Sziasztok ismét...
Nem tudtam eldönteni, hogy címlapra tegyem-e az írást vagy a blogomba, inkább utóbbi mellett döntöttem.
Elmentünk édesanyámmal az egyik helyi hipermarketbe mikrohullámú sütőt vásárolni, mert már régóta hiányzott a házból. Autóval mentünk, mert ugye nehéz a mikró. Szokásom, a táskámat, amiben bennevannak a papírjaim, pénzem, bankkártyáim, tehát mindenem, mindenhova magammal viszem, most sem volt ez másként. Bevittem magammal az áruházba is, nehogy emiatt törjék fel az autót... ( 
) Felakasztottam a bevásárlókocsira, amit aztán úgy toltam magam előtt. Miután megvolt a bevásárlás, bepakoltunk az autóba. Én beszálltam, ancit pedig megkértem, tolja vissza a kosarat a helyére.
Hazaérkeztünk, nyúltam volna a táskámért, mire rá kellett döbbennem, a táska nincs meg!!! Pörgettem az agyam, átnéztem vagy háromszor az autót, de sajnos, hűlt helye volt a táskának. Világossá vált, a bevásárlókocsin maradt felakasztva...
Olyan ideges lettem, mint már nagyon rég, szegény ancival kiabáltam, hogy miért nem figyelt, meg ilyenek...
Nyomás vissza a vásárlás helyére, hátha nem késő... Természetesen nem volt ott... ( )
Megkérdeztük az vevőszolgálaton, hátha leadták... Természetesen nem adták le... ( )
A bankkártyákat letiltattam, holnap intézem a papírokat. Ami érdekes: ahhoz képest, ami történt, már nem vagyok ideges...
Tudjátok, az egészben az az igazán dühítő, ha én találok valamit, eljuttatom a jogos tulajdonosának, vagy -ha nem akarok vele foglalkozni-, legalább leadom egy olyan helyen, ahol keresheti azt a jogos tulajdonosa...
Más miért nem lehet ilyen???
(Tudom, ez Magyarország...)
Frissítés:
A táska megkerült. Elhozta a(z állítólagos) megtaláló, természetesen a pénz nélkül. Ez nem érdekel, a lényeg, hogy megvan mindenem... Sajnos, nem voltam itthon, mikor eljött hozzánk az ember, állítólag egy kukábadobva találta, és azért hozta el, mert azt hallotta, elhagytam a táskám. Édesanyám elmondása alapján kicsit zavarban volt...
(Az írás címén módosítottam, így "bennevan" az én felelősségem is.)
Frissítés 2:
Pótolnám egy nagy elmaradásomat...
Akármi is volt az összefüggés a "tolvaj" és aközött, aki visszahozta a táskám, köszönöm neki, h. megtette.
(Frissítés 3: Beleszerkesztettem a megtalálást részletesebben az írásba.)
Sajnos a legtöbb esetben nem adják le az ilyesmit, hanem elrakják. Mondjuk nemtudom mit lehetne kezdeni személyes iratokkal. Akár bankkártyával is? Elvégre mindenki tudja, hogy ha az ember elveszti, egyből letiltatja. Ergo, miért próbálkoznék, amikor nagy v.színüséggel már le van tiltva. Az elvesztés időponját meg nem lehet pontosan megsaccolni. Így sz.tem nem érné meg kockáztatni lopott bankkártyával. 
Egyedül a jogsim van nálam, mert az személyazonosításra is használható aztán kész. Még sosem volt gondom igazoltatásnál, hogy nem volt személyim, "csak" jogsim. 
