3 csaj mellé aztán látom nem működik valamiért a kapott kártyám, de a csajoké igen, úgyhogy vártam, a 22. emeleten voltunk, keresem az ajtót, hát csak nincs 22512-es, hol a fenében lehet, kicsit már kezdtem elveszíteni a türelmem, de visszatérve a lifthez megkérdeztem az éppen bent lévő 4 férfit, hogy mégis merre hova menjünk. Kiderült német turisták és tegnap ők is így jártak, hogy rossz liftbe szálltak be, úgyhogy amint lent átmentünk a másik lifthez már zöldre is váltott a LED a kártya érintésre, úgyhogy meg lett a szoba. Ablakot nem lehetett nyitni itt sem, a légkondi itt is kb. 19 fokra volt állítva és valami tisztítószer olyan erős szagú volt, hogy nem sokat bírtam bent lenni, inkább kimentem a kocsihoz vissza még vizet felvinni meg szatyrokat. Nem érdekelt engem, ha megbámulnak a szatyrokkal, mikor a másik meg tök részegen ott fekszik a gépen éjjel és a kutya nem szólt a bagósoknak sem. Kiábrándító volt az Excalibur, egyedül a megfizethetősége tetszett, mert kb. 30 ezer Ft-ot kellett csak fizetni 1 éjszakára és közel volt a Vegas Striphez, amit estére terveztem.

Pár óra alvás után el is indultunk gyalog a kb. 40 perces útra, hogy végigmenjünk a híresebb épületekkel tűzdelt "sétányon" és végül megnézzük a Fall of Atlantis showt a Caesars Palaceban.

A New York-ot leutánzó rész is tetszetős, főleg, hogy 2003-ban láttam élőben a Szabadság szobrot:

Ami igazán lenyűgöző volt, az a Paris és a Bellagio. A szökőkút táncát lefilmeztem, azt a nyilvános facebook profilomon meg is osztottam úgy emlékszem.

A Bellagio és a Caesars Palace bentről gyönyörű, de végül lekéstük a show-t, úgyhogy ennyit láttunk ezekből a részekből, nekünk hatalmas élmény volt.

Az a plafon, ami úgy tudom nem is festve van, hanem fényekkel oldják meg, amit odavetítenek, mert mindig változik is, valami gyönyörűség.

Nagyon hosszú a L.V. Strip és nem is értünk a végéig, de mivel ezen a ponton már túl voltunk 1 óra gyalogláson, úgy éreztük ideje lesz megfordulni és "hazamenni". Kicsivel éjjel 1 óra után értünk a szállásra vissza, hogy másnap reggeli nélkül elinduljunk 8 óra körül az 51-es körzetbe.

2023.10.13 - Az 51-es körzet világa

Eredetileg nem volt beletervezve ez a kitérő, de mivel még csak pénteket írtunk és Vegasban a vasárnapi Nascar versenyre volt jegyünk, így valamivel ki kellett tölteni az időt, gondoltam nézzük meg az 51-es körzetet. Első utunk a Nostalgia Street Rods múzeumba vezetett, ahol sok-sok autót lehetett ismét megtekinteni, illetve amire nem számítottam, hogy megannyi híresség relikviáit vásárolta össze a múzeum tulaja, így volt bőven miből csemegézni.

Az autós részt 2 hangárra és egy kinti, főleg kamionokat felsorakoztató részre osztották. Pontosan már nem tudom, talán 20 dollár körül volt a belépő, ami így teljesen meg is érte a nagyjából 1.5 órás nézelődést.

A teljesség igénye nélkül még pár fotó. Ezt a múzeumot ajánlom a leginkább Vegasban, ha csak mondjuk 2-3 napja van az embernek és nem tud belesűríteni több múzeumot, mert amellett, hogy kedvesen fogadtak foglalás nélkül is, még lehetett kérdezni is, általában kaptam választ is, úgyhogy ez szuper volt.

Ezek után nagyjából fél óra alatt ki is jutottunk a dugóból és megnéztük a Red Rock Canyont, ami úgyis útba esett az 51-es körzet felé. Csodaszép hegyek, a levegő is sokkal jobb volt, mint Vegasban, de idő hiányában csak a parkolóból, mivel menni kellett tovább az Extraterrestrial Highwayre.

Az űrlények léteznek?

Ezt a kérdést mindenki maga döntse el, mindenesetre már az szórakoztató, hogy elneveztek egy utat róluk, hiszen az Extraterrestrial az földönkívülit jelent és ha megkeresitek a Google térképen az utat Nevadában, a kis emberkét fölé húzva átváltozik egy ufóvá.

Az ebédet itt fogyasztottuk el, nekem bejött a hamburgerük, annak ellenére is, hogy a kis zöld palik mindenhol ott voltak.

Sajnos az ufós múzeumot nem tudtam időben hová belőni, így nem foglaltam időpontot telefonon, tehát persze, hogy zárva találtuk, viszont nem hiszem, hogy olyan hű de nagyot hagytunk ki, a Google értékeléseket olvasva. Az 51-es körzetbe való belépésre a tiltó tábla komoly, mikor megálltunk tankolni ott egy idős hölgy mondta, hogy a családja egy része ott dolgozik bent, tényleg ne menjünk be, ha nem akarunk bajba kerülni. Ezek után gondolom le is adta a drótot, hogy itt volt 2 magyar, lehet elnéznek arra, de persze eszünk ágában sem volt, a végtelennek tűnő egyenesben szinte már elaludtam, ugyanis időközben már 6 órát vezettem, hosszú nap volt, ideje volt megkeresni a Sunset View Motelt Alamoban, ami kicsit a horror filmek moteljaira emlékeztet, kint a puszta semmiben, ahol a legolcsóbb szállás ez volt egész utunk alatt, mégis talán a legjobban itt aludtunk.

Visszatérés Vegasba - 2023.10.14

Szerény kis reggelit kaptunk ugyan, de a visszaúton már éhesek voltunk, Vegasban ugyanis elképesztően nagy dugó alakult ki, a közel 1.5 órás utat a Shelby Performance-ig 3 óra alatt tettük meg. Ezt a külső múzeumi részt ingyen lehet látogatni, a belső szerelő műhelybe viszont eléggé borsos, 60 dolláros belépő van, ezt mi kihagytuk, ugyanis apunak végig fordítani kellett volna, viszont ezt már korábban is hanyagolni illett, hogy ne zavarjunk másokat, miközben beszél a túravezető.

Kint a parkolóban élőben meg lehetett hallgatni ennek a fenevadnak a hangját.

A hátsó utcában pedig mi más állhatott volna:

Hollywood Car Museum

Igazából egy hirtelen ötlettől vezérelve, hogy még nincs ebédidő, de ha úgyis itt vagyunk hozzá közel, akkor már nézzük meg indultunk el ebbe az autós múzeumba. Jogos kérdés vetődhet fel, hogy de hát Hollywood az Los Angelesben van, akkor mit keres a múzeum Las Vegasban? A válasz annyi volt a belépő megvételekor, hogy Los Angelesben úgyis ott a Disneyland meg a sok filmstúdió, Vegasnak meg az autók jutottak.

Aki a 90-es években nőtt fel, az tuti látta a Knight Rider sorozatot gyerekként, én odáig voltam KITT-ért, itt pedig 2 verzió is volt belőle, de akár még régebbi és újabb filmekből is ismerős lehet pár verda, hiszen itt volt Batmantől elkezdve 007-es James Bondon át Starsky és Hutchig minden, de még a Robotzsaruból ismerős lehet a fekete 1986-os Ford Taurus is.

Ebédelni ismét Hendersonba mentünk, ugyanoda a Hometown Country Kitchenbe és másodjára sem bántuk meg.

Avengers Station

Majd következett a Marvel rajongók egyik nagy álma, az Avengers Station Las Vegasban. Ide érdemes volt neten jegyet venni, mert könnyen lehetett 8-10 dollárt is spórolni fejenként az amúgy picit drága, 40 dollár körüli belépőn. Egy pláza alatti garázsban parkoltam ingyen, ha beregisztrál az ember telefonon keresztül, akkor az első 2 óra ingyenes. Ennyi pont elég is volt, hogy az interaktív Bosszúállók múzeumot végig nézze és élvezze az ember. Mint megtudtam még pont időben voltam ott, mert bezárt a hely Vegasban 2024 januárjában és nem tudom mi lett a sorsa.

Pontosan nem tudom mikor nyitották meg, de úgy rémlik, hogy már 2016 körül és az idő vasfoga sajnos némelyik nyomkodós interaktív játékon meg is látszódott, azaz nem működött vagy csak részben, viszont a vasember kollekció miatt is megérte, illetve kaptunk több fényképet is, amin viccesen mutatunk a plüss Thor kalapáccsal és a Kapitány pajzsával, de örök emlék marad.

4 Queens Hotel & Casino

Az estére kicsit rápihentünk, a 4 Queens Hotel & Casino volt 2 éjszakára a szállásunk, ez jóval északabbra van Vegasban és kellemesebb volt a fogadtatás is mint az Excaliburban, nem kellett messziről cipekedni, kaptunk egy 5 dolláros kártyát a kaszinóhoz, amit el is játszottunk még 5 dollár kíséretében, bár nem vagyunk nagy szerencsejátékosok, így nem is nyertünk semmit. Én a félkarú rablót szerettem volna mindenképp kipróbálni, de a régi fajtát, amit tényleg meg kellett húzni és nem ezt a mai digitális csak nyomkodós fajtát. A szoba egyértelműen megtalálható volt, viszont mivel a Fremont Street-en van, így csak azoknak ajánlom, akik bírják a hangos zenét, mivel itt mindig party van az utcán és nagyjából éjjel 3-ig nem is lehet könnyen aludni, olyan hangerővel nyomatják, bár olvastam róla nem hittem el, míg meg nem tapasztaltuk. Ha bulis helyet keresel akkor egyértelműen ez a te helyed!

A neon múzeum

Amerika szerintem egyik legnagyobb jellegzetességei közé tartoznak ezek a neon fényjelzések, reklámok, amikkel egyértelműen jelezték, csalogatták az embereket, aztán persze leáldozott nekik, felváltották a mai modernebb LED-es megoldások, amik olcsóbbak is hosszabb távon. Mivel sötétben lehet igazán jól látni ezeket, így este 9 körüli időpontra foglaltam és bár gyalog mentünk át néhány sötét utcán, nem volt annyira ez vészes, mint ott gondolták, mikor elindultunk gyalog vissza, az alig 10 perces útra.

Az a történelmisége, hogy igazából ez nem egy híres személy vagy alkotás múzeuma, de mégis a masszív éveken keresztüli jelenléte az emberek mindennapjaiban a maga csodálatos színpompájával, engem megfogott és nem sokalltam a 20 dolláros belépőt, nagyon is megérte.

Nascar - 2023.10.15

Éjfél körül még nem tudtam aludni, édesapám már igen. Micsoda szerencsém volt, ugyanis ekkor kaptam meg éjfél után pár perccel a Nascar jegyeket vasárnapra. Elkövettem ugyanis még 2022. decemberében azt a hibát, hogy nem a hivatalos Ticketmaster weboldalon vettem 2 jegyet, hanem a könnyen összetéveszthető Ticketsmarter weboldalán. Rosszakat olvastam erről a cégről, szerettem volna a pénzt visszakapni, mert amikor maguk amerikai állampolgárok írják, hogy soha nem is kaptak jegyet, akkor már benne van az emberben az ideg, hogy közel 100 ezer Ft-ot kifizetett a 2 jegyért és lehet nem fogja látni. Vegyen másikat az eredeti weboldalon? Ha közben mégis megkapom, akkor mit csinálok 2 plussz jeggyel? Persze ahogy telt az idő és leveleztem velük egyre inkább elengedtem a dolgot, az itthoni rendőrség áprilisban azt mondta, hogy várjuk meg az októbert, ha tényleg nem kapok jegyeket, akkor megindítják az eljárást. Nekem lehet csak szerencsém volt, de a futam előtt pár órával megjött a 2 eredetinek kinéző jegy. Azért reggel izgultam rendesen, hogy vajon ott mi fog kiderülni, potyára megyünk? Végül persze kegyes volt a sors és a jegyek hivatalosak voltak, eredetiek, így a lecsippantást követően 1 órával a futam előtt ott ültünk a Dale Earnhardt tribünön és vártuk a rajtot. Iszonyat hangjuk van ezeknek az autóknak, szerintem a képekről lejön, hogy nem ültünk közel, de mégis a végére már úgy éreztem magam, mint 20 évvel korábban egy végigtáncolt discos este után, amikor csengett az ember füle és csak tompán hallott.

Tudom ide inkább egy videó illett volna, lehet később ezt még pótolom, most annyi érdekességet tudok mutatni, hogy amikor azt mondják miért nem nyáron mentünk, hát ezért, mert októberben is még ennyire le tud égni az ember a napon Nevadában, Arizonában, Kaliforniában.

Mindenesetre hatalmas nagy élmény volt ezt átélni, hiszen Forma 1-et nálunk is lehet látni meg a környező országokban (igaz, én nem voltam kint eddig egyen se), de ezt csakis ott az USA-ban, ha jól tudom. A másnapi fájdalmakat Aloe Verás kenőccsel megoldottuk, ezt még egy korábbi görög úton tanultam, hihetetlen gyorsan hat.

Elhagyjuk Vegast, irány Los Angeles - 2023.10.16

Korán reggel indultunk, mert nagyjából 5 óra volt átérni Los Angelesbe és 2 megállót még beterveztem. Őszintén nem is emlékszem így majdnem 1 év távlatából, hogy hol is ettünk út közben, mert reggelit itt sem kaptunk és aztán később Los Angelesben sem. Azt tudom, hogy meglepett a sivatag tényleges látványa, ami eddig még nem került a szemünk elé. Kalifornia határán pedig a hatalmas kapuk, melyekkel le tudják a határt könnyedén zárni.

Calico Ghost Town - Ezüst szellemváros

Több mint 2 órás vezetés után végre megpillantottuk. 1881-ben alapították a kis városkát a nagy mennyiségű ezüst felfedezése után, ami az 1890-es években már több mint 3500 lakost számlált és Kalifornia legnagyobb ezüstkészletét bányászta, viszont az ezüst árának drasztikus csökkenésével a betelepített kínaiak is szépen lassan elkezdték elhagyni Calicot, végül 1907-ben már csak szellemvárosként emlegették. Saját véleményem, hogy bár 8 dollárért nem vár sokat az ember, de itt tényleg kevés a látnivaló. A kis vasutat kipróbáltuk (fizetős), mely megtesz egy kört a városka mellett a bányák felé, közben a vonatot vezető hölgy próbál hangosan mesélni, hogy halljuk, de ez sem tesz olyan sokat az élményhez. Kifelé találkoztunk magyarokkal, akik Los Angelesből jöttek errefelé és meglepődtek, mikor mondtuk mi Chicagoból jöttünk, 17 napja, hogy ez micsoda sok idő, holott mi úgy éreztük mintha csak most kezdődött volna.

Mivel ekkor már javában a Halloween tombolt az USA-ban, itt is próbálták ezzel feldobni a környezetet, bár szerintem inkább rontott rajta, mert nem volt így autentikus, nem voltak ezek odaillő dolgok, de írjátok meg kommentben, hogy mit gondoltok róla.

Innen 25 perces út vezetett Barstowba, ahol a Black Bear Dinerben ebédeltünk, bár közel 10 percet kellett asztalra várni, de megérte, nagyon bőséges és finom volt.

Elmer's Bottle Tree Ranch

A bácsi már sajnos meghalt, aki gyűjtötte ezeket a palackokat, üvegeket és úgymond fákat készített belőlük. Lenyűgöző az biztos és ingyen látogatható, ha adományozunk azt a fiatalok megköszönik.

Vége az útnak, végre Los Angelesben.

Közel 3 órás autókázás után végre beálltunk a parkolóba a Santa Monica Piernél és a naplementében gyönyörködve elmondhattuk, hogy megcsináltuk. Nem a teljes 66-os utat, de még annál is többet, hiszen 7000km-t mentünk a google térképe szerint az autóval és gyalog pedig 44 km-t, megannyi élménnyel gazdagodva. Azt mindenkinek ajánlom, hogy egyszer legalább jusson el az USA-ba, ha megteheti, mert bár más világ, de ha felvesszük a ritmusát és stílusát, akkor az ember jól érzi magát akár a betondzsungelekben vagy még inkább a természetben.

Mi már valószínűleg így ketten nem fogunk újra eljutni az USA-ba, édesapám közben már elmúlt 77 és nem érzi sajnos elég erősnek magát egy ilyen újabb útra, de én tervezem már a következőt, mely többet között a Yellowstone és a Glacier nemzeti parkokat foglalja magába, mert szeretném élőben látni ezeket a természeti csodákat. Nem tudom még pontosan, hogy melyik évben lesz meg rá a pénzem, de addig kell menni, amíg az ember fiatal és bírja, utána majd felfedezem jobban Európát, bár itt is voltam több országban, mindig van új látnivaló.

Végszó

Köszönöm nektek ha végig tudtátok olvasni és tetszett a beszámoló, mely közel sem tökéletes, hiszen a 8000 kép közül nehéz válogatni, sok időbe telik megírni is, nemhogy teljesen jól átgondolni, de azt megígérem, hogy ha lesz még időm, akkor az 5 nap Los Angelest is meg fogom mutatni még idén. Addig is mindenkit tartson meg jó egészségben az Isten vagy amiben hisztek!