Előjáróban magamról pár szót: 19 éves srác vagyok, akit már kiskora óta érdekel az informatika, főleg a mobiltelefonok. És (tudom ezzel nem kezdünk mondatot) igen, már 9 évesen volt telefonom, ami annak volt köszönhető, hogy bíztak bennem a szülők, és nem féltek egyedül elengedni a lakhelyemen belül, de szerették volna, ha bármikor elérhető vagyok.
Az első (és talán a legnagyobb kedvencem): Sony Ericsson W300i
2008 márciusa volt, a piros színű szolgáltatónál vásároltuk a készüléket 25 Mátyásért. Az áráért egy nagyon jó telefon volt, szerettem, vigyáztam is rá, és minden volt benne, amit akkoriban akartam. Walkman zenelejátszó, infra, bluetooth, bővíthető memória, kamera, egy nagyon jó fülhallgató. Hozzám képest sokáig használtam, de nem is tudtam volna, és nem is akartam helyette másikat, egészen 2009 decemberéig.