2020. március 30., hétfő

Gyorskeresés

Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

  • A bűnös

    Haifa 1972. július 7.

    Tengerjáró hajó fut be a haifai kikötőbe. A hajó az Arosa Kulm, valaha szebb napokat látott, a második világháborúban katonai célokra is használt vén csatahajó, ami jelenleg utasszállítóként üzemel.
    Fedélzetén hazatérő-alijázó zsidókkal, kereskedőkkel és a viszonylag újonnan létrejött Izrael államban lehetőséget látó spekulánsokkal.
    - Itt az Arosa Kulm. Engedélyt kérek a dokkolásra!
    - A hatos dokkoló szabad. Isten hozta magukat a Haifa 1 kikötőben! Hallatszott a rövid rádiós beszélgetés. Az első látásra szedett-vedett társaság, hangoskodva, türelmetlenül indult a kikötő dokkja és a hajó közé leeresztett híd felé. Az utasok a Földközi-tenger nagyobb városaiban szálltak fel a hajóra. Spanyol, orosz, szláv, magyar, portugál és még ki tudja milyen származásúak voltak.
    Már egy ideje tartott az utasok ellenőrzése és átvizsgálása, amikor a hajóorvos hangja szólalt meg a rádióban.
    - Egy utasnak sürgős ellátásra van szüksége, az imént eszméletét vesztette, de már magához tért. - Lihegte.
    - Zárja karanténba, azonnal! - Mormogta a pipáját rágcsáló főtiszt, nevezetesen David Fleischmann őrnagy, az izraeli vámügyi hivatal, hajózási részlegének vezető tisztje, miközben az újságból fel sem nézett. Gyakori volt az ilyen, és ehhez hasonló betegek megjelenése.

    Folytatás...

    derapo 3 hete 5

  • Börtönbe vagyok zárva.

    Ültem és töprengtem. Egyszerű, vagy inkább egyszerűnek tűnő kérdéseken.
    Miért vagyok itt? Itt, értem ez alatt ezt a betonbörtönt, ezt a nyomorult világot. Ez a börtön. Börtön mert kényszerít. Kényszerít többek között élni. Kényszerít, olyan dolgokra, amiket nem szeretnék, amiket mélyen megvetek. És büntetés. Igaz, nem a mi bűnünkért, hanem ős atyáink bűnei miatt büntetsz. Nem akartam a világba jönni, mégis itt vagyok. Ezen a posványos, Istentől, embertől, élettől elidegenült bűzös, bús világon. Igen, ez a világ életellenes. Nem marad meg benne az élet. Elfut, elmenekül, elillan. Megkellene büntetni, elégetni, megsemmisíteni, elpárologtatni az utolsó molekuláig!

    Így ültem a börtöncellámban, beton és hús-vér börtönömben, amikor kínomban kimentem az erkélyre. Szürke emberek sétálgattak, vonszolták magukat, mint láncra vert élettelen bábok. Ahogy előre hajoltam, az erkélyünk magasságában növő fán, annak egyik ágán, egy gerlepárra lettem figyelmes. Nem holmi egyszerű „mezei” galambok -repülő patkányok- voltak, hanem lilás-szürke gerlék. Figyeltem őket, közben jól esett a hűvösség egy kicsit, hiszen egész nap elviselhetetlen hőség volt. Betonbörtönömben ez is a kínok egyike a sok ezerből. Ahogy néztem ezeket a madarakat, olyan furcsa, megmagyarázhatatlannak látszó érzés fogott el, ami már hetek vagy talán már hónapok óta nem - ki figyeli az időt? - gyönyörködtem teremtésedben! A madarak tollászkodtak.

    Folytatás...

    derapo 1 hónapja 14

  • Káin

    Káin

    - Ádám, azt hiszem itt az idő! Kiáltotta az izzadságtól csatakos, fájdalomtól elgyötört Éva. Ádám a félelemtől és álmosságtól megdermedve csak figyelte Éva kínjait.
    - Ádám! Kiáltotta egyre keservesebben sírva az első gyermekét hamarosan világra hozó Éva.
    - Segíts kérlek!
    - Mit tegyek asszony? Mit csináljak? Szólalt meg pillanatnyi bénulásából magához térve Ádám.
    - Valamit, legalább hozz vizet! Sikította. Arcán az esti tűzhely parázsló fénye vetült vissza, szemében a halálra rémült, riadtan kapkodó Ádám képe tükröződött. Sötét éjjel volt, a bozótok közé épített vessző és állatbőr sátorban ketten, Ádám és Éva egymás mellett feküdtek. Éva könyörgő tekintetét szomorúan nézte az első ember. Faragott tálkában vizet hozott, itatta és törölgette felesége arcát. Éva gyönyörű volt, a valaha Isten dicsőségében ragyogó arcára csodálattal, és örökké tartó szeretettel tekintett férje. A kis sátorban állatbőrökön fekve Éva megszülte az első, asszonytól született embert. Véresen és fájdalommal, ahogyan Isten megátkozta őt. Ádám kezébe véve az újszülöttet, a csillagos ég felé emelve hálát adott az ajándékért, majd ezt kérdezte feleségétől:
    - Mi legyen a neve?
    - Káin. Aki családdá tesz minket, ketten voltunk idáig, de ezután már hárman leszünk.
    - Káin lesz a neved. Nevetett fel Ádám. Káin! Káin!

    Folytatás...

    derapo 2 hónapja 4

Hirdetés

Copyright © 2000-2020 PROHARDVER Informatikai Kft.