ismét szerelmes lettem, és hála az égnek, már biztos, hogy nem egyedül. Ráadásul most úgy rendesen, pont úgy, mint kicsit több, mint 9 évvel ezelőtt.
A helyzet rövid kifejtését megelőzi ismét egy német nyelvű költemény:
Glaubst du an das Drehbuch,
Was für uns geschrieben ist?
Wenn ich den Aufblättern will,
Liest du es mit?
Was drin steht ist nich nur
Spaß und Abenteuer,
Die nächste Zeilen bringen
Uns wahrscheinlich herunter.
Das Feuer ist heiß, wir
Werden gerade verbrannt.
Wird doch dein Streichholz
Jetz zum Waldbrand?
Tegnap elmentünk motorozni az érchegységbe kettesben a Pannonián. Egy kilátót néztünk meg Spiegelwaldnál. A kilátóban fent beszélgettünk, majd megkérdeztem, hogy megölelhetem-e. Azt mondta, hogy nagyon szeretné, de nagyon feszült. Megöleltem, majd megkérdeztem tőle, hogy csökkent, vagy nőtt-e a feszültség. Szorosan visszaölelt, majd azt súgta, hogy nem tudja. Nagyon szép hely volt, és nagyon szép pillanat.
Amikor visszafelé indultunk, a motor zárja nem akart engedni, ő pedig nem sokkal előtte összetörte a szemüvegét. Egyik sem tudta kizökkenteni, itt már sejtettem, hogy baj lesz - és persze idegesen ráztam a nyomorult obis lakatot, hogy essen már szét végre. Az aranyórában az őszi erdőn keresztülvezető hegyi utakon hazamotoroztunk, majd a szőnyegen egymással szemben, törökülésben egy-egy teával a kezünkben elkezdtük megbeszélni a helyzetet.
Ő is szerelmes, én is. De ott van a kapcsolata. Én rávágtam, hogy vannak határok, amit ilyen körülmények között semmi szín alatt nem szeretnék átlépni. Ő erre elárulta, hogy a barátja tud mindenről, és "engedélyt adott rá, hogy rájöjjön, hogy mit szeretne", mivel a kapcsolat elején a csávó félrekúrt, így érezte korrektnek. Persze közben meg kínlódik. Persze én is kicsit kínlódok, mert nem megszexelni szeretném, hanem szeretni, jókat sétálni és beszélgetni kézen fogva, együtt utazni, koncertekre járni, művelődni, kalandokba keveredni.
Egymást átölelve zenét hallgattunk, és hajnalig beszélgettünk. Egyelőre várunk.
