Azóta nem hagy nyugodni a gondolat, mióta jó néhány cikket olvastam (itt a PH-n is), illetve videót néztem a témával kapcsolatban : valóban a processzor és a hűtő polírozása hozza-e azt a néhány fokos hőmérséklet csökkenést? Vagy nem is annyira a fényezés utáni kétségtelenül szép, csilli-villi felület, mint inkább...?
Mindjárt az írásom elején le kell szögezzem, eszem ágában sincs "leszólni" az eddig is, vagy az ezután is hagyományos módszert használókat, és az így elért eredményeket. Abban viszont mindenképpen segít, hogy tisztábban lássuk, mit, miért, és hogyan érhetünk el, részben pedig - azt hiszem, az eredmények birtokában bátran állíthatom - lerántja a leplet egy ezidáig alaptalanul istenített dologról, jelesül a polírozásról.
Magával az „eljárással” kapcsolatban is rögtön aggályaim ébredtek és azonnal beugrottak az emlékek megboldogult amatőr csillagász koromból, mikor is több tükrös teleszkópom optikáját saját kezűleg készítettem el. Az első és – mint a későbbiekben kiderült - legnagyobb súllyal latba eső gondolatom az volt: hogyan lehet két különálló darabot, nevezetesen a processzort és a hűtőt, külön – külön megcsiszolni úgy, hogy tökéletesen illeszkedő felületeket kapjunk a végén? Meg is mondom mindjárt : sehogy sem. Hogy az optikai példánál maradjak anélkül, hogy részletezném, ott is az a lényeg, hogy két (nagyjából azonos átmérőjű) üvegkorongot csiszolunk egymáson megfelelő mozdulatokkal, egyre finomabb csiszoló porokkal, és végül két (egy pozitív és egy negatív görbületű) tökéletesen egymáshoz illeszkedő gömbsüveg felületet kapunk. Esetünkben, a processzor és a hűtőtalp lesz ez a két – tízezred milliméteres pontosságú – sík vagy nem sík (lehet ez éppenséggel nagyon nagy sugarú gömbsüveg is), de mindenképpen összeillő felület.
