2000 – 2002 Alcatel 302

Az első. Nem volt olyan menő, mint az akkoriban nagy sláger 3210-es, és 3310-es Nokiák, vagy a C35-ös Siemensek, de korrekt, strapabíró kis készülék volt. A célnak megfelelt. Az antennája burkolatát egy leejtés következtében elvesztette, de egy toll kupakjából kapott egy újat, amivel gond nélkül üzemelt tovább. A szerenádozásnak esett áldozatul, életem első komoly berúgása következtében elhagytam.

2002 – 2003 Siemens C45

Ballagási ajándékként érkezett. Kezes kis jószág volt. Szerettem használni. A ládapakolós játék jól jött a buszra várva. Sokáig nem volt meg. Amikor felvettek az Egyetemre, eladtam, hogy megvehessem az első színes készülékem, ami akkoriban kezdett elterjedni.

Az utóbbi egy másfél hónapan utolérte a sorsa az évek óta a zsebeimben vendégeskedő Sony-Ericsson Xperia Mini Pro-t. Szerettem ezt a telefont, mert a maga idejében pont azt adta, amit egy okostelefontól elvártam. Friss Android, gyors proci,hardveres qwertz, kompakt méret, bővíthetőség, jó kamera. Sajnos azon Vodafone által forgalmazott szériából való volt, amiben nem tették lehetővé a bootloader nyitását a gyári ICS frissítés meg a béta driverekkel érkezett, és hazavágta a tejesítményt. A főzött romok telepítésére bár lett volna lehetőség, érdemi javulást a zárt bootloader miatti korlátok következtében, nem hoztak volna... A fentiek ellenére éveken át kiszolgált a telefon. Túlélt egy elázást, rengeteg leejtést, és még sorolhatnám. Most viszont hirtelen elkezdte minden figyelmeztetés nélkül dobálni a hálózatot. Az is előfordult, hogy fél napig nem voltam elérhető, miközben full térerőt villantott a kijelzőn, és hívtam is rajta másokat. Soft reset, hard reset... nem segített. Vége. Útód után kellett nézni.