2024. március 28., csütörtök

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Az élet rovat

A világ teljesen kifordult magából!

  • (f)
  • (p)
Írta: |

Körülbelül három hét telhetett el az első írásom óta. Nagyon hosszú és fájdalmas története van, hogy...

[ ÚJ TESZT ]

Körülbelül három hét telhetett el az első írásom óta. Nagyon hosszú és fájdalmas története van, hogy miért is nem lehet már azt itt olvasni… („Le kellett vennem”) Meghajoltam más akarata előtt! Összetört és mégis… (Hiszen annyira szeret(t)em!)
Dióhéjban a témája az életem egy hete volt. Egy olyan hete, amit soha senkinek nem kívánok! Még talán a leggyűlöltebb ellenségemnek sem! És a végén egyedül maradtam a „fájdalmaimmal”…!
Ez az írás is még ahhoz kötődően született! A szívemben mérhetetlen fájdalom lakik, szomorúság, kilátástalanság és – öröknek tűnő - keserűség. Keserű vagyok az életem alakulása miatt. Igaz a mondás, miszerint „rossz után csak rossz jöhet”! Bízom benne, hogy a másik mondás is igaz lesz: „ami nem öl meg,az erősít”! Hatalmas pofonokat kaptam az ÉLET-től! Pofonokat, amik rettenetesen fájtak és még fájnak is, azonban komoly lecke volt! Hogyan fordulnak ki az ember mellől azok, akiket szeret(ett), vagy azok, akikre – úgy gondolta, hogy – támaszkodhat. Család, barátnő, barát(ok)…
Hiába, már régen tudom, hogy ebben a mai világban nincs összetartozás! Egy olyan verembe estem bele, amit tudtam, hogy ott van. Hogy ez annak köszönhető, hogy milyen a mentalitásunk nekünk, magyaroknak, vagy egyszerűen csupán a világ halad ebbe az irányba?! Nem tudom...
Magam körül is csak azt látom, hogy egyre mocskosodik az élet. Nincs becsület! Aki gátlástalan az érvényesül - és még talán azoknak van esélye a boldogságra is. Aki viszont nem az, az lehúzhatja magát azon a bizonyos helyen! Gátlástalansággal sajnos összehozott a sors. A barátnőm…(aki, már nem az…) A – z úgynevezett - „barátaim”… (Volt, hogy együtt is…!)
A mai világban sikk az, ha valaki kihasználja, lehúzza, „leszopatja” a másikat. A megcsalás már egyenesen „fasza dolog”! A környezetemben is olyanokról tudtam meg ilyesféle dolgokat, akikről még a legvadabb álmomban sem gondoltam volna. Mindezek nem is érdekeltek volna annyira, ha velem is meg nem történik! Tudom, én sem vagyok „szent”(!), de nem tudnék megtenni „bizonyos dolgokat” ha szeretek valakit! Hihetetlen fájdalommal jár, amikor az ember –úgymond - „rossz oldalán van a f…nak”! Amikor azok döfik hátba az embert, akiktől nem várta volna soha! Hányingerem van az egész világtól!
Azt érzem, hogy igazán magamra maradtam”… De talán ez a legjobb ami mostanság velem történhet! Nem kell senki!!! Sem „barát”! Sem barátnő! Sem család!
Úgy érzem, hogy a szívemet jégburok kezdi átszőni. Azonban – bármilyen furcsa is - ennek örülök, mert már annyira gyűlölöm azt, hogy „érzelmeim vannak” és, hogy az élet „céltáblának” használ! És bárki is teremtette az embert, azt is gyűlölöm azért, hogy érzelmeket adott!
Lehet, hogy egyszerre szakadt túl sok probléma a nyakamba és azok törtek meg, de hetek óta nem változik a véleményem semmit!

Lehúzzák az emberek egymást! Az üzleti világban sosem volt barátság, de „ma” ez annyira elharapódzott, elaljasodott! Először az ember bizalmába férkőznek, aztán meg lerántják - x összeggel! Nem törődve azzal, hogy az esetlegesen nem csak az üzletet tette tönkre, hanem még lehet, hogy az a „családi életbe” is begyűrűzik! (A közelmúltban, szűk ismeretségemben ez nem egy alkalommal fordult elő! 40-50 milliókkal annyira könnyen be tudják forgatni az embert…)
Ugyanez megy a kapcsolatok terén is! A „nagy szerelem”! Addig kell a „másik”, amíg ki lehet használni! (Van valami „érdekes”, de sokszor inkább, amíg van elég pénz! Ha meg ezt kimondja az ember, akkor meg ő a…)
Tapasztalatom szerint a nők sokkal aljasabbak, mint a férfiak (ezt nem azért mondom, mert nőgyűlölő vagyok, sőt! De annyiszor… és olyanok…)! Belebújnak a „báránybőrbe” és amikor már biztosnak érzik a helyzetüket, úgy érzik, hogy már fölényben, nyeregben vannak, előjön az igazi énjük. Előtör a „farkas”. Hazudni minden nehézség nélkül tudnak! Mintha olvasnák, és ami a legrosszabb, egyenesen az ember szemébe! (Sosem szoktam általánosítani, - van biztosan kivétel - de már nem bízom senkiben!)

Hogy vajon hova tart ez a világ?! Azt nem tudom. De, hogy jó irányba nem, az egyszer biztos!

Most jó darabig nem akarok Senkit magam mellé!!! Nincs szükségem „egyre sem”! Elvagyok azokkal, akiket még talán a haverjaimnak tekinthetek. De nő, „az” nem kell! Esetleg, mint a filmben: „csak szex és más semmi”!!! (Most jó oldalán akarok lenni annak a bizonyosnak…!)
Van az egyik haveromnak egy - szerintem - cefet jó mondása: „Egy az anyja Mindnek”!!! Osztom a nézeteit azok után, amiken átmentem már!

Azt hittem most is könnyebb lesz majd, hogy kiírtam magamból dolgokat, de az a baj, hogy még mindig túl sok „van bent”! És még mindig nagyon fáj!
Alapvetően egy nagyon türelmes, megbocsájtó, tág tűréshatárú ember vagyok, de már azt érzem, hogy kezd nagyon tele lenni a pohár! Meg fogok változni, de nem jó irányba… Már lesz..ok mindent és mindenkit! Nem akarok olyan lenni, mint ezelőtt!
Sajnos nő ügyekben mindig is gyenge voltam! El tudtak gyengíteni azok, akiket szerettem! (Akiket nem, azok… Hát…) Az a gáz, hogy ezt ki is használták! Na, ennek akarok véget vetni! Nem érdemli meg senki a megbocsájtást! SENKI!!! Bármennyire is szereti az ember!
Kell lenni egy határnak, amin túl nem szabad túllépni, mert azon túl az ember bohócot csinál magából!

Sajnos nem tudok jó befejezést írni ennek a kis irománynak, mert „nincs vége”…
És, azt hiszem nem is lesz vége Soha!

Hirdetés

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.