Technológiamenedzsment tárgyból az előadónk egyik legtöbbet emlegetett mondata volt, hogy mindaz, amit egy új technológiáról még nem tudunk, az általában kedvezőtlen.
Azt eddig is köztudott volt a fintech befektetésekről, hogy a kriptovaluták árfolyama erősen ingadozik és számos egyéb kockázattal is számolnia kell azoknak, akik ebbe fektetik a pénzüket.
Most az Egyesült Államokban egy "bankolás szolgáltatásként" (banking as a service, BaaS) közvetítő vállalkozás csődje után befektetők ezrei veszítették el csaknem a teljes befektetett összeget, miközben ők azt hitték, hogy bankbetétbe fektették a pénzüket, aminek a visszafizetését - bizonyos korlátok mellett - az állam garantálja, hasonlóan a magyar Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) működéséhez.
A középpontban a Synapse nevű fintech cég állt, akik közvetítőkként működtek a befektetők pénzét begyűjtő ffintech startup-ok és a BaaS szolgáltatást nyújtó négy bank között. Az egyik ilyen bank az Evolve [link] , amely így hirdeti magát: "a legfeljettebb fintech megoldások a személyes és üzleti sikerért. A Synapse-on keresztül nyitottak a fintech start-up-ok bankszámlákat a befektetőknek a BaaS szolgáltatást nyűjtó bankokban és helyezték el ezekre - legalábbis az ígéreteik szerint - a befizetett összeget. Pontosabban a befeketők nem a számlák tulajdonosai, hanem kedvezményezettei voltak ("for the benefit of", FBO) [link] . Felmerülhet a kérdés, hogy miért bízták a befektetők a pénzüket a semmiből felbukkanó fintech startup cégekre. Az egyik magyarázat, hogy azt hitték, hogy bankszámlákra kerül a pénzük, a másik ok, hogy kedvezőbb feltételeket ajánlottak nekik a közvetlen bankolásnál, illetve például mindezt nyereményjátékokkal tette izgalmasabbá a Yotta nevű startup.
Idén tavasszal a Synapse csődöt jelentett. Ekkor az derült ki, hogy a befektetőktől kapott pénz túlnyomó többsége nem került befizetésre a bankszámlákra a BaaS szolgáltatást nyújtó bankok szerint. Az azóta eltelt hat hónap alatt sem derült ki, hogy hová tűnt ez a pénz, mintegy 96 millió dollár. A Synapse arra hivatkozik, hogy a csődhelyzet miatt nincs pénzük könyvvizsgálókat alkalmazni, akik a könyvelési tételeket ellenőrizni tudnák.
A történet részletei (a mai napig) itt olvashatók: [link] Itt szerepel a fordított bankrablás kifejezés, ami arra utal, hogy a bankok rabolták ki az ügyfeleket. Persze a bank széttárja a kezét, hogy ők csak azt tudják visszafizetni, amit a bankszámlára valóban befizettek. De miért nem figyelmeztették erre az ügyfeleket korábban? Miért nem voltak körültekintőbbek, amikor a Synapse-szal üzleti partnerként az együttműködést elindították? Hogyan lehetséges, hogy a Synapse, akik a fejlett fintech szoftvermegoldásokkal hirdették magukat, nem képes választ adni arra, hogy az egyes ügyfeleiknek mennyi pénzét tették be bankszámlákra?
Mindez a fintech befektetések kockázatainak alaposabb elemzésére inti a befektetőket. Ugyanakkor arra is ráirányította a figyelmet, hogy a digitális fintech szolgáltatásoknak a hirdetésekben szereplő fejlett algoritmusokat alkalmazó, mesterséges intelligencián alapuló számítástechnikai háttere, ami alapján az ügyfeleknek a kedvező feltételeket biztosítják, nem minden esetben működik a leírás szerint.

A történet úgy kezdődött, hogy durván fagyott a céges asztali környezet az otthoni munkánál. Elvileg elég lehetett volna egy szűrő, de sajnos a modem-router-t is lecserélték, mert az előző már régi volt és az új sokkal gyorsabb, rengeteg LED van rajta, és a neve is gyönyörű és romantikus: Kaonmedia CG3000. Viszont az időnként 1 Mbps alatti WiFi átviteli sebesség nem tűnt annyira gyorsnak, már amikor éppen működött. De sajnos az legfeljebb néhány nap volt két újrakonfigurálás között.

Nincs mese, támogatás kellett, és ki máshoz fordulhatna az ember, mint Vandához, aki mesterséges és intelligens. Segítőkész, de határozott is. Reménytelen vele bármire menni, amíg zavarba nem hozzuk. Azért nem fordulhat az ember máshoz, mert így van megcsinálva, csak Vandán keresztül lehet bármit elindítani. Egyből megkérdezte, hogy kérek-e netbővítőt, ami azért idegesítő, mert korlátlan otthoni internet előfizetésről van szó.
Lefuttatott egy gyors műszaki vizsgálatot, és időnként talált hibát, időnként nem. Sajnos csak igent és nemet hajlandó elfogadni válaszként. Aztán közli, hogy mindent újraindít és majd negyedóra múlva felhív. És tényleg, megkérdezi, hogy rendben van-e minden. Szomorú szívvel továbbít egy hús-vér ügyintézőhöz. Amikor mindez már tucatszor történt meg, jött egy újabb csavar a történetben. Megfenyegettek. Nem, nem Vanda, hanem a műszaki ügyintéző. Kijönnek, de ha nem találnak hibát, akkor ki kell fizetnem a kiszállási és ellenőrzési díjat. És egyébként a WiFi funkció valójában nem is része az előfizetésemnek, azt csak ajándékként adják, vagyis ne ugráljak. Na itt kezdtem el üvölteni az úriemberrel. Ha a szerelő nem képes semmit csinálni, akkor majd jól leszoktatnak a hibabejelentésről némi büntetéssel. Hogy merem én rontani az ő kulcs-mutatószámaikat?

Már több mint egy évtizede a piacon van, és ezalatt felhasználók ezreit ejtette ámulatba majd kétségbeesésbe a végzet billentyűzete. Azt gondolnánk, hogy egy informatikai eszköz vagy működik vagy hibás. De a valóságban akkor sem mindig működik egy eszköz, bármilyen egyszerűnek tűnik is, ha nem romlott el.

Lehet-e egy billentyűzet karcsú, elegáns és különleges? A Lenovo bebizonyította, hogy igen:

Egyszerűen gyönyörű. Könnyű, kis helyen elfér, jól hordozható. Különlegessége legjobban a numerikus gomboktól balra a Pause - Insert - Home - End - Delete - PgUp - PgDn részen érhető tetten. A hatalmas Delete gomb mutatja, hogy itt egy divatcikkről van szó, ahol a legfontosabb az újdonság varázsa, a játék az arányokkal. Vagy valamilyen rejtélyes módon mégiscsak magyarázható gyakorlati szempontokkal ez az elrendezés? Olyan újságszerkesztőknek szánták volna, akiknek a megadott karakterszám alá kell levinniük a dagályos cikkeket, és ezért a Del gomb a szokásosnál jóval nagyobb igénybevételnek van kitéve?

Ha figyelembe vesszük, hogy az alsó kategóriában mennyire árérzékeny a piac, akkor esetleg. Különösen, ha ehhez hivatalos kétéves magyar garancia, akciós ár, és alapvető feladatokhoz megfelelő hardver, sőt FullHD IPS kijelző is társul.

Mielőtt a cikket végigolvasva esetleg valaki kedvet kap a vásárláshoz, célszerű elolvasni a cikket, ami arról szól, hogy miért NE vegyünk olcsó új notebookot.

Az UMAX névről valószínűleg nem a notebook jut először eszünkbe. Ráadásul úgy tűnik, hogy itt nem is a tajvani gyártóról van szó, hanem egy kisebb cseh vállalkozásról, akik az UMAX notebookokat tervezik és Kínában gyártatják.

Hogy juthat egyáltalán eszébe valakinek, hogy ilyen notebook-ot vegyen? A véletlennek jelentős szerepe volt ebben. Böngészésre, E-mail-ezésre kerestem alap notebook-ot otthoni használatra, Windows-szal, újat, magyar garanciával. Ehhez az Intel N-es Celeron sorozata elegendőnek tűnt előzetesen. Kicsit körülnéztem a Hardveraprón és és ott árultak egy Umax VisionBook N15G Plus HU-t garanciával, kedvező áron. Rákerestem a neten és meglepetésemre az alza.hu-n még olcsóbban, akciósan 50 ezer Ft-ért árulták éppen. Sok információ nem volt róla egyébként, de a specifikáció alapján érdemesnek tűnt kipróbálni, netes rendeléssel végülis két hétig vissza lehet küldeni, ha nem tetszik.
Azt hittem, hogy tévedésből vitték le ennyire az árat, de jelenleg éppen a kisebbik verziót, az Umax VisionBook N14G Plus HU-t akciózzák ugyanezen az áron.