A szerelem. Érdekes, bármerre néz az ember szerelmeseket lát. Az utcákon, az iskolában, az interneten, bárhová megyünk, szerelmesek vannak. De mégis mi a szerelem? Létezik egyáltalán szerelem első látásra? Sőt egyáltalán mi az, hogy szerelem? Miért keresi annyira az ember, ha csak fájdalmat okoz egy pillanatnyi boldogság után…
Annyi kérdés felmerül a szerelemmel kapcsolatban, az emberben.
Már az idők kezdetén is létezett, nem hiszem, hogy az ősember csak úgy bárkivel összekötötte volna életét. Hát vagy kitudja. Viszont ha nem létezett, akkor mikor és hogyan alakult ki?! Ezek olyan dolgok, amiket sohasem fogok érteni. Véleményem szerint két csoport van, akik szerelmesek: Nagyon boldogok, főleg a „rózsaszín ködös” időszakban… persze amikor vége a kapcsolatuknak sírnak és olyan fájdalmat éreznek, amiről talán én álmodni sem tudok… nekem már ez egy elrettentő dolog, hogy valaha szerelmes legyek. Nem lennék képes túlélni a fájdalmat. És ott a másik csoport, akik sajnos pechesek kapcsolatok terén: Akik vágynak a szerelemre, de sajnos sosem jön össze nekik a dolog, mert egy értelmes embert nem találnak. De ebben az említett emberek is hibásak, mert azért valljuk be senki sem jó nekik. Aki jó lenne az vagy foglalt, vagy saját neméhez vonzódik. Ilyen az élet…
Én is a második csoport tagja vagyok. Nincs szerencsém a szerelemmel. Bevallom, félek, a kapcsolatoktól ezért van nálam az elátkozott két hét. Összejövök valakivel és két hét után szakítok. Nem tehetek, róla nem vagyok képes senki mellett sem megmaradni. De várom azt a pontot, amikor a két hétből talán évek lesznek. És akkor megértem mire jó a szerelem és a híres „rózsaszín köd”…
Mi a szerelem?
-
Írta:
szőkeherceg
- szerelem
[ ÚJ bejegyzés ]
-
Crystalheart
őstag
Idevágó írásom: A hajóőr
A szerelemre okot ne keress, a szeretet minden fajtája te magad vagy. Kitörölni nem tudod, csak létezését elfeledve gyűlölni. De még azt sem érdemes... Bele kell törődnünk, hogy szerelmesek leszünk: egy szép tájba, egy magasztos célba vagy egy gyönyörű emberbe, és egyik sem zárja ki a másikat. Hogy beteljesedik-e, már másodlagos ahhoz a puszta tényhez képest, hogy a lelkünket áldozzuk a szerelem oltárán. Ha így esik, már van bennünk egy csöpp emberi jóság.
-
remixboy
tag
elgondolkodtató,de jó lett!
hát a szerelemről annyit hogy én már nem bírom....nem is érdekel már semmi -
S.J.M.
senior tag
Voltam (vagyok) mind a két csoportba, nem tudnám megmondani melyik a jobb/rosszabb, mindent meg kell élni meg kell tapasztalni. Szerintem ez az Élet.
-
Jó írás, nagyon igaz.
Ha elmúlik egy szerelem, nagyon sz×r tud lenni a hiánya.
De azért inkább meg-megégetem magam, minthogy egyedül legyek. Bár a Te módszered sem rossz. (Már ami a 2 hetes kapcsikat illeti.) -
Geri Bátyó
addikt
Én hol ebbe, hol abba a csoportba tartozom. Megtapasztaltam mindkét oldal fájdalmát (nincs különbség) és az igazi, viszonzott szerelem boldogságát is. Kívánom neked, hogy egyszer te is tudjál így érezni valaki iránt, mert nincs annál szebb!
-
Csillag5
tag
Nagyon tetszik az írásod!
Én hiszek abban hogy egyszer jön valaki aki olyannyira elvarázsol hogy nem veszed észre az idő múlását és belépsz majd vele abba bűvös 3.hétbe és onnan nem lesz majd megállás... A lila vagy rózsaszín ködről meg annyit hogy nem hiszem hogy egyből öntené el az agyat hanem a szeretett egyén hiányából érezed annak jelenlétét...jjéé egy égi avatár..
-
szablya
aktív tag
Bár gyakran a megrontója lehet, szerelem nélkül az élet nem ér semmit.
már akartam kinyírni magam lány miatt. fanatikusan tudok szeretni?
Newton és Gauss állítólag soha nem volt nővel...
-
művésznő4
senior tag
Szia hercegem!
Nagyon tetszik a bejegyzésed, szép gondolatok!
Így tovább!
pusziii -
14adam
addikt
Erről Lenry aláírása jut eszembe
"A szerelem definiálhatoan amorfizálodott periferikus komplexum, ami a pszeudo-indivindulisztikus egocentrumban kiváltja a "de jó dugni" érzést."