Többeknél láttam már, hogy összeszedték eddigi becses hardvereiket, úgy döntöttem és is megpróbálom (nehéz lesz 
). Nem felvágásként, hanem a nosztalgia miatt. Talán az ide tévedőkben is hasonló, kellemes emlékeket fog felidézni egy-egy darab, mint bennem.
Bevezetőként: sok készülékem volt, és gyakran cserélődtek. Ennek az oka, hogy édesapámat és engem is "elbűvölt" a mobilkommunikációs technika. Az első telefont 2000-ben vette, egy mobil Westel-es üzletben - onnantól nem volt megállás . Amikor újított, megkaptam a régebbi vasat, aztán volt olyan, hogy én is kaptam saját készüléket. Ezek mindig úgy mentek, hogy a korábbiakat eladtuk (szüleim pedagógusok, úgyhogy nem a sok pénz miatt lett ez a hobbi), ezért nincs gyűjteményünk. Bár most ahogy átgondoltam a listát, jó lenne, ha meglenne még egy-két ikonikusabb masina.
Az első egy Alcatel One Touch volt, a pontos típusra nem emlékszem. Valami ilyesmi lehetett:
Két soros kijelző, sms küldés-fogadás; eszméletlen volt, hogy bárhonnan fel tudtak hívni. Gimi elején örököltem meg édesapámtól.
Hirdetés
Utána volt még egy hasonló One Touch amit szintén örököltem. Utána jött a nagy dobás: mindketten egyszerre lecseréltük a telónkat egy ugyanolyan típusra. Ez volt az Alcatel OT-512:
Minőségi fém készülékház, kicsi méret (akkoriban a minél kisebb, annál jobb volt még az irány: féltégla -> mini szappan - érdekes, hogy a tartalomfogyasztással hogy megfordult a trend). Lehetett egyedi logót kitenni - wow!
Mondjuk a joystick csak fel-le állású volt, így lehetett egyesével navigálni a menüben. Jók voltak a beépített csengőhangok, és a játékok is szuperül sikerültek. Volt rajta valami űrhajós oldalra scrollozós cucc, de a legjobban a platformer játék jött be (gondoljatok bele, ilyen kijelzőn - néhány hullámzó pixel volt a főhős).
Ezután beléptünk a színes telefonok korába, és itt jött egy márka váltás is. Innentől kezdve nagyon sokáig Sony Ericssonjaink voltak. A feature phone-ok iPhone-ja volt szerény véleményem szerint. Persze az elején még nem volt olyan kiforrott a rendszerük.
Szintén egyszerre váltottunk egy-egy T300-ra:
Műanyag szappantartó, főleg az elegáns OT-512-höz képest; de végre színes! És a felbontás is emelkedett. Kedvenc platformerem is megszületett, melynek újabb verzióit élvezettel nyúztam, míg nem 3d-sítették. Ez kérem szépen a Deep Abyss:
Egy lávával (ami emelkedett is) teli barlangban ereszkedő, emelkedő buborékokon ugrálva kellett végigérni a szinteken. Nagyon jó teló volt. Vettünk hozzá egy csatlakoztatható kamerát, osztálykirándulásokon kiváló bélyegkép méretű olajfestményeket rögzítettem vele 
. De ez nagy szám volt akkoriban.
Na hát majd innen folyt. köv.; köszönöm, ha elolvastad.
