Köszönöm, hogy megosztottad!
Ha érdekel a világ, vannak kiváló módszerek, hogy tudsz kapcsolódni a belső gyermekhez. Egész elképesztő élményeket tud adni.

Nem derül igazán ki a feléd irányuló szekálás hogyanja, mibenléte. Írnál pár példát? Lám, nem működik az, hogy nem vagyok inkább semmilyen, csak nehogy legyek valamilyen, megúszva a negatív besorolásokat. Az ösztöni világban (állati, gyermeki) mindenki valamilyen és szerepe van, ha mást nem a boxzsákét kapja meg, hogy a többi kohéziója jobban működjön vagy egy jól bejáratott, klasszikus gúny céltáblája, egyébként láthatatlan (micsoda gusztustalan biztonsági játék). Ami adódik a félelemből és a különbségek ilyen, gyermeki módon való lereagálásából. Sajnos ennek kordában tartása, feldolgozása nem az állami edukáció része! Mély nyomot hagyhat vagy hagy is az emberben, élethosszig tartó identitástudat tulajdonosa lehet a megbélyegzett, egyben rossz vagy alkalmatlan embernek érezve magát, s hiába tudja aggyal, gondolattal, azóta begyűjtött tapasztalataiból, felhízlalt önismerete okán is, hogy ez nincs így, a bevésődés mégis ott van.
Ott romlott el az egész, hogy az egységnyi pedagógus nulla felelősséget érez még ha az orra előtt zajlik is, elsimítja majd az élet, felelősség lehajítva, fel sem véve.

Az egyéni kapcsolatok síkja és a többfős, bandázós két külön. Nem mindenki nagytársaságos beállítottságú fiatalon Klasszikus jelenség, hogy falkaösztönből falkatagként alkalmatlannak nyilvánítják azt, akit alkalmatlannak nyilvánítottak, milyen igazságos. Később aztán jó esetben kinövik a Nagy Igényt és a barátságok, párkapcsolat felé orientálódnak felnőttként. Nincs mindenkinek igénye megélni ezt a személyiségfejlődés szempontjából köztes szintet és fejest ugorni bele, van aki enélkül is tud működni, mert nem fél egyedül, nem fél önmagától, önmagába nézni, nem lételeme a társai ösztöntámogatása.
Papíron ugyanoda jut végül a falkázó és a magánzó is, a magánzó mégis visszább van a kapott stigmával, amit már ő maga hordoz önmagában akár levehetetlenül és aminek már nem is kellene, hogy jelentősége legyen, holott a bűne csak annyi volt, hogy eredendően több esze, magasabb szintű érettsége volt gyerekként, mint a közösségnek, amibe beletették iskola címszó alatt.

A konklúziót sem világítod meg számunkra. Megértetted, de mik voltak az okok?

[ Szerkesztve ]

Nem akartam senkinek rossz perceket szerezni, csak egyszerűen elgondolkoztam, és kiesett belőlem.

A beilleszkedés lényege, hogy bizonyos dolgokat megtagadsz magadból. Erre gyorsan rájön az inteligensebb ember. Ez viszont magával hozza azt, hogy a falka hátráltat, hiszen a falka azt gondolja felsőbbrendű.
Valójában nem és ezt aki kívül van látja, hiszen a falka azt csinálja amit a vezér mond. A kívül álló viszont azt csinál amit akar.
Hányszor volt velem is, hogy az eszem miatt kerültem bajba, egyik alkalommal egy idióta üldözött, mert miért ne, én fogtam magam beugrottam a kastély alagsorba az egyik oldalon, míg a másik oldalon ki, a hülyék meg ott vártak, és hívták a tanárt, hogy bementem oda, ahová tilos.
Majd megvertetem magam, olyan indokkal, hogy flegma vagyok. Amikor Mindenkit kerülni próbáltam, és ha az agresszor megszólított mert volt/nem volt sapka a fejemen akkor próbáltam röviden tömören válaszolni és lépni elfele.
Egyszer beloktek egy tó közepébe egy csónakban, evezők nélkül és elvitték a biciklimet, a szerencse megint csak az volt, hogy nem vagyok hülye, szárazon kijöttem, mert a horgonnyal ki tudtam magam húzni.
Amikor üvöltöttem nekik, hogy a k.anyjuk picsajat álljanak meg, akkor még ők voltak felháborodva, mert az anyjuk egy szent.
Ott lett elegem az agresszor paprika jancsikbol.

Gondolom ezek a sztorik azt jelentik, hogy nem illeszkedtél be a paprikajancsi agresszor falkába?
Elgondolkodtam. Én nem akartam az agresszor bandába tartozni. Kívül találtam magam egy pillanat alatt. Ráadásul nyilván céltáblává váltam gyakran. Nehéz volt, de utólag örülök, hogy kitartottam az elveim mellett, amit most felnőttként tudok tovább vinni.

A szekálás abban merült ki, hogy felemlegette a félreértéseket, félrehallásokat, félreszólásokat, és diadalmasan nevetett. Neki ugyanekkor nem voltak hasonló botlásai, soha. Egy idő után már semmit nem beszéltem meg velük, mert folyton leckéztetést kaptam válaszul. Akor is, ha csak az élményeimről akartam beszámolni.

Vágyakról ne is beszéljünk. Volt egy fix elképzelésük arról, hogy milyen gyereket akarnak nevelni. Csak azért sem olyanra sikerültem. Tanultam zongorázni. Érdekelt a gitár is. Nem támogatták, ezért levetett telefonokból, megunt játékokból söpörtem rá össze a pénzt, hogy elkezdhessek tanulni. Hozzá kell tennem, hogy aki nem tanártól tanult, azok közül a legjobb lettem a gimiben - persze, holtversenyben. Volt, aki volt olyan jó, mint én, csak ő más területen volt erős, mint én.

A dac hajtott sok területen előre. El kellett telnie egy BSc-nek, hogy a dac után ismét a kiváncsiság legyen az úr. De még megvan a kiváncsiság, ezért mérhetetlenül örülök.

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István