Szeretném veletek megosztani egy régebbi élményem, ami bennem igen nagy nyomot hagyott.
2013 nyarán(konkrétan jún 7-én) épp készültem menni motorozni a haverokkal, de nem épp úgy sikerült ahogy terveztem...
Úgy vettem észre, hogy kicsit lapos a hátsó kerék, ezért bementem a garázsba bekapcsolni a kompresszort. A figyelmetlenségemnek hála valahogy(nem nagyon emlékszem, hogy miként sikerült) a kompresszor bekapcsolása közben hozzáért az ékszíjhoz a bal kezem. Éééés itt jött a baj...
A következő sorokat csak az olvassa akinek nem túl élénk a fantáziája, vagy nem lesz rosszul tőle.
Az ékszíj elkapta a kezem és belökte az ékszíjtárcsához, ebből én csak annyit vettem észre, hogy mintha kicsit megütöttem volna az ujjam, nem törődtem vele, de kicsit megráztam a kezem és ekkor vettem észre, hogy baj van. Mire lenéztem a kezemre, minden tiszta vér volt, szerencsére a sokktól nem igazán éreztem a fájdalmat, de tudtam, hogy nagy a baj, nem is igazán néztem a kezem, csak rohantam gyors kimosni a sebet, ekkor láttam meg, hogy bizony a bal kezemről a gyűrűsujjam vége eléggé hiányos(konkrétan az első ujjpercig lerántott az ékszíj a húst és a bőrt, a csont meg kb 45 fokban el volt ferdülve és le volt törve a vége).
Ekkor nagyon elkezdtem szédülni, szinte emlékezetből dőlöngéltem be a házba, mondanom se kell, hogy amikor a szüleim megláttak, akkor nagyon megijedtek. Mivel nagyon vérzett a kezem, ezért egy törölközőt csavartunk a köré, mert semmi mást nem lehetett vele csinálni. Gyors beugrottunk az autóba és bementünk a legközelebbi kórházba. Amíg az autóban ültem elállt a vérzés és kezdtem magamhoz térni, ez persze a leírhatatlan fájdalommal együtt történt. Volt időm jól szemügyre venni a kezem és nem volt szép látvány.
A kórházban kaptam egy tetanuszt, és leültettek a váróba, mert persze előtte röntgenre kellett menni.
A bal kezem nem mertem mozgatni, mert szinte azonnal lekezdett vérezni és iszonyatosan fájt. Ekkor szóltak, hogy mehetek röntgenre, bementem majd mondta az ápolónő, hogy tenyereljek rá az asztalra és maradjak úgy amíg kész nem lesz. Nekem ez elsőre nem sikerült, nem tudtam rátenyerelni az asztalra, erre a kedves asszisztens lenyomta a kezem(innen is üdvözlöm), ettől ismét elkezdett ömleni a vér és a fájdalom még rosszabb lett.
Laza 3(!) óra várakozás után(persze ez idő alatt nem adtak fájdalomcsillapítót) végre behívtak a műtőbe.
Mivel csak a kis csontdarab maradt, ezért nem volt más választás, mint levágni és összevarrni.
Miután megkaptam az érzéstelenítőt, máris sokkal elviselhetőbb lett a dolog.
Mire hazaértem elmúlt a fájdalomcsillapító hatása, kb 3 napon keresztül a fájdalomtól aludni sem tudtam, nem beszélve arról, hogy szinte mindent csak jobb kézzel csinálhattam.
Pár hét leforgása után már leszedték a kötést és neki kellett megtanulnom újra használni a bal kezem.
