Vasárnap ismét sikerült szereznem valamit.
A pontos kilétével még mindig nem vagyok tisztában, letépték róla a cetlit, az Aida64 szerint P200, de arra csak kívülről hasonlít.
Na mindegy is, kezdjük az elejéről.
Szokásos vasárnap reggel, óra beállítva hétre, gondoltam most fáradt vagyok korábban menni, jó lesz ez. Ahha, persze, olyan békésen átaludtam az óra csörömpölését, mint akit fejbevágtak. Aztán végül 8 körül sikerült kimásznom az ágyból. Segáz, kollégával úgyis fél 9 -re beszéltük meg a találkozót, bőven leérek. Végigjártuk a piacot, beszélgettünk, volt pár dolog, de semmi komoly, szokásos nyári pangás. Az utolsó részen láttam meg jelen írás alanyát, nem túl dicső kiállással.
-Mennyi a noti?
-Csak alkatrész.
-Oké, de mennyi?
-Tizenöt.
Mondom magamban anyád.
-Uhh, köszi, még meglátom..
Azt hittem mára annyi is a piacból. Elmentünk, tettünk-vettünk még, 11 körül indultam el haza. Hmm.. Mondom leugrok mégegyszer, ilyenkor már fogyatkoznak a népek, hátha szerzek valamit bagóért. Látom még mindig kint van ez a gyöngyszem, de most más van ott árusként, mint kiderült, övé igazából a gép. Mondom vesztenivalóm nincs, a kérdés ingyen van..