A „személyiség”…

Vajon mi is lehet ez? Hogyan alakul ki? Minek, vagy kiknek a hatására válik belőlünk az, akik vagyunk? Példaképek, ellenpéldák! Mennyire befolyásolják az életünk alakulását?
Valójában „kik is vagyunk”?
Mostanában túl sokat agyalok a témán. Rengeteg olyan dolog történt velem, ami megváltoztatott, vagy gondolkodásra sarkall! Egy, számomra új látásmód lépett be az életembe.

Sokszor azon veszem észre magam, hogy ülök valahol és nézem az embereket. Ülök egy parkban egy padon vagy az egyetemen, a kampuszon, és csak nézem a körülöttem levőket. Mintha Tőlük várnám a „választ”.
Egyébként is „nagyon szeretem” nézni őket. (Nem vagyok perverz:), még mielőtt valaki azt hinné!) Azt, hogy sietnek, ahogy beszélgetnek egymással… Azon gondolkodom, hogy vajon hova mehetnek, honnan jönnek, mit gondolnak éppen, milyen lehet az életük, milyen emberek lehetnek…? Jó lenne belelátni néha egy-egy ember életébe. Belelátni emberi sorsokba.
Láttam a napokban egy – szerintem nagyon – jó filmet, ami pont „erről” szól. A címe: Párizs Szeretlek! (Paris Je’taime!) Kisfilmekből áll, amik mintha betekintést engednének emberek életébe. . A szerelmükbe, a bánatukba, a boldogságukba…. Gazdagok és szegények, bevándorlók, nők és férfiak, akikben egy közös van! Csupán annyi, hogy mindannyian Párizsban élnek ((Ajánlom mindenkinek! Cornerfilm studio))

Körülbelül három hét telhetett el az első írásom óta. Nagyon hosszú és fájdalmas története van, hogy miért is nem lehet már azt itt olvasni… („Le kellett vennem”) Meghajoltam más akarata előtt! Összetört és mégis… (Hiszen annyira szeret(t)em!)
Dióhéjban a témája az életem egy hete volt. Egy olyan hete, amit soha senkinek nem kívánok! Még talán a leggyűlöltebb ellenségemnek sem! És a végén egyedül maradtam a „fájdalmaimmal”…!
Ez az írás is még ahhoz kötődően született! A szívemben mérhetetlen fájdalom lakik, szomorúság, kilátástalanság és – öröknek tűnő - keserűség. Keserű vagyok az életem alakulása miatt. Igaz a mondás, miszerint „rossz után csak rossz jöhet”! Bízom benne, hogy a másik mondás is igaz lesz: „ami nem öl meg,az erősít”! Hatalmas pofonokat kaptam az ÉLET-től! Pofonokat, amik rettenetesen fájtak és még fájnak is, azonban komoly lecke volt! Hogyan fordulnak ki az ember mellől azok, akiket szeret(ett), vagy azok, akikre – úgy gondolta, hogy – támaszkodhat. Család, barátnő, barát(ok)…
Hiába, már régen tudom, hogy ebben a mai világban nincs összetartozás! Egy olyan verembe estem bele, amit tudtam, hogy ott van. Hogy ez annak köszönhető, hogy milyen a mentalitásunk nekünk, magyaroknak, vagy egyszerűen csupán a világ halad ebbe az irányba?! Nem tudom...
Magam körül is csak azt látom, hogy egyre mocskosodik az élet. Nincs becsület! Aki gátlástalan az érvényesül - és még talán azoknak van esélye a boldogságra is. Aki viszont nem az, az lehúzhatja magát azon a bizonyos helyen! Gátlástalansággal sajnos összehozott a sors. A barátnőm…(aki, már nem az…) A – z úgynevezett - „barátaim”… (Volt, hogy együtt is…!)
A mai világban sikk az, ha valaki kihasználja, lehúzza, „leszopatja” a másikat. A megcsalás már egyenesen „fasza dolog”! A környezetemben is olyanokról tudtam meg ilyesféle dolgokat, akikről még a legvadabb álmomban sem gondoltam volna. Mindezek nem is érdekeltek volna annyira, ha velem is meg nem történik! Tudom, én sem vagyok „szent”(!), de nem tudnék megtenni „bizonyos dolgokat” ha szeretek valakit! Hihetetlen fájdalommal jár, amikor az ember –úgymond - „rossz oldalán van a f…nak”! Amikor azok döfik hátba az embert, akiktől nem várta volna soha! Hányingerem van az egész világtól!
Azt érzem, hogy igazán magamra maradtam”… De talán ez a legjobb ami mostanság velem történhet! Nem kell senki!!! Sem „barát”! Sem barátnő! Sem család!
Úgy érzem, hogy a szívemet jégburok kezdi átszőni. Azonban – bármilyen furcsa is - ennek örülök, mert már annyira gyűlölöm azt, hogy „érzelmeim vannak” és, hogy az élet „céltáblának” használ! És bárki is teremtette az embert, azt is gyűlölöm azért, hogy érzelmeket adott!
Lehet, hogy egyszerre szakadt túl sok probléma a nyakamba és azok törtek meg, de hetek óta nem változik a véleményem semmit!