Na, egy haverommal beszélgettem mostanában, és mondta, hogy te amúgy hogy is hívták azt a csajt, aki téged úgy átvert? Mondom neki, hogy Dorina, de a vezetéknevét nem akartam neki elárulni, mert azért mégiscsak szerettem, meg nem tudtam mire kell neki...
De hamar kiderült...
Ő mesélte (próbálok szó szerint idézni):
''Volt egy csaj, lökte, hogy tatabányai, de érdekes módon az adatlapjához kecsemét volt írva, név meg semmi...''
Kérdeztem, hogy akkor mi van?
''Hát, hogy Dorinának hívják, és hogy sírt, hogy meghalt a mutterja''
Ekkor a hasam görcsbe rándult, ki kellett rohannom a wc-re és hányinger kerülgetett...
Visszajövén a fürdőből, az első az volt, hogy megmodntam neki a vezetéknevét is. Mondta, hogy azt nem tudja, de legközelebb ha látja elkéri, mondtam, hogy az MSN-jét is szerezze meg, és mondtam hogy vigyázzon vele...

De most őszintén? Mi a fenét akarok én?
Nem akarom már megszivatni, meg semmi ,de akkor minek nekem ez az egész?

Mindenesetre megnéztem az iwiw-jét. Ma is bejelentkezett és minden nap, oda még most is az van írva, hogy ''kapcsolatban'' és ki van téve egy képem is, ugyanúgy átnevezetlenül, ahogy volt...

Tudja a telefonszámomat, és az MSNről sem tiltottam, csak kitöröltem a címét...
Szóval akkor nem szakított? Még most is járunk? Vagy mi van?
Ha nem, akkor miért nem hallottam róla ennyi ideje?
És mit akarok én most?
Mi lesz ezután??!

Most nem tudok mit tenni, várom a fejleményeket, és próbálom kideríteni, hogy Én mit akarok??
És próbálom elfojtani az azóta is mardosó hányingert...

Na, nemrég jelent meg az előző írásom, és nagyon köszönök hozzá minden kommentet, akik olvasták, és segíteni próbáltak, meg hasonlók.
Viszont voltak olyanok is, akik valószínűleg el sem olvasták, mégis, szinte egy belső kényszerből belekötöttek (legfőképp a helyesírásba).
Nos, hogy megnyugtassam őket: bocsánatot kértem a hibákért, én is tudomásul vettem, hogy vannak, ez betudható a kapkodásnak, amivel a cikken minél gyorsabban túl akartam lenni.
Nos, ez nem állította le a kötekedőket, tovább kellett ostromolni, de kérdem én, minek?
Hiszen a cikket már nem lehetett kijavítani. Onnantól nem tudok belejavítani, mikortól a ''nagyközönség'' látja, ezáltal tényleg teljesen és tökéletesen felesleges ezt 5 hsz-enként eszembe juttatni, egyszer bőven elég, akkor tudomásul vettem, és onnantól odafigyelek rá, de felesleges ezerszer leírni.

Ezzel az írással nem akarok megbántani senkit, csak fel akarom tárni, hogy miért is van ez?

Nem akarok hivatkozni a rossz gyerekkorra, és hasonlók, hiszen az mindenkinek a magánügye, de hogy mibe is kötnek bele mindig?
-- Ékezet nélkül író figurák belekötnek a helyesírásba
-- A hozzá nem értő tagok belekötnek az árakba, holott nekik az a cucc úgyse kell, de miért ne kötnének bele, hiszen megtehetik. Ez főleg a piacon jellemző.
-- Olyanok mondanak olyanokról bíráló véleményt, akiknek fogalmuk nincs a dologról (pl. az előző írásomra írták, hogy MSN-es ismerkedés Sux, más írta, hogy így ismerte meg élete párját, szóval vagy egyiknek, vagy másiknak nincs igaza, nem akarok senkit bírálni)
-- A párkapcsolatot (és ezt nem azokra értem, akik az én témámra reagáltak) mindig olyanok bírálják, és okoskodnak felette, akiknek még alig, vagy soha nem volt barátnőjük, és ezáltal nem is tudják, milyen az. (ez mondom, most nem esett meg, de elég sűrűn jellemző)
-- És végül mindig az hivatkozik az ember fiatal korára, és ez által ''hülyeségére'' aki szintén elég fiatal, mert aki idős, és tényleg van esze, az egy mondat értelmességét nem kor alapján határozza meg, hanem tényleg az értelem szerint.

Nos, hogy mit kell a kényszeres kötekedőkkel tenni?
-- Semmit, el kell viselni őket.
-- Ha nagyon erőszakosak, akkor finoman kell nekik szólni, hiszen nem is biztos, hogy észreveszik magukon.
Pl.: az én jóapám is kóros kötekedési kényszerben szenved. Sokszor nincs igaza, sőt, többnyire nincsen, de nem tehet róla, egyszerűen segíteni akar, csak nem jön össze.
-- Ha a szép szó nem használ, nos akkor szintén hagyni kell őket, okos enged alapon,
-- Vagy pedig egyszerűen faképnél kell hagyni,
-- Vagy keményen meg kell mondani neki, hogy hallgasson. De ezt nem javaslom, hiszen a kötekedők többnyire csak jót akarnak, csak épp nem úgy jön nekik össze, ahogy szeretnék.
Akik meg nem... Nos azokkal nem kell foglalkozni.
Ezt ajánlom minden olyannak, aki a kötekedőket rossz embereknek tartja, hogy gondoljon bele, a kritika az mindig segít, hiába esik rosszul. Ezt én hosszú idő alatt tanultam meg, de megtanultam egyszer és mindenkorra.
És ajánlom minden kötekedőnek, hogy észre vegyék magukat, és próbálják megsejteni azt, hogy mit érezhet a másik, hogy valamivel kifinomultabban ''kötekedjenek''

Ez a munka is 100%, hogy tele van helyesírási hibákkal, most direkt benne fogom hagyni, ha van, hogy próbára tegyek pár kritikust. (Utólag mégis javítva, az író)
Az írást Cerebellum ihlette, aki tudott úgy kritizálni, kötekedni, tanácsot adni, hogy még a legsértőbb szavait is bóknak vegyem, szóval példát vehettek róla, és aki azt hiszi, hogy ez seggnyalásnak minősül... Nos, az kötekedjen nyugodtan!

Jó fórumozást, és köszi az eddigieket, Bencom ™!

Nos, ez, mint a jellemzésből látszik, velem megtörtént ''élmény''.

Ritkán esik az ember szerelembe, főleg, mikor az az agyrém helyzet áll elő, hogy nem is látod, azt, akibe beleszeretsz, csak rabul ejtenek a szavai...
Nos velem megesett: egy véletlen folytán felvettem egy lányt az MSN-emre (megadtak egy címet, amit sikeresen elgépeltem, később ezt úgy láttam, mint a ''sors keze'‘) és ő pont fenn volt. Elkezdtünk beszélgetni, kiderült, hogy egy focista lánnyal van dolgom (utálom a focit, de ez nem ide tartozik) akinek sajnálatos módon nemrég halt meg az édesanyja, ezért a lelkiállapota elég labilis volt.

Nagyon tehetséges versíró volt a lány, meg művelt, meg érdekes, kellőképpen izgalmas, és magányos, szóval nem kellett túl sok idő, hogy fülig beleszeressek. Cseréltünk pár fényképet, mert sajna az ország szinte másik végén lakott, és elhatároztuk, hogy a téli szünetre betervezünk egy találkát. Én akartam felutazni hozzá, de nem szerette volna, így abban állapodtunk meg, hogy ő jön le hozzám öt napra, itt is alszik, jól elleszünk satöbbi.
Nem volt a kapcsolat veszekedés-mentes, sőt elég durva viták voltak közöttünk, de mindig kibékültünk, úgyhogy ez nem is lett volna baj.

A baj csak ezután jött.

A lánynak voltak öngyilkos hajlamai, ami érthető, hisz nemrég vesztette el az édesanyját. Egyszer pont a ''szemem láttára'' pakolt be magába rengeteg nyugtatót, amit a bátyja hál' istennek időben kihányatott vele, és akkor ismerkedtem meg a bátyával, aki megnyugtatott, hogy nem miattam van, és megkért, vigyázzak a húgára.

Ez után telt az idő, közeledett a karácsony, és az is, hogy lejön hozzám, ám karácsony előtt kb. 3 nappal a bátyja bejelentette, hogy a barátnőm egyszer csak összeesett az iskolában, vért hányt, és korházba került, és senkit nem engednek be hozzá.
Rosszabbnál rosszabb gondolatok jutottak eszembe, Skót barátommal, aki szintén PH!-s azt találgattuk, hogy a vért hányás minek a következménye, és hogy vajon mi baja lehet, több tippünk is volt, de ez nem lényeg.

A bátyjával rendszeresen konzultáltam, aki csak azt tudta jelenteni nekem, hogy rosszabbodik az állapota, sőt már lélegeztető gépre kellett tenni.
Mondanom sem kell, hogy a karácsonyom elmaradt, és karácsony másnapján kora reggel autóba ültem a testvéremmel, és elmentünk Kecskemétre, mert onnan már csak kb. 90 km-re lakott, és elhatároztam, hogy lesz, ami lesz, én meglátogatom. Írtam egy SMS-t a csaj mobiljára, hátha valaki megkapja, és láss csodát, a bátyja 5 percen belül reagált, mégpedig azzal a hírrel, hogy a lányt áthelyezték Győrbe, és amnéziája van, semmire nem emlékszik, még az anyja halálára se.

A tesóm itt fogott gyanút, hogy ez már túlzás...

A neve alapján rákeresett a csajra iwiw-en, és onnan kinézte a címét, az alapján a lakás telefonszámát akarta kinyomozni, de én leállítottam, mondván nincs oka a csajnak hazudni.

A báttyal beszélgetni kezdtem, akinek elmondtam, hogy ez olyan hihetetlen, hogy ez történt vele, és úgy félek, remélem nem lesz semmi baja, erre azt mondta, hogy ha nem bízok meg a csajban, akkor jobb, ha most elfelejtem, meg micsoda dolog ez hogy meghazudtolom, és szolgált egy jó hírrel: a lány emlékei visszatértek (kb. 3 óra alatt) és hogy 2 nap múlva hazaengedik.

Bizakodni kezdtem, a szerelem kicsit elhülyített, és mivel pont a barátnőm mondta annak idején, hogy túl naiv voltam, biztos voltam benne, hogy amit hallok, az igaz.
A tesóm viszont gyanakodott... A tudtom nélkül lenyomozta a lány címét, és elmentünk hozzá. Én csak akkor eszméltem fel, mikor az ajtajuk előtt álltam.

A lakás a lehető leglepusztultabb panelház, amit el lehet képzelni. A tesóm a kaputelefonon felszólt a megfelelő lakásba, mire egy (több mint valószínű) alkoholista férfi hangja válaszolt, hogy mit akarunk?
A tesóm mondta, hogy kit keresünk, és hogy legyen olyan szíves, küldje le.
Mondta, hogy azonnal küldi, mert hogy otthon van, sőt erősen megdöbbent, mikor a kórházat meg a betegséget megemlítettük neki... Vártunk, de a lány nem jött le, ellenben egy szőke srác lejött (a tesóm szerint azért küldték, hogy megnézze, ki keresi a csajt), majd felment, és hiába vártunk.
Kb. 3 óra múlva visszamentünk, akkor én szóltam fel, az öreg akkor is leküldte a lányt készségesen, de nem jött le, mikor másodjára felszóltam, azt mondta, hogy elment otthonról.

Innentől már biztos volt benne mindenki, hogy az egész hazugság volt, nem is volt beteg, sőt soha nem is beszéltem a bátyjával, mert az is ő volt, csak megjátszotta a szerepet...

2 nap múlva bejelentkezett a csaj MSN-re, mikor még mindig Kecskeméten voltam, és nagy boldogan bejelentette, hogy hazaengedték, sőt még valami ''édes kis'' megjegyzést is tett.
Én megkérdeztem, milyen volt Győrben, és erre már sosem kaptam választ.
Valószínűleg ekkor jött rá, hogy lebukott, és minden szívfájdalom nélkül azonnal letiltott.
Sokáig abban reménykedtem, hogy visszajön, de az óta se láttam fenn, sem én, se azok, akik közös ismerőseink (illetve az én ismerőseim, akiket ő felvett).

Én még mindig abban reménykedem, hogy nem hazudott, és hogy csak megszakadt a vonal, és... Nem tudom... Nem tudom mi a teendő, mindenesetre ezt ki kellett írnom magamból, ez talán megmagyarázza a szeszélyes viselkedésem okát az utóbbi időben ...