...szerintem mindenki gyorsan rájön, hogy miért.

Google expands Play Movies to 21 new countries

Ahogy ma olvasás közben az oldal végére értem, a szokásos módon megérintettem az oldalt, hogy frissítsem. Ezúttal azonban nem történt semmi. Megismételtem a mozdulatot, de azonnal rá is jöttem, mi a hiba: nem stimmel a technológia.
Az elmúlt fél évben elolvasott könyvek több mint 90 százalékát egy érintőképernyős e-könyvolvasón olvastam, de ez itt a kezemben... egy nyomtatott könyv. Úgy látszik, már át is szoktam, és az azelőtt bevett lapozás már nem az alapértelmezett mozdulat a számomra. Vicces (és tanulságos) volt ráeszmélni, hogy milyen könnyen alakult ki bennem ez az új mechanizmus.

Bevezetés, megrendelés, kicsomagolás

A rendelés

Már egy ideje forgattam a fejemben a gondolatot, hogy e-könyv olvasót vegyek, de a rám jellemző módon a döntés csak nagy sokára született meg. Az igazság az, hogy már múlt karácsonyra akartam venni egyet, de akkor valahogy leállt a gépezet és a gondolat csak a nyáron került újra terítékre.
Most viszont jobban körüljártam a témát és ennek eredményeként egy héttel ezelőtt végül is a kezembe vehettem a saját olvasómat, amit az Amazontól rendeltem meg.

A Kindle nem az egyetlen jelölt volt, a hosszú kiválasztási folyamat során gyakorlatilag mindent megfontoltam, ami ma Magyarországon beszerezhető. Hogy rövidre fogjam, nálam a Kobo és a Kindle maradt fenn a rostán. Ez a két gép további heteket adott hozzá a gyötrődéshez, hogy végül is melyiket vegyem? Hogy miért, azt egy pár mondatban később kifejtem.

Ha valaki ma ránéz a Samsung kínálatára, aligha ugrik meg a pulzusa a látott eszközök izgalmas dizájnja miatt. Engem sem mostanában fogott el az a bizonyos „most azonnal akarom” érzés. Egy ideje a Samsung belesüllyedt az unalomig ismételt tervezői elemekbe, és nem látom az igyekezetet, hogy a mennyiségi harcból minőségibe váltsanak (a Note 3 bőrt imitáló műanyaghéj hátlapját nem sorolnám ide). Ez azonban nem volt mindig így.

Utoljára másfél évvel ezelőtt kerített hatalmába a fent említett érzés egy Samsung termék iránt. Ez a Galaxy Tab 7.7 volt, ami a 2011. szeptemberi bemutatója idején, – és még bőven az után is – szerintem az Android csúcsa volt tabletben.

Már ekkor felfigyeltem rá. Nem is volt nehéz követni, hiszen mindenhol nagy várakozás előzte meg a megjelenését.

Mindenki életében van legalább egy dolog, amiért lelkesedik. Lehet ez egy átmeneti állapot vagy akár egy életre szóló szenvedély, de biztosan találnánk ilyet. Én is sok mindenért lelkesedtem már életem során, és e szenvedélyeim egyikéről szól ez az írás.

Talán gyerekesnek fog tűnni, hogy egy játékról kezdek írni, és nem ismertető lesz belőle, hanem valami sokkal személyesebb. Talán még az is felmerül, hogy vajon megérdemli-e egy játék ezt a bánásmódot? Minek kellene megemlékezni róla? A játékok jönnek- mennek és egyik olyan mint a másik: ideig-óráig elvan velük az ember, aztán kiadnak egy újat, a régi meg megy a fiók aljára.
Mégis, egyszer-kétszer az ember ráakad valamire, amit valahogy nem enged el olyan könnyen, és folyton leszedi róla a fiókban rápakolt cuccokat. Mintha még számítana. Mintha többet jelentene.

Az én esetemben ez a Test Drive Unlimited.

Elsősorban azoknak szól, akik mint jómagam, csak most váltanak, vagy még mindig kitartanak.

Több hónapos kitartásom megingott egy percre, és ez maradandó következményekkel járt a telefonomra és rám nézve is. Rányomtam a KIES-ben a frissítés gombra, és a telefonom alig tíz perccel később a klinikai halál állapotában lebegett. A KIES az általam ismert legpofátlanabb telefongyilkos. Legalábbis badán.

Szóval, átmenetileg lett egy téglám és kezdhettem gondolkodni, hogy mihez is kezdjek. Persze előtte jól elátkoztam gyengeségem pillanatát, aztán a KIES-t majd rögtön utána a Samsungot is.
Jöhetett a nagy újraélesztés a multiloader segítségével. Az sem volt zökkenőmentes, de végül is felkerült a telefonomra a Nami-féle LC1-es szoftver.

A 2.0-ról már ismertek miatt nem sok jóra számíthattam, de úgy gondoltam, ha már így alakult, legalább kipróbálom és ezzel a lendülettel neki is álltam kiismerni.
Az igazság az, hogy csak nekem új ez az egész, mert a legtöbben már jó ideje használják a bada 2.0-át, megírtak róla már mindent, de ahogy mondani szokás, egy újszülöttnek minden vicc új.

Néhány napja végre megérkezett az eredeti Wave-ekre is. Ahhoz képest, hogy milyen hosszan kellett rá várni, szerintem szánalmasan primitív és kiábrándító lett.

Azt gondolom, hogy nem a fejlesztésével telt el az a sok idő, talán inkább csak féltek kiadni.

Nem is érdemel több szót.

Mindenki döntse el maga, hogy mit gondol erről:

http://www.sg.hu/cikkek/88832/arizonaban_borton_jarhat_a_netes_trolloknak

http://games.yahoo.com/blogs/plugged-in/arizona-bill-could-criminalize-internet-trolling-184547052.html

…

június 25.
Az egész napot keresgéléssel töltöttem. A legutóbbi kísérleteim, hogy hosszabb ideig elfoglaljam magam, kudarcba fulladtak, de nem adom fel.

Június 27.
Ma rátaláltam egy fórum oldalra. Beleolvasgattam a témákba. Hogy egyesek ezzel töltik az idejüket, a helyett, hogy élnék az életüket!? Mi ebben az élvezet, mások szavait lesni egy képernyőn? Nyomik. Tovább léptem, ez nem nekem való.

Június 28.
Valamiért mégis visszatértem az oldalra. Nem is tudom, mi fogott meg. Időnként parázs vitákat is látok.

Július 1.
Már egy ideje követem egy fórum életét, de még nem is regisztráltam, csak olvasgatok.
Mi a franc lehet az a „troll”? Már néhányszor belefutottam. A Google szerint valami meselény vagy mi...? Hát, a srác, akire mondták nem tűnt annak a beszólásai alapján, de az tény, hogy népszerűek voltak a hozzászólásai, mert szinte mindenki reagált rájuk. Ezen elgondolkodtam.