Ezek a szavak jutnak eszembe, amikor édesanyámmal beszélek mostanában. Már korábban is megfogalmazódtak bennem ezek, csak még mindig nem tudom, mit is kéne csinálni, mit lehetne tenni, hogy észheztérjen.

Anno, még a rendszerváltás előtt, édesapámmal és öcsémmel négyen éltünk egy egyszobás lakásban. Édesapám alkoholista volt, rengeteg munkahelyet megjárt, egyetlen stabil keresetet édesanyám hozta. Ráadásul apám csak vitte a pénzt, sörre és cigire mindig kellett neki pár forint. Mélyponton voltunk, bár nem volt jelentősebb tartozásunk, lakbérekkel elmaradtunk, hónap végén általában már tényleg csak vajaskenyér volt...

A kilencvenes évek elején elváltak, "tiszta" válás volt, apám elköltözött, maradtunk hárman. Én az érettségi után igyekeztem minél többet segíteni anyagilag, próbáltam sokféle diákmunkát, dolgoztam McDonald'sban is, stb. Úgy látom, 2000 környékére sikerült egyenesbe kerülni, bár ekkor már diákhitel is kellett (jelenlegi egyenlegem egymillió forint körül van), de kellett. A lényeg, hogy jól éltünk, szerényen, de minden lényeges dolog megvolt és tartozások sem terheltek minkét. Mikor öcsémmel együtt, 2006-ban elköltöztünk otthonról, némi A-hitel tartozáson kívül nem volt semmi mínusz, ráadásul a lakás rezsije sem volt magas.

2007. június 26-án, kedden utaztunk Görögországba, Stavrosba. Egy népszerű, görög utakra specializálódott irodában egy „normális” repülőjegy árát fizettük ki, kettőnknek összesen 114.772 Ft-ot. Azért választottuk a repülőt, mert könnyebb, gyorsabb, egyszerűbb utazásnak tűnt a busznál. Csak a reptéren derült ki, hogy Wizz Air fapados légitársaság menetrend-szerinti járatával utazunk. 13.00-kor jelentkeztünk az iroda helyi képviselőjénél, nem sokkal ezután becsekkoltunk. A tervezett indulási időpont 15.00 volt, járatszám W6 253. Aztán először kiírták, hogy 40 perc késés. 15.00 körül láttuk leszállni a gépet, gondoltuk, akkor nincs komoly gond. Utána újabb kiírás, újabb 40 perc. Először beszálltunk a buszba, majd leszállítottak és tranzitkártyát osztottak. Utána újabb kiírás, újabb 40 perc. Nem sokkal később ismét buszra szálltunk, ahol közölték, most átvisznek minket az érkezési oldalra és újra be kell csekkolni. Ez 17.00 körül történt. Ezt követően, nagyjából 18.20 körül indultunk el, így sikerült összesen 3 óra és 20 perc késéssel a levegőbe emelkednünk. A szálláshelyre 23.30 körül érkeztünk meg.

Július 3-án, kedden indultunk vissza. 15.45-kor már a repülőtéren voltunk, a check-in pultnál. A tervezett indulás 18:15 volt, járatszám W6 254. Aztán megint kezdték a 30-40 perces csúsztatásokkal, majd 20:00 körül tájékoztattak, hogy új információt 22:30-kor adnak. Ekkor tudtuk meg 0.40-es időpontot. A reptéren kellemes, 18 fok körüli hőmérséklet uralkodott, a padokon ücsörögve vártuk az újabb indulási időpontot. Végül kb. 00.45-kor indultunk, Budapestre 1.30 körül érkeztünk meg, összesen 6 és fél óra késéssel.

A félreértések elkerülése végett, minden időpontot helyi idő szerint adtam meg. Az utazás előtt egy hónappal az utazás teljes költségét megtérítettük, ahogy ezt a pénztárbizonylatok igazolják.

Három pontban nyújtottam be panaszt az irodánál és a Wizz Air ügyfélszolgálatán:
1. Tájékoztatás hiánya: Az utazás előtt kapott tájékoztatás nem volt teljeskörű, hiszen sem a részvételi jegyen, sem a számlán nem került feltüntetésre, hogy a megvásárolt repülőjegy pontosan melyik légitársaság mely járatára vonatkozik, tehát mik az utazás lényeges paraméterei (csak az indulási-érkezési időpontok voltak ismertek), nem tudtuk, fapados légitársaság gépével repülünk.

2. Késés: Mindkét út során jelentős, három órát meghaladó várakozási időre kényszerültünk. Az Utazási Szerződés alapján látható, hogy az irodát nem terheli felelősség. A problémát számomra az okozza, hogy nem teljesen világos számomra a késés és a járattörlés megkülönböztetése, illetve az, hogy például a 6 órás késés törlésnek minősül-e vagy csak jelentős késésnek. Úgy tudom, a Wizz Air esetében van egy belső szabályzat, miszerint nem törlik a járatokat. Úgy látom, hogy ez részben a kártérítés elkerülése miatt van így. Bármilyen sokáig is tartott a repülőtéri hibaelhárítás (értsd: repülőgép szerelés), nekünk azt folyamatosan mondták, hogy a gép mindjárt indul (20-30 perc múlva), lebegtették az indulási időpontot. ''Elfelejtették'' felajánlani a 6 órás késés esetén szintén kötelező két darab ingyenes telefonhívást is a thesszaloniki reptéren, ám ezen térítés díja elenyésző (párszáz forintos tétel) lenne mindössze.

A szabályozás számomra érthetetlen. Hiszen amennyiben járattörlés lett volna, a 16.3-as pont alapján ugyanígy érnénk célhoz, 250 EUR kártérítést fizetnek minden 1500 kilométeres vagy rövidebb repülőútra, így ebben az esetben is. Célszerű lenne a késés és törlés megkülönböztetésének pontosabb kritériumairól is szólni a szabályzatban.


3. Jegyárak: Az általam megrendelt szolgáltatás a normál (hagyományos) légitársaság tarifáit vette figyelembe, ahogy az a számlán is szerepel. A fapados légitársaság azonban lényegesen olcsóbb, ám alacsonyabb színvonalú utaztatást vállal (késések, étkezések, helyfoglalás, stb.). Próbaképpen összehasonlítottam, hogy egy feltételezett augusztusi utazás során hasonló paraméterek mellett hogyan alakulnának a jegyárak.

Malév 83.800 Ft+35.400 Ft=119.200 Ft
Wizz Air 35.960 Ft+26.360 Ft=62.320 Ft

Még mindig az önéletrajzról
Fénykép: ahogy írtam is, inkább az azonosíthatóság miatt fontos. Ha egy nap egy interjúztató 10-15 emberrel találkozik, időnként nehéz a benyomásokat társítani a jegyzetek mellé, ilyenkor egy fénykép sokat segít
Word kompatibilis vagy PDF fájlt szinte mindenhol meg tudnak nyitni, ki tudnak nyomtatni. Viszont nem túl szerencsés tömörítve küldeni, vagy nagyméretű, többmegás fényképpel, vagy olyan formátumban, amit csak egyetlen program kezel (pl. OpenOffice).

Hogyan alakul a kiválasztás folyamata?
Az általános gyakorlat következő: amennyiben valaki egy hirdetésünkre jelentkezik (konkrét állást pályázik) és a beérkező önéletrajzok feldolgozása után pályázata megfelel az elvárásoknak, a kiválasztás következő szakaszában felvesszük vele a kapcsolatot, behívjuk interjúra.

Ha önéletrajzot általános jelentkezésként küldi, az adatokat regisztráljuk, és amint a képzettségének, szakmai tapasztalatának megfelelő álláslehetőség adódik, felkeressük egy személyes beszélgetés céljából. Ezeket az önéletrajzokat általában fél évig, egyes kivételek esetében is maximum egy évig tároljuk (ennyi idő alatt ugyanis sok változás történhet).

Egy-egy önéletrajzra a jelentkezők számától függően 1-2 perc jut csupán, ennyi idő alatt kell döntést hozni a jelöltről. Gyakran fordul elő, hogy a pályázott pozícióra nem, azonban egy másik álláshelyre jobb esélyekkel indulhat egy álláskereső, ilyenkor telefonon felhívjuk és egyeztetjük vele a változást, a reakció szinte minden esetben pozitív.

A kiválasztás három alapkérdése a következő:
1. Képes-e a jelölt megfelelően elvégezni a munkát? -> képesség
2. El akarja-e végezni a jelölt az adott munkát? -> motiváció
3. Beleillik-e a csapatba? -> csapatmunka

A kiválasztásnak többféle eszköze lehet, tesztektől kezdve a csoportos kiválasztó központokon (AC vagy Assessment Center) az interjúkig. Leggyakrabban a többlépcsős interjút választják a cégek.

Az interjúkról
Amit fontosnak tartok az elején leszögezni: tökéletes munkahely nincs. Mindenki kompromisszumokat köt. A főnök, a fizetés, a munkakörülmények, a kollégák vagy a karrierlehetőség – valamelyik biztosan lehetne jobb is. Az interjú során nemcsak az interjúzónak kell megismernie a jelöltet – nagyon fontos, hogy a jelöltnek is legyenek kérdései. Az előzetes tájékozódás után (mint már többször említettem: internet, ismerősök, stb.) még biztosan rengeteg kérdés kavarog a fejünkben, így hát kérdezzünk! Érdemes alaposan tájékozódni, hiszen ezután tudunk mérlegelni, mit kínál a cég, mit vár el tőlem, és ez a kettő egyensúlyban van-e.

Rengeteg helyen lehet az interjún való viselkedéshez hasznos tanácsokat olvasni, én inkább csak kiegészíteném ezeket. A pontosság, a megfelelő öltözet, a tiszta, érthető beszéd – ezek olyan alapelemek, amelyekkel a sikerre esélyes pályázó biztosan rendelkezik. Rengeteg típuskérdés hangzik el egy interjún[link], rengeteg típusválasz van, erről azonban lehetőség szerint lebeszélnék mindenkit. Az interjúztató nemcsak arra kíváncsi, mit nem tud a jelölt, hanem mit tud pontosan, mennyire illik bele ez a pozícióról kialakított képbe. Sokkal érdemesebb őszinte válaszokat adni, mert később hatalmas csalódás érheti az embert. Ha megjátssza magát az interjún, ha szerepet játszik, nehéz megismerni. Sablonválaszokkal reagál, közhelyeket hangoztat. Idézek néhányat:
* Nagyon szeretem a csapatmunkát
* Szeretek csapatban dolgozni
* Szeretek/szeretnék emberekkel foglalkozni
* Szeretek sikeres lenni
* Dinamikus egyéniség vagyok
* Nagyon szeretem a kihívásokat
* Mindig, minden helyzetben magamat adom
* Azért szeretnék x munkakörben dolgozni, mert ez a terület nagyon kreatív
* Valami irodai munkát szeretnék
* Szeretnék multicégnél, nemzetközi környezetben dolgozni
* Nem szeretnék a lakhelyemtől messze dolgozni
* Nagyon ambiciózusnak tartom magamat
* Mindig elérem a kitűzött célokat
* Minden helyzetben könnyen feltalálom magam
(forrás: Jobpilot Pályacsúcs magazin)

Sokkal előnyösebb, ha már az interjún kiderülnek egy pályázó tulajdonságai, személyiségjegyei: ha az interjú után is teljesíti a feltételeket, akkor az neki is jó, hiszen olyan munkát találtunk, ami passzol hozzá. Ha nem sikerül megismerni, őszinte válaszokat kapni, egy nagy kérdőjel marad az interjúztatóban…

Adatvédelem
A hozzánk eljuttatott anyagokat minden esetben bizalmasan kezeljük, harmadik fél részére csak az érintett engedélyével adhatjuk ki. Az adatvédelmi biztos nemrég külön foglalkozott a témával, állásfoglalást adott ki az adatkezelési alapelvekről. A lényeg, hogy elutasított álláspályázat esetén a pályázati anyagot - benne az önéletrajzot - vissza kell küldeni az érintettnek, vagy meg kell semmisíteni, megőrizni csak a pályázó beleegyezésével szabad.
[link]
[link]

Ami sajnos még nem jellemző: folyamatos, pontos és korrekt tájékoztatás
A toborzás – kiválasztás során a legfontosabb: folyamatos, pontos és korrekt tájékoztatás a jelöltek részére. Fontos, hogy a jelöltek ne csak ''nemet'' kapjanak egy balul sikerült állásinterjú után, hanem konkrét visszajelzést is: miben kell fejlődniük? Milyen pozícióra pályázhatnak nagyobb eséllyel? A visszajelzés a vállalati kommunikáció egyik alappillére lehet, hiszen befolyásolja a cégről kialakuló képet (mennyire vonzó a vállalat), másrészt a jelöltek gyakran a kommunikáció gyakorisága alapján döntenek (azaz melyik cég foglalkozik vele többet). Jelen pillanatban sajnos még mindig kevés az a cég, aki igazán figyelmet fordít erre. Állásbörzéken gyakran keresnek meg minket olyan pályakezdők, akiknek valószínűleg nem fogunk tudni állást kínálni a jövőben (mert nem keresünk ilyen végzettséggel kollégákat), de nekik is igyekszünk segíteni, gyakorlati tanácsokat adni.

Hogy indul egy új állás? A HR menedzsert (mert a személyzetis kicsit régies, a munkaügyis nem teljesen fedi a valóságot, ráadásul multiknál csak az angol rövídéseket értik) megkeresi az osztály vezetője, hogy új beosztottra lenne szüksége, mert a régit kirúgtuk, bővítünk vagy elment jobb fizetésért (erre érdemes az állásinterjún rákérdezni, mi történt). Közösen megbeszélik, milyen legyen az új kolléga, milyen hirdetést adjanak fel, hol, stb. Néhány vezetőt nehéz befolyásolni a saját hülyeségében, de nem lehetetlen… (pl. hirdessünk egy népszerű hárombetűs gazdasági hetilapban, mert azt mindenki olvassa, de nagyon drága).

Több forrásból is be lehet tölteni egy-egy pozíciót: ajánlás, áthelyezés/előléptetés, hirdetés, adatbázis, munkaerő-közvetítő, fejvadász. Nálunk az esetek 75%-ban a hirdetés útján kerülnek be az új kollégák, ez minden cégnél máshogy alakulhat. Nagyon elterjedt (tév)hit manapság, hogy „valakinek a valakijét” veszik fel. Én úgy látom, az ajánlás útján bekerülő pályázók maximum az első találkozóig jutnak el – néha továbbjutnak, néha nem. Gyakran már ez is sokat jelent, pláne ha ezer jelentkező van és csak tizet hívnak be. A mérce viszont azonos, hiszen teljesíteni kell a követelményeket, a jelöltek közül a legjobbat keressük. Másrészt viszont annak is nehéz, aki „valaki valakijeként” kerül be – hiszen általában tudják ezt róla, tehát így is fogják őt kezelni.

Munkaerő-közvetítők, fejvadászok: egy apró elméleti kitérőt tennék gyorsan. Számomra az igazi fejvadászok kizárólag a felsővezetői (illetve egy-egy speciális középvezetői) pozíció esetében fordulnak elő, ez csak néhány cég Magyarországon, inkább direkt megkereséssel találják meg az embereket (Smaroglay & Tóth, Dr.Pendl & Dr.Piswanger, Neumann, Hudson, Telkes, stb.).
Munkaerő-közvetítéssel nagyon sok cég foglalkozik, a legtöbb esetben sikerdíjjal. Mit jelent ez? Csak akkor kapnak pénzt, ha ők közvetítik ki a nyertest. Gyakran küldenek olyan jelölteket is, akik nem teljesen megfelelőek a pozícióra, hátha mégis jók lesznek. Ez rossz a cégnek is, rossz a jelöltnek is, hiszen felesleges idő- és energia-befektetés. Néhány munkaerő-közvetítőt ráadásul gyakran egyetlen nagy partner „tart el”, nagyon változó egyes közvetítők szakmai színvonala, a jelentkezők kezelése, stb. Ennek ellenére mégis azt mondom, több nagyobb közvetítőhöz érdemes beregisztrálni (itt hosszabb a listám, de ha érdekes, összeszedem).

Az álláskeresők fele szerint az ajánlatokban megfogalmazott követelmények nem reálisak. Az álláskereső úgy érezheti, számos meghirdetett pozícióra alkalmas, hiszen jó a kommunikációs készsége, jó csapatjátékos, még az egyetemi végzettsége is megfelel. Az elvárt végzettség, szakmai tapasztalat és szociális kompetenciák sok esetben szinte azonosak. Beadják a jelentkezésüket, bár nem teljesen felelnek meg a hirdetésben foglaltaknak. Ha az ágazati tapasztalat nincs is meg, 90 százalékban kielégítik a hirdetés követelményeit. Ez nagyon gyakori probléma például területi képviselők toborzása esetén, hiszen az „átlagos” álláskereső mindössze annyit szűr le a hirdetésből, hogy középfokú végzettséggel, némi kereskedelmi tapasztalattal (legyen akár egy bolti eladó) már könnyedén betölthető a pozíció.
A cégek is gyakran hibásak, mert az előző elméletből kiindulva „túllövik” a pozíciót, azaz nagyobb elvárásokat támasztanak. A leggyakoribb probléma a felsőfokú végzettség megkövetelése olyan pozíciókban, melyet „hagyományos” érettségivel be lehetne tölteni. Ez a kettős folyamat (illetve az internetes pályázás könnyebbsége) gerjeszti azt, hogy egy-egy állásra rengeteg jelentkező érkezik, több százas nagyságrendben, így az önéletrajzok előszűrése komoly munkát igényel. Még akkor is, ha csak néhány perc jut egy jelentkezés áttekintésére, ebben a pár percben kell meggyőzni a HR-est, hogy tegye az önéletrajzot a megfelelő kupacba.

Hol érdemes állások után böngészni? Néhány javaslatom: internet (Profession.hu, Jobpilot, CVOnline), adott cégek saját weboldala, minden (!) ismerősnek szólni a munkakeresésről. Vidéken fontos lehet a megyei napilap is, Budapesten esetleg a Metro. Ahol csak lehet, érdemes regisztrálni, önéletrajzot feltölteni (lehet, hogy csak pár hónap múlva van eredménye, de a nagyobb adatbázisokat sok cég használja). Különösen pályakezdők, végzősök számára az állásbörzékre érdemes kilátogatni! A munkaügyi központokról eddigi tapasztalataim alapján mindenkit lebeszélnék. Személyesen ne menj be egy céghez sem, valószínűleg megakadsz a recepción és ne követeld fennhangon, hogy azonnal át akarod adni az önéletrajzodat…

Fizetési igény előre megjelölése: részben egyetértek vele, részben azonban nem. Magyarországon jellemzően titkosak a fizetések, nagyon kevés hirdetésben szerepel a valós juttatások összege. Ez egyrészt azt eredményezi, hogy olyanok is jelentkeznek, akik (akár teljes joggal) magasabb bért kérnének, mint adható. Ezért szokták előre kérni. A legtöbb cégnél egy adott sávban mozognak a bérek, ami rengeteg tényezőtől függ (tapasztalat, felelősségi szint, konkrét feladatok, stb.). Azért nem értek egyet az előzetes fizetési igénnyel, mert még nem ismeri a jelentkező az adott pozíció pontos paramétereit, egy álláshirdetés ehhez kevés. Az interjún viszont, ahol már elmondjuk neki a részleteket, kérhető bérigény, hiszen neki is lehetnek kérdései, melyek alapján világos és egyértelmű képet kaphat a munkáról.

Ami az egyik legfontosabb: a fókuszált jelentkezés.
Tény, hogy sok helyre kell elküldeni a önéletrajzodat (min. 50 hely), de nem a számok a fontosak. Ne küldd el mindenhova az önéletrajzod! Sokkal jobban célt lehet érni, ha fókuszált a pályázás:
1. tényleg érdemes olyan dologra beadni, ami érdekli az embert
2. az önéletrajzot ''ki kell hegyezni'' adott pozícióra (tehát ha pl. rendszergazdának pályázol, nyilván az informatikai ismereteket kell kihangsúlyozni, de ha raktárvezetőnek, akkor az oda kapcsolódóakat)
3. rá kell keresni az interneten a cégre is, nagyon sok dolgot meg lehet találni (akár panaszkodó fórumbejegyzéseket is), ismerősöknél rá lehet kérdezni, sőt, még iwiwen is rá lehet keresni, hátha egy barát dolgozik már ott és vannak hasznos információi

Milyen a jó önéletrajz?
Tömör és rövid: (maximum egy-másfél oldal, hosszabb szakmai múlt esetén lehet valamivel bõvebb). Törekedj a lényeges információk, fõbb vázlatpontok feltüntetésére - az interjún úgyis kitérünk a részletekre. Nagy ''fehér'' foltokat nem érdemes hagyni, ha valaki a sulit 2000-ben fejezte be, de csak 2002-től kezdett dolgozni, már számíthat is a kérdésre, hogy mit csinált a két időpont között.

Áttekinthetõ és jól szerkesztett: Érdemes a lényeges információkat aláhúzással vagy félkövér betûkkel kiemelni. Az önéletrajzok átnézése során jó, ha egyből szembeötlik, mit csináltál, mivel foglalkoztál eddig.

Fénykép: Egy egyszerû fekete-fehér igazolványkép a legtökéletesebb. Ne legyen csoportkép, egész alakos, homályos, egy buli közepén vagy félbevágva. A lényeg, hogy jól felismerhetõ legyél rajta

Tanulmányok: Csak a munka szempontjából lényeges képzéseket sorold fel, ez általában a legmagasabb iskolai végzettség, illetve tanfolyam. Folyamatban levõ felsõfokú tanulmányok esetén pedig a lényeges tantárgyakat, szakirányokat is érdemes feltüntetni. A tanulmányi verseny eredményei, a szakköri tevékenység, a diploma minõsítése, a szakdolgozat témája, diákszervezeti tevékenység, külföldi tanulmányok vihet színt az életrajzba, különösen pályakezdők esetén.

Munkatapasztalatok: Érdemes jelenlegi vagy legutolsó munkahelytõl kiindulva idõrendben visszafelé felsorolni a tapasztalatokat (max. 5 munkatapasztalat). A szakmai gyakorlatot is érdemes ide beírni. Sok álláskeresõ csak a munkahely nevét és az ott eltöltött idõtartamot írja le, de az egyes munkahelyek bejegyzésénél a fõbb tevékenység, illetve a feladatkör megjelölése is fontos!

Elérhetõségek: a mobiltelefonszám, e-mail és postacím (levelezési cím) kötelező. Érdemes egyéb telefonszámokat is megadni, viszont feltétlenül fel kell tüntetni, ha adott számon például hangpostafiók üzemel, vagy csak meghatározott idõben (pl. munkaidõben) vagy elérhetõ. Zárójelben megjelölhetõ a közeljövõben tervezett külföldi távollét is, mert ez nyilvánvalóan befolyásolhatja az interjúk vagy a munkábaállás időpontját (pl. Június 14-28. között külföldön tartózkodom), de erre kitérhetsz a kísérõlevélben is.

Nyelvtudás: Az önéletrajzban valós nyelvtudásod szintjét add meg, hiszen a kiválasztást végzõ szakemberek az állásinterjún mindenképpen meggyõzõdnek erről.

* Nem elegendõ, ha csak a tanult idegen nyelv nevét írod be.
* A ''társalgási'' alapfokú, a ''tárgyalási'' felsõfokú vizsgaszintnek felel meg (bár ezt sokan sokféleképpen értelmezik).
* Írd be a megszerzett nyelvvizsga fajtáját, fokát, illetve hogy melyik évben szerezted meg.
* Csak abban az esetben jelezd, melyik az erõs oldalad, ha az írásban és szóban nagy a különbség, egyébként felesleges részletezni.

Milyen a jó motivációs levél vagy kísérõ levél? A kísérõlevél legyen mindig egyedi, õszinte, lényegre törõ, tárgyszerû, konstruktív, elegáns. Néhány gondolatot is tartalmazhat a megpályázott munkakörrel kapcsolatos terveidrõl. Pártfogói írásbeli ajánlást, referenciát akkor csatolj, ha az korábbi eredményeidet, érdemeidet emeli ki, és nem a személyes kapcsolattal hivalkodik.

Érdemes a levélben kitérni egyéb fontos, a kiválasztást befolyásoló információkra is, például a szakmai gyakorlat részleteire vagy hosszabb idõtartamú elfoglaltságokra (pl. külföldi tartózkodás vagy a hagyományostól eltérõ felmondási idõ).

Nem érdemes a végzettségeket igazoló dokumentumokat csatolni, csak ha kifejezetten ezt kérik az álláshirdetésben.

Ami még lényeges információ lehet:
* gyakorlatot vagy állást keresel
* rész- vagy teljes munkaidõben
* milyen területen szeretnél elhelyezkedni (marketing, számvitel, pénzügy, logisztika, stb.)
* mikor tudnál kezdeni

Írjátok meg, mire lennétek még kíváncsiak, miről írjak még, hátha ötletet vagy segítséget tudok nyújtani azoknak akik a munkakeresés rögös útját járják.

„Bársonyos naplemente egy egzotikus szigeten. Hűvös ködbe burkolózó hajnali táj. Tajtékot vető hullámok nyaldosta homokos tengerpart, vagy sötét kanyonba beszűrődő misztikus napsugár. Megannyi csodás érzelmet, hangulatot keltő kép. Ki ne álmodott volna arról, hogy ilyen tájakat láthasson, hogy rácsodálkozhasson a természet káprázatos alkotásaira? A válasz részemről: én igen! Sajnos a legtöbb embernek bizony csak ritkán (vagy sohasem) adatik meg, hogy ilyen élményben legyen része. Ha az említett helyekre nem is juthatunk el, mégis behozhatjuk őket otthonunkba. Ehhez nyújt segítséget egy kitűnő program, mely által számítógépünk hathatós közreműködésével fotórealisztikus tájképeket hozhatunk létre. A program neve Terragen [link], alkotója Matt Fairclough.”(részlet a Terragen.hu bemutatkozó oldaláról)

2005. novemberében a PH! fórumán, a Terragen – tájképgenerálás c. topik [link] törzsközönsége kezdeményezésére indult meg az oldal szervezése. Az eredeti angol honlapon található User's Guide lefordításában és egyéb hasznos tippekkel hathatós segítséget nyújtott a fórum alkotó közössége. A topik kezdetben csak képek megosztásával és tapasztalatcserével segítette a látogatókat, azonban úgy éreztük, fontos lenne egy önálló portál megalkotása, ahonnan ihletet, ötleteket meríthet kezdő és haladó felhasználó egyaránt.

A Terragen.hu [link] honlap létrehozásával 2006. február 12-én több barátunk régi törekvése vált valóra: immár magyarul is elérhetőek a program kezelésével kapcsolatos leírások. A leírások egyre bővülnek, saját készítésű, illetve rokon érdeklődésű források anyagainak felhasználásával. Az általános útmutatáson túl lehetőséget kívánunk teremteni arra is, hogy a felhasználók képeiket egymással, sőt a nagyközönséggel megosztva itt találkozzanak, építő javaslataikkal egymást segítsék, egymással kapcsolatot teremthessenek.

A tudományos világ is előszeretettel nyúl a Terragen adta lehetőségek kiaknázásához, meglepő eredményességgel:
„Egy csapat lelkes amatőrnek gyorsabban sikerült feldolgoznia a Huygens szonda Titánról visszasugárzott képeit, mint bármelyik nagy űrhivatalnak … Az egyik lenyűgöző tájképet Mike Zawistowski, egy bostoni számítógép-szerelő készítette, aki önmagát ''alkalmi csillagászati-őrültnek'' tartja. Zawistowski egy freeware programot, a Terragen-t alkalmazta, ami a légi felvételek fényerősségi adatait topográfiai térképpé alakítja. Alkotásához a Huygens egyik ereszkedés közben készített felvételét vette igénybe, majd a felbontás alapján (pixelenként 20-40 méter) kidolgozta a megfelelő arányokat. Zawistowski reméli, amint a szonda radar adatait közzéteszik, képeit még pontosabbá tudja tenni. ''Rengeteg forrás áll a tudományos érdeklődésűek rendelkezésére, ami lehetővé teszi számos tehetséges amatőrnek, hogy bizonyos szinten részt vegyenek a kutatómunkákban, még ha nem is állnak nagy tudományos intézetek alkalmazásában'' - összegezte Zawistowski.” (Az amatőrök lepipálták az űrhivatalokat, SG.hu )

A képek létrehozása vázlatosan a következőképpen fest: először a tájat/terepet tervezzük meg. Eldöntjük, mekkora legyen, milyen domborzati tulajdonságokkal bírjon. A hegyek, völgyek, sík terepek jellemzőinek beállítása mellett a földfelszín ''finomhangolását'' is elvégezhetjük. Ha ezzel megvagyunk, adhatunk rendkívül látványos vízfelszínt is a tájhoz, ha ahhoz van kedvünk. Beállíthatjuk akár a hullámok nagyságát, a víz mélységét, áttetszőségét, sőt, még a visszatükröződés sajátosságait is. Meghatározhatjuk az égbolt/felhőzet tulajdonságait, és sajátos atmoszférával tölthetjük meg és kelthetjük életre alkotásunkat. Számos egyéb lehetőség mellett a nap állásának magasságát, fényerejét, irányát is kedvünk szerint változtathatjuk meg. Ezen kis ízelítő után Te is láthatod, mennyire határtalanok a lehetőségek a program segítségével. Az állóképek létrehozása után a tapasztalt felhasználók már komplett videókat is létrehozhatnak.

A Holnapután (The Day After Tomorrow) [link] bevezető képsorai is a program lehetőségeit villantják fel. Az effekteket ugyanis a Digital Domain készítette, a Terragen eredeti alkotója náluk dolgozik 3-4 éve. “Egy fotórealisztikus tájkép-renderelő programot használtunk, amit Terragen-nek hívnak. A szoftvert jelenleg a Digital Domain fejleszti, ez segített nekünk az összes antarktiszi tájkép megalkotásában- mondta a vizuális effektek felelőse.” (Forrás: Cineworld)

A Terragen ingyenesen használható program, de így némely korlátozással bír a fizetős verzióhoz képest. A regisztrált verzióban nincs maximálva a létrehozható képméret, valamint fejlettebb élsimítást alkalmazhatunk. A program jelenleg a 0.9.43-as verziónál tart, de küszöbön áll a Terragen2 megjelenése is, mely várhatóan új dimenzióba helyezi a tájképgenerálást. Honlapunkat folyamatosan fejlesztjük, melyben minden segítséget szívesen veszünk. Reméljük, a Terragen.hu [link] méltó találkozóhelye lesz a tájképgenerálás szerelmeseinek. Lépj be Te is a terraformálók közé!

Régi hobbim az interneten található fórumokban, levlistákon ''milyen dal szól ebben a filmben?'', ''mi lehet ez a szám?'' vagy ''Nem tudom a dal címét...'' témákban segíteni, fülelni a zenéket, megfejteni, mint ahogy a régi jó kis topikban is: [link]. Az utóbbi időben azonban egyre több helyen találkozom azzal a türelmetlenséggel, hogy miért nem lehet letölteni ezt a dalt mp3-ban, miért nem teszem fel valahova, ha már megfejtettem, és különben is, dögöljek meg, hogy csak a szerzőt és a szám címét teszem közzé. Amikor pedig a kedves delikvensnek reagálok, hogy a szám beszerzése már az ő gondja (internetes zenebolt, CD, fájlcserélő, stb.), még ő van felháborodva, hogy én miért nem segítek neki?

Hiába szedtem össze egyik oldalamon [link] rengeteg lehetőséget zenék beszerzésére, sajnos még mindig rengeteg követelőző alak van, aki 36-os betűmérettel írja a fórumba, hogy nem tudja letölteni a számot. Próbáltam azzal menteni őket, hogy fiatalok, esetleg nem tudják, hogy illik viselkedni a neten, de úgy látom, a stílus terjed. A szerzői jogokra, a legális/fizetős letöltési lehetőségekre pedig rengetegen fittyet hánynak, ha már le lehet tölteni máshonnan, minek venné meg? Attól félek, hogy a ''ne másolj'' meg a ''ne lopd a zenét'' kampányok saját maguk ellen fordultak, a többség inkább szánalmasnak tartja, vagy már utálja, mert a gyári lemezeken jönnek szembe a figyelmeztető feliratok.