Régóta tervezem, hogy szeretnék egyet.
De hát ez nem igazán lemosható, meg kell fontolni, hogy mit, hogy, mikor. Kicsit másabb a helyzet ezzel, mint egy fülbevalóval. Kb. bő 5 évvel ezelőtt lehetett már, mikor még ivarérettségem peremén sikerült rábeszélni anyámat arra, hogy fülbevalóm legyen.
Igen, rábeszélni. Számomra az volt a normális, hogy 14-15 évesen még a szülő mondja meg, hogy mit szabad, mit nem, és nem úgy állít haza a gyerek, hogy az orrát és a fülét egy lánc köti össze, és tele van varrva a bal karja.
Akkor sem voltam hülye, csak lusta. Ezt kihasználva, anyám azt mondta, hogy ha 4.0 felett lesz az átlagom az év végén, akkor lehet. Azt hiszem, 4.2 felett volt néhány századdal, szóval szabad volt az út.
A tetoválás már nem ment azért így, hiszen míg egy fülbe lőtt lyuk beforr napok alatt, addig egy tetkót az idő sem hoz le, nem hogy a szappanos víz.
Azért azóta is vágyódok egyre. Az utóbbi időben megint fellendült a fantáziám.
Több ötletem volt, hogy mit, hova. Végül most egy helyen, egy képen gondolkozom.
Éppen csak el kéne készíteni, utána pedig magamra varratni.
Talán a mondat második fele az, ami azért a komplikáltabb dolog.
Nem a fájdalom és a pénz miatt, hanem az elkötelezettség miatt, hogy megbélyegezzem magam vele.
A lábamra szeretném, a térdem alatt, a külső oldalon. Ott egy nadrág még eltakarja, meccsen pedig a sportszár is. Ezzel ki is védeném valószínűleg a munkahelyi akadályokat.
Felnőtt vagyok, ahogy sokszor hallottam, most már szülői beleegyezéssel is elb*szhatom az életem.ű
Ennek ellenére nem biztos, hogy édesanyám jóváhagyása nélkül, magamra varratnám.
Bennem vannak azok az elvek, amiket majd én is bele akarok nevelni a fiamba, lányomba, de nem tehetem úgy, ha én is teszek arra az elvre.
Mikor lesz ebből valami... 
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
)
(ez csak a magánvéleményem) 
