Hirdetés
Annak ellenére, hogy már jó néhány éve benne vagyok a PC/gaming világban, kissé szomorúan kellett realizálnom, hogy igazából sosem merültem bele a játékokba, story-based játékok közül nagyjából ~10 darab lehet, amit életem során eddig végigjátszottam. Pedig van már egy elég hosszas listám itt fejben azon címekről, amelyek érdekesnek tűnnek, szóval az utóbbi időben próbálom kicsit behozni a lemaradást.
Ezúttal a Metro szériának vágtam neki, kezdve a Metro 2033-mal.
Steam szerint ~8 óra alatt sikerült a végére érnem, és hát huh, micsoda 8 óra volt ez!
Első ami feltűnt, főleg így a modernebb játékok után, az az, hogy mennyire nem fogja az ember kezét. Nagyon tetszett, hogy a HUD totál minimálisra lett véve, sokkal immerzívebb élményt nyújt így. Nem nyomja a képembe, hogy merre menjek. nincsenek hatalmas waypoint marker-ek előttem. Imádom.
Nem mondom, hogy nem volt egy-két olyan rész, ahol kis időbe telt mire rájöttem mégis mit kellene csinálnom, de azt hiszem egy kis gondolkodásba eddig még senki nem halt bele.
Maga a játékmechanika, a mozgás kissé clunky, de nem mondanám, hogy bármikor is igazán zavart volna. A shooting része meglepően kellemesre sikeredett, fegyverek terén is van egy egészséges választék. Stealth kissé nehézkes volt "press F to stealth kill" nélkül, ennek ellenére azért sikerült megoldanom, emellett nagyon tetszett, hogy itt is figyeltek a részletekre; ha üvegszilánkokra, vagy mondjuk csontokra léptem, azonnal felkeltettem a közelben lévő ellenség figyelmét - erre szerintem nem is hívta fel külön a figyelmem a játék.
A sztori kifejezetten tetszett, bár úgy érzem közel sem fektetett elég hangsúlyt a Dark One-ok bemutatására, ha már egyszer a sztori végkimenetele is lényegében velük szemben mutatott szimpátiánkkal függ össze.
Leginkább viszont szerintem az atmoszféra vitte el a hátán a játékot. Elképesztő, hogy 14 évvel a megjelenése után is milyen vizuális élményt tud nyújtani. A sötét alagutaktól kezdve, a elhagyatott állomásokon át, a fagyos, porig rombolt városig, mindegyik helyszínnek megvan a maga "varázsa", de mégis egy dolog mindben közös: iszonyat nyomasztó.
A textúrák meglepően részletesek tudnak lenni, a fényekkel nagyon jól bánik, és a PhysX logó sem csak dísznek van ott, sok modern játék elmarad attól a fizikától, amit ez a játék prezentált.
Ugyanakkor az is igaz, hogy még modern hardveren is nehézkes magas FPS szám mellett futtatni a játékot, pláne Advanced PhysX mellett.
3440x1440-es felbontáson, maximum grafikán még egy RTX 3080-nal is akadtak olyan jelenetek, ahol mindössze 50FPS körüli értékeket tudott felmutatni, ami azért nem semmi.
Mégis, egy OLED monitoron, HDR-rel karöltve, 14 év után is sokszor elképedtem a látványvilágtól. Nem feltétlen azért, mert technikailag mennyire kiemelkedő, hanem az apró részletek, azt art style, s az atmoszféra miatt, amit teremt.
Örülök, hogy végre rászedtem magam a végigjátszásra, kíváncsian várom a Last Light és Exodus-t is. 
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
