Üljetek le szépen, mesélni fogok. Akit nem érdekel, az mehet focizni, cigizni, füvezni, piálni, nem súgom be.
No szóval.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy bácsi.
Volt neki felesége, akit szeretett, és volt egy fiacskája, akit a széltől is óvott.
Dolgozott a bácsi becsülettel, tűrte mindazon megaláztatásokat, amelyeket tűrnie kellett, hogy megtartsa állását. Egyetlen cél lebegett a szeme előtt, mindent meg kell adnia családjának, főleg gyermekének.
Hú, gyerekek, ébren is álmodozott a bácsi. Szinte látta, hogy kisfia valaha nagyfiú lesz, és olyan állást tölt be majd, amelyről ő még csak nem is álmodozhatott. Technikus, mérnök lesz, vagy még több, vadakat terelő juhász...
A bácsit szomorúsággal töltötte el, hogy kisfia nem akart tanulni, csak a vállát vonogatta, ha ezirányú kérdéseket hallott.
Hirdetés
Az általános iskolát elvégezte a kisfiú, de ez csak úgy volt lehetséges, hogy anyukája zokogva könyörgött, hogy ne buktassák meg, apukája pedig tágra nyitotta pénztárcáját.
Hú, gyerekek, töprengett a bácsi, hogy mit tehetne még, akár erején felül.
Némi pénz kellett hozzá, és lám, a fiúcska szakmát tudott tanulni. Idővel sikeresen le is vizsgázott, bár ez nem a tudásán múlott, hanem apukája pénzén.
A bácsi mindent megadott kisfiának. Márkás cipőt, ruhát, amit csak kért. Még a jogosítvány költségeit is fizette, és még az sem tántorította el ettől, hogy kisfia elsőre nem vette sikeresen az akadályt. Hol a KRESZ, hol a műszaki, mindenhol avatatlannak bizonyult. Pénz, pénz, pénz.
Az elméleti vizsgák után jött a gyakorlati képzés, ahol a bácsi keményen pénzelte az oktatót, hogy legyen türelmes.
A forgalmi vizsga sem volt ingyen.
Kitaláltátok, a kisfiú szakmunkás lett, és jogosítvánnyal is büszkélkedhetett. Igen, büszke is volt magára.
A bácsi megkérdezte, hogy most hogyan tovább. Szakma van, illenék dolgozni.
Kisfia közölte vele, hogy annyiért, amennyiért lehet, nem dolgozik.
A bácsi nagyon szomorú lett.
A kisfiú kapott egy értesítőt, hogy a haverok buliba hívják. Szólt is a bácsinak, hogy szeretné megmutatni, hogy jogsija van, hadd menjen autóval.
A bácsi meghökkent, aztán együtt mentek a kimustrált Golf-hoz, beült a jobb ülésbe, a slusszkulcsot pedig kisfia kezébe adta.
Fogytak a kilométerek, a bácsi izzadt, mert félt.
Apa, ne égess, szállj ki!
Villámcsapásként érte a mondat a bácsit. Bár kisfia elmagyarázta, hogy tahó lenne, ha vele látnák a haverok, nehezen emésztette meg.
A bácsi gyalog ment haza. Pár papír zsebkendő elfogyott közben, szárítgatta könnyeit.
Mikor éjjel a kisfiú hazatért, nem értette a dolgot. A bácsi már csak pityogott, anyukájának volt még könnye, így sírdogált.
Az autót másnap eladta a bácsi.
- o -
A mese befejeződik. A legközelebb Z86 áll bejegyzésében a végkifejlethez.
Másnap a bácsi jó sok pénzzel tért haza, szépen kapott az öreg Golf-ért. Leültette a feleségét és kisfiát az asztalhoz, ő is leült. "Úgy döntöttem", kezdte, és ez furcsa volt, hiszen eddig mindent megbeszélt a feleségével.
Előadta, hogy a kisfiú vagy elmegy dolgozni, vagy menjen Isten hírével, elég nagy a rokonság, keressen valakit, aki befogadja. Ha ez nem smakkol, akkor menjen albérletbe, fél évi bért kifizet, de a tulajdonos kezébe adja a pénzt. Természetesen a kisfiú is kap némi lóvét, három hónapig megélhet belőle.
Hú, gyerekek, fújt, prüsszögött a kisfiú, és ordított, hogy ő nem marad tovább ebben a házban, és a bácsi kenje a hajára a pénzét. Fel is pattant, és rövid idő múltán egy táskával távozott volna, de a bácsi elé állt, és kérte a lakáskulcsot. A kisfiú ledobta a szőnyegre, és egy kemény ajtócsapódás jelezte, hogy eltávozott.
Anyu sírt, a bácsi pedig maga elé meredt.
Lássatok csodát, két hét múlva csengetett a kisfiú, jött bocsánatot kérni. Elmesélte, hogy a haverok, akikről azt hitte, hogy haverok, elfordultak tőle. Hol itt aludt, hol ott, tarhált, hogy enni tudjon, és ebből nagyon elege van.
Anyu megint sírt, a bácsi viszont kemény volt, és megkérdezte, hogy fog-e dolgozni.
Másnap a bácsi bevitte a dolgozójába a kisfiút, ahol akadt is munka, és a kisfiú a havi fizetésének egy részét anyukája kezébe tette, és soha többé nem kért a bácsitól egy fillért sem.
Boldogan éltek, míg szét nem költöztek. A bácsi és felesége lakását elcserélték két kisebbre.
A kisfiú azóta nagyfiú, megnősült, gyereke is van. Dolgozik becsülettel, hogy mindent meg tudjon adni családjának, főleg gyermekének.
Ha a kisfiú máshogy döntött volna, az én mesém is tovább tartott volna.
És sajnos nem egyedi az eset. 
Privátban kérdezhetek még ezzel kapcsolatban?
