Már több mint egy évtizede a piacon van, és ezalatt felhasználók ezreit ejtette ámulatba majd kétségbeesésbe a végzet billentyűzete. Azt gondolnánk, hogy egy informatikai eszköz vagy működik vagy hibás. De a valóságban akkor sem mindig működik egy eszköz, bármilyen egyszerűnek tűnik is, ha nem romlott el.
Lehet-e egy billentyűzet karcsú, elegáns és különleges? A Lenovo bebizonyította, hogy igen:
Egyszerűen gyönyörű. Könnyű, kis helyen elfér, jól hordozható. Különlegessége legjobban a numerikus gomboktól balra a Pause - Insert - Home - End - Delete - PgUp - PgDn részen érhető tetten. A hatalmas Delete gomb mutatja, hogy itt egy divatcikkről van szó, ahol a legfontosabb az újdonság varázsa, a játék az arányokkal. Vagy valamilyen rejtélyes módon mégiscsak magyarázható gyakorlati szempontokkal ez az elrendezés? Olyan újságszerkesztőknek szánták volna, akiknek a megadott karakterszám alá kell levinniük a dagályos cikkeket, és ezért a Del gomb a szokásosnál jóval nagyobb igénybevételnek van kitéve?
A billentyűk rövid úton járnak, szinte már notebookszerűek. Persze ez tulajdonképpen mindegy, mert éveken keresztül ezrek életét keserítette meg azzal, hogy semmilyen módon nem bírták működésre bírni.
De ne csak a billentyűzetről beszéljünk, hiszen van itt egér is. Ez is elegáns könnyű és különleges, a felső része mágnesesen rögzül, el lehet benne rejteni az USB adaptert. De mindez kevés, hogy magára irányítsa a figyelmet. Hogy miért? Mert az egér egyszerűen csak működik. Na jó az alján levő pöcköt egy kicsit odébb kell tolni, hogy bekapcsoljon, ha meg nem használjuk, akkor illik kikapcsolni. Ha nem figyelünk akkor rosszul kerül rá a teteje és nem lehet vele kattintani. De két perc alatt mindenki használatba tudja venni, könnyen adja magát. Ezzel szemben a billentyűzet hűvös nyugalommal, rezzenés nélkül fogadja a közeledést, a próbálkozásokat, a könyörgést, majd a fenyegetést is. Nem tudni, hogy hányat vertek szét. Az biztos, hogy sokat küldtek vissza.
2011-ben már piacon volt, és 2020-ban még áradtak a panaszok. Nem tudom, hogy a jelenleg forgalmazott verzióval mi a helyzet, nem is erről szól a cikk.
Mi történhetett? Ne fogjuk csak a designra, a marketing és a fejlesztés előjött egy sokkal izgalmasabb koncepcióval. Talán ez egy utazó szett a laptop mellé, és ezért az informatikai biztonságnak különlegesen nagy szerepe van? Gondoljunk csak bele, hogy egy nehéz tárgyalás után kimerülten üldögélünk a repülőtéren a VIP lounge-ban, várjuk a csatlakozást és közben dolgozunk a notebookunkkal egy vezetéknélküli billentyűzettel, ámde ránk jön az álom, és ekkor valaki előbukkan a félhomályból egy hasonló billentyűzettel és már lelkesen gépeli is a rosszindulatú kódokat a gépünkbe. De ez nemigen áll össze: valahogy nehéz elképzelni, hogy valaki magával cipelne egy billentyűzetet egy üzleti útra. Akkor nézzük azt, hogy valaki prezentációhoz használja a vezeték nélküli billentyűzetet, ez már egészen reálisnak tűnik. Igen ám, de közben egy vicces kedvű vagy féltékeny kolléga igyekszik megtréfálni egy másik vezetéknélküli billentyűzettel: átírja a prezentációt, módosítja a jelszavainkat. De erre van megoldás: a szigorú biztonsági ellenőrzés a párosításnál az adapterrel: az egérnek és a billentyűzetnek ugyanazon azonosítója kell, hogy legyen. Ha nincs meg a közös nevező, akkor a billentyűzet, pontosabban az illegális behatoló hoppon marad. De sajnos a sokszor legális felhasználó is.
Elindult a panaszáradat, majd néhány éve után jöttek az első biztató hírek a némiképpen bizarr megoldásokkal: ki kell venni a két elemet a billentyűzetből, majd az F2, F3, F4 gombot egyszerre lenyomva tartva tegyük vissza az elemeket, zárjuk le a fedelet, engedjük fel a három gombot majd nyomjuk meg a "3" gombot röviden, és láss csodát: a billentyűzet csatlakozik. Vagy nem. Sokan gratuláltak a megoldáshoz, sokaknak pedig ez az egész nem működött. Aztán jöttek a finomított módszerrel, hasonlóan kétarcú eredményekkel. Évekig tartott amíg valaki rájött, hogy nagyban nő a billentyűzet sikeres párosításának az esélye, ha egészen közel (30 cm-n belül) visszük az adapterhez, vagy legalábbis elől van bedugva az adapter és nem hátul a ház mögött. Még olyan megoldás is volt, hogy egy másik gépbe kell bedugni az adaptert, ott párosítani a billentyűzettel, majd visszadugni abba a számítógépbe, amivel használni akarjuk. Magyarázat volt minderre, hogy a ház lezárása párosítás módba teszi a billentyűzetet és az adapter jóváhagyja, az F2-F3-F4 + 3 kombináció pedig még a tesztelésből maradhatott meg, amíg még nem volt elemtartó fedél. Mindez valóban közel éveken át folytatódon, például itt: [link]
Hozzám három éve került használtan, de nagyon szép, új állapotban, gyanúsan olcsón, de jó fogásnak tűnt, egy hirdetésben találtam, bár nem a Hardveraprón :D. Aztán valahogy meg is feledkeztem róla, amíg nemrég hozzám került egy asztali mikro gép PS/2 port nélkül és rájöttem, hogy minden elérhető billentyűzetem még PS/2-es. Megörültem neki, de aztán egy óra után jött a kétely: lehet, hogy átvertek a fenti biznisszel? Innentől kezdve becsületbeli ügy lett belőle és némi internetes keresés haladó szintű prompt engineering módszertannal, egy másik gépbe dugva az adaptert és attól 10 cm-re tartva a billentyűzetet, alig 4-5 óra alatt sikerült működésre bírnom nekem is. Persze, ne vegyük el másoktól a dicsőséget, ehhez sok száz lelkes kutató-fejlesztő kísérletező kedvére is szükség volt. De a sikerélmény így is hatalmas volt.
Mi mindebből a tanulság? Még akkor is célszerű tesztelni a végleges piacra szánt változatot, ha csupán egy billentyűzetről van szó. A "csupán" persze félrevezető, ha éppen ez az elérhető egyetlen beviteli eszköz az éjszaka közepén. A másik, hogy ha a fejlesztők csupán ködös információt kapnak arról, hogy valami nem működik, akkor fejvakarva csak annyit mondanak, hogy ők letesztelték, ha gyártási hiba, akkor a beszállítónál kell körülnézni, de a legvalószínűbb, hogy a felhasználók szellemi színvonala nem tart lépést az informatika fejlődésével. Egy rövid scrum során persze a fejlesztő zavartan tapasztalta volna, hogy hirtelen belőle is mezei user lett, és nem működnek a dolgok, de erre talán nem is került sor. Vagy elírhattak egy rendelést, és 10 éve ugyanattól az egyetlen hibás tételtől próbálnak megszabadulni? Várom a megfejtéseket alább...
