Igazából ártalmatlan, de nagyon bosszantó tud lenni. Most egy konkrét munkahelyi példáról mesélek, de bőven vannak ilyen emberek. Ugyan nem mai történet, mégis jelenidőben mesélek.
Hirdetés
Mindegy, miről van szó, ha szüksége van rá, a legolcsóbbat keresi. Ruházata a turkálóból származik, vagy olcsó kínai gagyi. Mint Pató Pál úr, úgy siránkozik, ha lefoszlik róla a cipő, de ne adj Isten, hogy vegyen egy normálisat.
Neki megfelel az a szappan is, amit a cég ad, mert nem kell érte pénzt adni. Ami a borotválkozást illeti, kifinomult módszere van. Birtokol egy ki tudja hány éves borotvapamacsot, amin már alig van "szőr", ezzel kavar habot az ingyenes szappanon, aztán jöhet a pengés borotva, mert ő aztán nem ad pénzt eldobhatóért. Arcszesze a lehető legolcsóbb, mondjuk Barbon, de nem pazarolja. Befogja az üveg száját, aztán megdönti, és ami az ujja hegyén megtapad, gondosan szétkeni az arcán. Még az is lehet, hogy pazarlóan megismétli az aktust.
Azt hihetnénk, hogy szegény, de ez nem igaz. Hogy mire költi a pénzét?
A hasa az Istene. Nem tagad meg magától semmit, sütire, minyonra, pizzára nem sajnálja a pénzt. Arról nem is beszélve, hogy a felesége királyi lakomával várja otthon. Ez a testalkatán is meglátszik. Hasa kibuggyan a nadrágjából, feszül rajta a póló. Nehezen cipeli a súlyát, de nem tud lemondani a finom falatokról.
Hogy miért kellemetlen?
Nyaggat, hogy segíts neki fogyni, a tanácsokat be is tartja pár napig, az eredményességet a mérleg is mutatja. Igen ám, de ennyi volt számára a tortúra, irány a büfé, cukrászda, bármi, ahol teletömheti magát rengeteg kalóriával. Nem telik el egy hét, már megint nyaggat, hogy segíts neki fogyni. Pár intervallum után igyekszel lerázni magadról, mert fölösleges minden erőfeszítés, akkor viszont vádlón néz rád, szinte te érzed magad hibásnak azért, mert ő egy akarat nélküli hájpacni.
Viszel be újságot, vicclapot, bármit. Még le se teszed az asztalra, már ki is vette a kezedből és beletemetkezik. "Hé, vegyél magadnak, ha olvasni akarsz" felkiáltással kiveszed a kezéből, mert te akarod olvasni, erre sipákolva mentegetőzik, no meg a szemedre hányja, hogy még ezt is sajnálod tőle.
Az időt ötpercenként kérdezgeti, mert órája nincs, nem hülye, hogy luxusra költsön. Ha megelégeled és szólsz, hogy hagyjon már békén, mellre szívja, megbántottan húzódik háttérbe. Épp hogy lelkiismeret furdalásod nincs.
Ha együtt vásároltok, szinte biztos, hogy ki kell segíteni öt-tíz Forinttal, mert annyi hiányzik, hogy fizetni tudjon.
Ha valamit szerelni, javítani kell neki, azt puszira csinálod, mert pénze nincs, de megígéri, hogy ő is segít rajtad, ha kell, de én még nem találkoztam olyannal, aki rendelkezett volna olyan tudással, amire épp szükség lett volna.
)
