Nincs hitelem. Nem, ez nem igazság, az igazság az, hogy van egy diákhitelem, amit anno egy rossz pillanatomban-mikor szükségem volt rá- felvettem, aztán pedig bár azt mondták kooperatívosként nem jár, mégis megkaptam- ebből műtettem a szemem.
Szóval van egy minimális hitelem, kb 200 ezer forint , de ez annyi, hogy akár zsebből ki tudnám perkálni. Egyelőre kényelmesen elosztva könnyebb. Viszont van egy adag megtakarításom is. Önerőből, fizetésből.
Esmnek sincs hitele. Tényleg nincs. Részemről van persze anyagilag felé befektetés, de ennyi 
Ezek a "hitelek" hogy úgy mondjam , "befektetési hitelek". Tehát hasznunk van belőle. És rövid távúak.
Ezen kívül egyéb hitelünk : NINCS.
Sokan mondják, hülyék vagyunk. Hogy nem vettünk fel lakásra, erre , arra hitelt. Nem értem őket. Ők sem engem. Ezek az emberek sírnak a legjobban, ha a frank árfolyama emelkedik. MErt nekik meg van hitelük. Nem értem őket. Nem értem, hiszen egy olyan országban "terveznek" sokan legalább 20 évre (de inkább harmincra) egy olyan befizetést, amit folyamatosan fizetni kell, ahol még azt sem lehet tudni, holnap mi lesz. Teszik mindezt kockázatosan, bele sem gondolva.... Kicentizve , már az elején is. Egyelőre minden tizedik hitel dől be.
Lehet kövezni, de sok esetben sajnálni sem tudom őket. Mert volt anno választási lehetőségük, nem volt muszáj igába hajtani a fejet. Senkit sem kényszerítettek pisztollyal, hogy de vegyen fel hitelt, és ráadásul frank alapút. Tudták mit vállaltak, az árfolyamkockázat benne volt.
Több emberről is hallottam, az utóbbi két év nagyon nehéz volt. Pedig előtte sikeres emberek voltak. Volt akinek hitele sem volt, és még úgyis mocsok nehéz volt.
Biztos velem van gond, hogy nincsenek horribilis vágyaim, és ha nincs pénzem akkor nem vásárolok, akkor nem utazok ide-oda, akkor visszafogom magam .
Le lehet nézni, de én biztonságban érzem magam, ha inkább albérletben lakom, ha nincs havi fix lehúzásom, ami évek alatt a másfélszerese, duplája is lehet, ráadásul mindez annyi ideig, amíg egy gyerekből felnőtt ember lesz. Nem. 5-10 éves hitel, ha tényleg kell, max.
És ismerem a magyar helyzetet: minden, csak nem tervezhető. 5-10 éve sem volt az.
Nincs gondom a hitellel amúgy, ha valaki pl. vállalkozás elindítására, netán valóban az iskoláztatására, tanulásra , ilyen befektetésekre veszi fel. A nagyobb lakás, vagy a "nehogymár albérletben lakjunk, mert a kidobott pénz" ( holott nem, ugyanúgy szolgáltatást veszel, mint amikor a telefont használod, ráadásul jelen esetben tud olcsóbb lenni, mint a hitel (amikor én elgondolkodtam anno hitelen 15 évre 100E lett volna a hitel, az albidíj akkor volt 50) és érdemes inkább a kettő különbözetét félrerakni) viszont szerintem csak kifogás.
Mivel sokan félreértettek , nem vagyok saját lakás ellenes, sőt még csak hitelellenes sem.
De hitelt évtizedekre lakásra vagy bármire , ha lehet inkább ne.
Megoldás?
Talán a pénzügyi ismeretek oktatása.
Illetve még egy , bár lehet ezzel sokan nem értenek egyet:
Állami bérlakások, fecske-házak, vállalható bérleti díj fizetése mellett, példának okáért 5 éves turnusokban . Mondjuk úgy havi 30 ezer forintért/garzon. Emellett lehetne takarékoskodni, félre is tenni.
Amire ugyanúgy nem lesz, mint itthon a 9 milliósra...ergo csak repül az idő felettük és ugyanott tartanak, de a munkaszeretet az szent és sérthetetlen, az ego az első! 
