Hogy indul egy új állás? A HR menedzsert (mert a személyzetis kicsit régies, a munkaügyis nem teljesen fedi a valóságot, ráadásul multiknál csak az angol rövídéseket értik) megkeresi az osztály vezetője, hogy új beosztottra lenne szüksége, mert a régit kirúgtuk, bővítünk vagy elment jobb fizetésért (erre érdemes az állásinterjún rákérdezni, mi történt). Közösen megbeszélik, milyen legyen az új kolléga, milyen hirdetést adjanak fel, hol, stb. Néhány vezetőt nehéz befolyásolni a saját hülyeségében, de nem lehetetlen… (pl. hirdessünk egy népszerű hárombetűs gazdasági hetilapban, mert azt mindenki olvassa, de nagyon drága).

Több forrásból is be lehet tölteni egy-egy pozíciót: ajánlás, áthelyezés/előléptetés, hirdetés, adatbázis, munkaerő-közvetítő, fejvadász. Nálunk az esetek 75%-ban a hirdetés útján kerülnek be az új kollégák, ez minden cégnél máshogy alakulhat. Nagyon elterjedt (tév)hit manapság, hogy „valakinek a valakijét” veszik fel. Én úgy látom, az ajánlás útján bekerülő pályázók maximum az első találkozóig jutnak el – néha továbbjutnak, néha nem. Gyakran már ez is sokat jelent, pláne ha ezer jelentkező van és csak tizet hívnak be. A mérce viszont azonos, hiszen teljesíteni kell a követelményeket, a jelöltek közül a legjobbat keressük. Másrészt viszont annak is nehéz, aki „valaki valakijeként” kerül be – hiszen általában tudják ezt róla, tehát így is fogják őt kezelni.

Munkaerő-közvetítők, fejvadászok: egy apró elméleti kitérőt tennék gyorsan. Számomra az igazi fejvadászok kizárólag a felsővezetői (illetve egy-egy speciális középvezetői) pozíció esetében fordulnak elő, ez csak néhány cég Magyarországon, inkább direkt megkereséssel találják meg az embereket (Smaroglay & Tóth, Dr.Pendl & Dr.Piswanger, Neumann, Hudson, Telkes, stb.).
Munkaerő-közvetítéssel nagyon sok cég foglalkozik, a legtöbb esetben sikerdíjjal. Mit jelent ez? Csak akkor kapnak pénzt, ha ők közvetítik ki a nyertest. Gyakran küldenek olyan jelölteket is, akik nem teljesen megfelelőek a pozícióra, hátha mégis jók lesznek. Ez rossz a cégnek is, rossz a jelöltnek is, hiszen felesleges idő- és energia-befektetés. Néhány munkaerő-közvetítőt ráadásul gyakran egyetlen nagy partner „tart el”, nagyon változó egyes közvetítők szakmai színvonala, a jelentkezők kezelése, stb. Ennek ellenére mégis azt mondom, több nagyobb közvetítőhöz érdemes beregisztrálni (itt hosszabb a listám, de ha érdekes, összeszedem).

Az álláskeresők fele szerint az ajánlatokban megfogalmazott követelmények nem reálisak. Az álláskereső úgy érezheti, számos meghirdetett pozícióra alkalmas, hiszen jó a kommunikációs készsége, jó csapatjátékos, még az egyetemi végzettsége is megfelel. Az elvárt végzettség, szakmai tapasztalat és szociális kompetenciák sok esetben szinte azonosak. Beadják a jelentkezésüket, bár nem teljesen felelnek meg a hirdetésben foglaltaknak. Ha az ágazati tapasztalat nincs is meg, 90 százalékban kielégítik a hirdetés követelményeit. Ez nagyon gyakori probléma például területi képviselők toborzása esetén, hiszen az „átlagos” álláskereső mindössze annyit szűr le a hirdetésből, hogy középfokú végzettséggel, némi kereskedelmi tapasztalattal (legyen akár egy bolti eladó) már könnyedén betölthető a pozíció.
A cégek is gyakran hibásak, mert az előző elméletből kiindulva „túllövik” a pozíciót, azaz nagyobb elvárásokat támasztanak. A leggyakoribb probléma a felsőfokú végzettség megkövetelése olyan pozíciókban, melyet „hagyományos” érettségivel be lehetne tölteni. Ez a kettős folyamat (illetve az internetes pályázás könnyebbsége) gerjeszti azt, hogy egy-egy állásra rengeteg jelentkező érkezik, több százas nagyságrendben, így az önéletrajzok előszűrése komoly munkát igényel. Még akkor is, ha csak néhány perc jut egy jelentkezés áttekintésére, ebben a pár percben kell meggyőzni a HR-est, hogy tegye az önéletrajzot a megfelelő kupacba.

Hol érdemes állások után böngészni? Néhány javaslatom: internet (Profession.hu, Jobpilot, CVOnline), adott cégek saját weboldala, minden (!) ismerősnek szólni a munkakeresésről. Vidéken fontos lehet a megyei napilap is, Budapesten esetleg a Metro. Ahol csak lehet, érdemes regisztrálni, önéletrajzot feltölteni (lehet, hogy csak pár hónap múlva van eredménye, de a nagyobb adatbázisokat sok cég használja). Különösen pályakezdők, végzősök számára az állásbörzékre érdemes kilátogatni! A munkaügyi központokról eddigi tapasztalataim alapján mindenkit lebeszélnék. Személyesen ne menj be egy céghez sem, valószínűleg megakadsz a recepción és ne követeld fennhangon, hogy azonnal át akarod adni az önéletrajzodat…

Fizetési igény előre megjelölése: részben egyetértek vele, részben azonban nem. Magyarországon jellemzően titkosak a fizetések, nagyon kevés hirdetésben szerepel a valós juttatások összege. Ez egyrészt azt eredményezi, hogy olyanok is jelentkeznek, akik (akár teljes joggal) magasabb bért kérnének, mint adható. Ezért szokták előre kérni. A legtöbb cégnél egy adott sávban mozognak a bérek, ami rengeteg tényezőtől függ (tapasztalat, felelősségi szint, konkrét feladatok, stb.). Azért nem értek egyet az előzetes fizetési igénnyel, mert még nem ismeri a jelentkező az adott pozíció pontos paramétereit, egy álláshirdetés ehhez kevés. Az interjún viszont, ahol már elmondjuk neki a részleteket, kérhető bérigény, hiszen neki is lehetnek kérdései, melyek alapján világos és egyértelmű képet kaphat a munkáról.