Hirdetés

Umi X2 2 GB RAM/32 GB ROM dual sim

Az előzmények

Régóta figyelgetem a kínai telefonokat, de eddig még nem volt igényem rá, hogy ki is próbáljak egyet, mert jól elvoltam a szokásos márkákkal. Szemelvények az utóbbi évek terméséből: Sony Ericsson K750, Asus P535, Motorola Milestone majd Sony Xperia Mini Pro. A Motorola után kerestem egy méltó utódot, de nem nagyon volt, mondhatni kihalt a QWERTY billentyűs, jó hardverrel felszerelt, viszonylag nagy kijelzős okostelefon osztálya. A Mini Pro egy ésszerű kompromisszum volt a QWERTY figyelembe vételével.

Sajnos, a Mini Pro kezdte megadni magát:
- ejtés nélkül repedés jött elő a kijelző mellett a vázon,
- az akksi már csak délutánig bírta,
- nem találtam olyan főzött ROM-ot, ami mindenben megfelelt volna...

Így kezdtem el figyelni, hogy milyen alternatív lehetőségei vannak az embernek... Ami világos volt, hardverben egy duplázás alá nem adom, mert eddig is a RAM, proci, etc... és a teljesítmény tekintetében minden egymást követő telefonjaim között kb. kétszeres szorzó volt.

Mennyi az annyi; azaz mennyi pénzt kérjünk az állásinterjún?

Üdv minden álláskeresőnek!

Nos, voltam mostanában egy-két állásinterjún, de még van egy terület, ahol hiányosak az infóim. Mégpedig az, hogy mennyi pénzt kérhet az ember, ha odakerül a sor. Ezért is született ez az írás, hogy kicsit össze legyen gyűjtve, melyik szakmában mennyit mondhat az ember, a hely és a cég nagyságának függvényében. Hiszen egy más a helyzet a fővárosban, Dunántúlon és a keleti határ mellett is

Ebben várnék konkrét tapasztalatokat, infókat.

Pl: fogkefeműszerész, főváros, pályakezdő: 25 vaskarika

Megapixel vs. zoom - Ciki a köbön...2.

Egy a jelszónk, a tartós béke,....de most inkább csak annyi, hogy vegyünk DSLR-t.

De minek?

Ha feltesszünk egy kérdést, akkor vigyázzunk, mert még választ is kapunk a végén. Objektíven (át) nézve a kérdést, tényleg mi lehet az, ami miatt inkább kifizetünk most 1,5-2x-er annyit, hogy kapjunk egy olyan gépet, ami alapállapotban ugyanannyit tud, de rosszabb képminőséggel, vagy akár többet is de a képük egyforma.

Igazából egyetlen egy olyan körülmény van a DSLR-ek mellett, amit figyelembe kell venni, ha ilyet szándékozunk vásárolni. Az összes többi mellékes. Ez pedig a pénz kérdése. Miért is? Ugyanis, ahogyan az előző írásomban már utaltam rá, ezeket a gépeket tudjuk fejleszteni. Bár a képminőség esetén nem beszélhetünk annyira számokkal kifejezhető paraméterekről, de mégis ''nagyságrendekkel'' javulhat az élmény -huhhh, ez aztán a jó mondat...

Tehát a tíz filléres kérdés az, hogy akarunk és tudunk-e magán a gép árán felül még sokszor annyit, súlyos százezreket rászánni egy eszközre, ami csak a hobbiját szolgája ki. (Szigorúan csak a magánfelhasználásra szánva, hiszen ha munkeszköz, akkor ki kell fizetni érte, hiszen munkaeszköz.)

Ha igen a válasz, akkor ugorjunk neki a választásnak... Először is azt válasszuk ki, hogy mennyit szánunk rá elsőkörben. Én viszonylag eretnek nézetet vallok ugyanis.

Miért is? (Megint a kérdés.) Azt mondják általában, hogy rendszert választunk, nem vázat. Nos, itt egyetlen dolgot vegyünk figyelembe, van-e olyan tulajdonsága, ami a többinek nincsen. Ha nem találtunk ilyet, akkor ugorjunk neki.

Mivel ha kiválasztunk egy rendszert, akkor azt jó esetben hosszú évekre, akár egy évtizedre is előre. A lassan kikristályosodó erővonalak úgy néznek ki, hogy stabilak pár évre előre. Természetesen vannak olyan piaci szereplők, akiknek erősebbek így jobban lehet rájuk számítani sok év múlva.
Akik DSLR rendszert vesznek először általában egy belépő-/középszintű vázat vesznek jobb/rosszabb kitobival. Ha később fejlődni szeretnének, akkor pedig mindegyik cégnél találunk felsőkategóriás objektíveket/kiegészítőket. Igazán nagy különbség nincs köztük. Ha valahol is foghíjas a paletta, a mai információk alapján a gyártók gőzerővel dolgoznak azon, hogy ez a lyuk megszünjön.

Így igazából lényegtelen mit választunk, ha később szándékunkban áll a költekezés, hiszen úgyis megvesszük a jobb vázat/obit. De ha nem ez a helyzet, akkor már kicsit nehezebb a választás. Nem baj, ne essünk pánikba és mindig legyen nálunk törülköző...

A következő írásaimban ezeket szeretném sorra venni, majd ha sikert arat, akkor a kompaktok jönnének. De addig is mégegyszer: mindegyik választás jó döntés.

dömedee

Megapixel vs. zoom - Ciki a köbön...1.

A háború a végéhez közeledik. Legalábbis a mozgalmas szakasza. A védvonalak kiépültek, a szövetségek megkötettek vagy csak szimplán kimerültek. Jöttek kicsik és nagyok, buktak hatalmasok és óriások. Mi meg csak szívtunk? Nos igen, valjuk be nagyrészt igen.

Kicsit kesze-kuszán, de pár gondolat a témában.

A pénztárcánk az biztos, de mégis örültünk, mert hülyék nem vagyunk, csak fogyasztók.

Nem is tudom, ki mennyire emlékszik még a kezdetre, de így visszatekintve nálam egy fél év alatt fordult meg a világ teljesen. 2004 szeptemberében még azon gondolkodtam, hogyan is tudnám felszerelni magam pár olcsóbb (minőségi igények nélkül) objektívvel a régi fotómasinám felé. Egy viszonylag egyszerű, de mégis jól kezelhető filmes gép egy szem 50mm-es obival. Mégis a legjobb képeim közül sok ezzel készült.

Ekkor vettem egy Canon EOS 600-at, 28-70-es obival. pont. Örültem, mint kutya a farkának. Bár már ekkor is nézegettem, hogy mik is vannak a digtiális piacon, nem igazán vonzott a dolog. Nem láttam benne alternatívát. A dologban az is közrejátszott, hogy az elérhető árú masinák igazából csak mókusvillantónak voltak jók (a kis, automata jószágok; amik nem hagynak túl sok szabadságot a fotósnak). Bocsi mindenkitől, kinek ilyen gépe van; csak azt már akkor is tudtam, hogy kevés lenne nekem ez a kategória.

Szóval, december elejére eljutottam oda, hogy kell nekem egy ilyen. A pénz is kezdett összejönni rá. Mi is volt az, amit szerettem volna? Sok-sok megapixel és 1000000000-szeres zoom. Természetesen full manuál kezelhetőséggel. Lett belőle akkor egy Fuji S7000. Akkoriban még ez valami brutál dolognak számított. Főleg, hogy az S7000 a megszokottól eltérő CCD-je miatt képes volt 12MP-s képek mentésére is. Anno sok hasznos és haszontalan elektron veszett oda a fórumokon, hogy mennyire lehet valós az az infó, amit kinyernek az érzékelőből és hatmilló képpont helyett a dupláján teszik meg. Aztán egy olyan közmegegyezésre jutottunk, hogy a valóságban ez olyan 8-9-t jelenthet max. (témától függően). A 6x-os optikai zoom pedig teljesen betett.

Én pedig ki is használtam és dicsekedtem is vele. Bibííííí, nekem ilyen van. 12MP, 6x-os opt. zoom, xD és CF kártya, blablabla... Ájultak is a népek. Nekem meg hízott a májam.

Aztán múltak a hónapok, öregedtem én is. A vásárlóréteg is. Egyre kevésbé számított a MP. Hiszen amikor már a leggagyibb kompaktnak is 5-6MP-es érzékelője van, akkor már nincs értelme a versenynek. És tényleg nincs. A következő lépcső a zoom volt. Amikor először megjelentek az igazi ultrazoomok, aztán a stabilizáltak...

De hiába is történt ennyi minden, az embereket ez is egyre kevésbé érdekelte. Divatcikk lett belőle vagy csak sokan beleszálltak abba a játékba, hogy kinek nagyobb a micsodája...akarom mondani a zoomja. De manapság már ez sem egy olyan dolog, ami meghatározza a versenyt.

Kedves Olvasóm, tehetnéd fel a kérdést, hogy ha ezek fentebbi tulajdonságok már nem érdekesek, akkor minek említettem őket? Nos, jött helyettük újabb. Az ISO. A fényképezőgép érzékenysége. manapság már nem ritka az 1600-as érték sem a kompaktoknál. Ugyan, röhej néha, de tényleg. Csak gondoljunk bele. Régen, a filmes korszakban is lehetett kapni ilyen érzékenységű filmet. De vettél is ilyet? Valld be őszintén! Nem hinném. Még az ISO 800 sem volt olyan gyakori, sőt a 400 is ritkábban került elő. Ennyi. Ezt most is el lehet mondani.

De mi maradt még, amivel meg lehet fogni minket?

A válasz megvan, a tükörreflexes gépek. Tudom, engem is megfogtak. Kevés lett az S7000. Pedig ez a gép a kategóriájában eléggé a topon volt (van). Van olyan bolt, ahol még mindig kapni, az ára ott még mindig 100000 Ft. (Valószínűleg a kereskedő sem akarja áron alul adni, de akkor is.) Nekem is csak azért lett kevés, mert munkaeszközként értem el a határait igazán. Magánemberként még sokkal tovább el lettem volna vele. Visszatérve a DSLR-hez. Itt ugyanez megy végig. Csak itt talán még jobban kell figyelni, mert többet lehet veszteni, ha nem jól kezdünk neki. Míg ugyanis a kompaktoknál megvettük a gépet, nem nagyon volt hova fejleszteni; itt a határ a csillagos ég.

De álljunk meg egy kicsit és gondolunk bele. Kategóriától függetlenül, hol lehet az, hogy kevés nekünk bármely gép? Nos, a munka az egyetlen ilyen hely. Itt ugyanis, ha nem kapuk meg a melót, mert kevés a gép (szigorúana megrendelő oldaláról), a pénztárcánk bánja. ha csak hobbiról van szó, akkor még lesz vacsi az asztalon, hogy egy kép nem sikerült annyira pöpecül ahogy egy jobb géppel lehetett volna.

De kell is úgy sikerülnie? Hiszen ha végignézzük nagyszüleink gyermekkori képeit, az elénk táruló világ fogjuk látni, nem a repedezett/megtört/fakó képet.

Ezek után szeretnék visszatérni ahhoz a kérdéshez, amikkel a Melyiket válasszam (digitális fényképezőgép)? [link] topikban is a nyitó hozzászólásomban próbáltam megválaszolni.

...

A válasz a következő irományomban lesz. Ez épp eléggé hosszú volt így is. Remélem azért nem volt túl béna.

dömedee