Múltkor a történelem órán volt erről szó, azonnal szaladtam is az internet elé, és megkerestem, szerencsére meg sikerült találnom. Nagyon érdekes dolgok vannak benne. Elvileg a 19.század közepe fele találták ezt az írást a felvidéken, és akkoriban, nemtudván mit jelent ez az írás, kinyomtatták újságba, mint Mondóka.
Mai szemmel nézve ez az írás többet is jelenthet mint egy egyszerű mondóka.
a 20. és a 21. századról szól főleg a jóslat. Természetesen az értelmezése nem feltétlen könnyű, de egy jóslat mikor az. (Aki nem hisz az ilyesmikben az szerintem ne is olvassa tovább mert úgyis felidegesíti magát... és nem is kérnék az ilyen véleményekből, hogy ilyet bárki tud írni.) Például Gyurcsány Ferenc a jóslatban úgy szerepel, mint ''Paprikajancsi''. És akkor jönne maga a jóslat:



Még öt-hét!

A medvebocsot lépre csalják
és elverik rajta a port.


Még nyolc-kilenc!

A Duna két partján
vérben úszik a hulló lomb,
és ösvények tapostatnak
a hanyatló nap palástján.

Nevet kiáltanak.
A nevén szólított Öreg tétovázik,
de vállalja sorsát.
Ifjak ragadnak fegyvert,
nők és férfiak egyaránt.
Közel a győzelem.

Ekkor megelevenednek az árnyékok.
Az igazi harcosnak kedvét szegik.
Az ügyet Nyugattól-keletig elárulják.
Szerencsés, ki időben kereket oldhat.
Nagy az érvágás.

A Négy Folyó Városának Igaz emberét
kiejtik az ablakon.
A győzők eltanácsolják a kopasz zsarnokot,
És a Vasmacskák Városának fattyát
teszik meg helytartónak.
Ő megöleti a Tétovázó Öreget.
Az ifjúságon bosszút áll.

Sokáig uralkodik és megrontja a nemzetet.
Jutalmazzák az elvtelenséget,
mindent pénzben mérnek.
A lakás, a ház csak lakhely, nem otthon.
A gyerek nyűg.

Még húsz-huszonegy!

A kétfarkú oroszlán elbődül,
de ugrani nem mer.
A mieink is átkelnek a Dunán, ősi földre.
A víg mosoly torz vigyorra változik.
Itthon a földművest már megtörték.

Még nevén a föld,
de cseléd sajátjában.
Lazul a lánc, rozsdásodik a bilincs.


Még negyven és néhány!

A Nagykövet cselt vet, összeesküvést sző.
Korábbi ellenfelek összefognak.
Rést vágnak a kerítésen.
Meglazítják a medvebocs láncát,
a kétfarkú oroszlán ketrecének rácsát is.
Nem hálásak.
A vörös tüzet okádó sárkány ebbe belebetegszik.
Harsona jelzi a szabadság kezdetét.

A szürke marhát napos legelőre engedik.
A csorda megszédül a szabadságtól.
A barmok egymást öklelik.
A nép elkergeti a kapuk nyitogatóit.

A jóindulatú beteg kerül élre.
Mások intézkednek.
A földművestől elveszik örökét,
és dobra verik.
A senkiháziak vérszemet kapnak.
Bitangok tékozolják a fényt.

Gyülekeznek a dögmadarak.
A Nagy tengert átröpüli
a Napból szálló, galambnak álcázott karvaly.
Megérkezik a Kánya is - osztozkodni.
Megint terelgetik a népet.
Hiteket erőltetnek.
Szaporodnak a pénzért fönnhangon imádkozók.
BOLDOGASSZONYUNK-at elfelejtik,
buta lúddá tekerítik.
Jaj pedig, ha Istenünk Asszony-fele
elfordul tőlünk, vagy mink őtőle!

A Régi Nagy Csata Városában
EZEK papjai dűlőre jutnak,
és új lovat nyargalnak.
Összeesküsznek Isten Képmása ellen
a Könyörtelenség Hatalmasaival.

A galambnak álcázott karvaly és a kánya,
Égigérő fára segítik a Kiskanászt.
Szívében király, álmaiban császár.
Szépen szól, rondán cselekszik.
Zsákja feneketlen.
Letaszítják - újra mászik!

A döglött sárkány kutyái új gazdát találnak!

Még ötvenöt-hatvan!

A íjfeszítő sarja lukas hajóra száll.
Az ő ingével-gatyájával tömik a rést.
Messze jutottak a parttól,
már nem tud kiszállni.

A döglött sárkány kutyáit
a Koronázatlan Cár veszi pórázra.
A Szűkszavú Tárnokmestert tuszkolják élre.
Saját táborából ütnek pártot ellene,
mert a Koronázatlan Cár úgy akarja.
Paprikajancsiból csinál vezért.

A nemzet tűri - nem látja meg rajta
a rángató madzagokat.
A csellel hatalomra segített Paprikajancsi
pofátlanul önkényeskedik, buzerálja a népet.
Nyegle és buta.
A Kiskanász malmára hajtja a vizet.
Jobb ellenfél nincs. A nép tűri őket.

///Megjegyzés: Itt tartunk most, tt van a jelen és innen van elvileg a ''mi'' jövőnk


Nemes lovag-ősök fehér liliomán
tipródik a nemzet.
A csősz tolvaj, a bakter rabló, a bíró cinkos.
A különb nem viszi sokra, mert irigylik.
Ki-ki rántja lefelé a másikat - az országot együtt.
Lenézett népek mögött kullog a magyar!

A nemzet talpa alatt röpülő szőnyeggé válik a föld!


Még hatvan-hetven!

A rátarti úr napszámért kunyerál.
Már mindent elkótyavetyéltek.

Csak alantas szolgálatok maradnak,
égbekiáltó árulások.
Lesznek, kik alattomos ellenséggel
fújnak egy követ.
Bevezetik a hét tevét,
hogy az innen köpködhessen lángot -
a bikát nyergelő asszonyra.

Ebből belviszály is támad, meg külső viszály is.
A Kost Áldozó
két fia tovább marakodik.
A tevék magyar hajcsárai
Manó bőrét húzzák Krisztus képére,
hogy megtévesszék a népet,
és aranyra válthassák a félhold csillogását.

Ők a Kost Áldozó, tevét nyergelő
fiát segítik,
más magyarok meg a másikat.
Kettészakad a nemzet,
lángra lobban az Ország.
A lángot vér oltja.

Magyar magyart gyilkol,
de a bika hátáról is ide lőnek
a hét teve miatt.
A nép fele elpusztul.

A szomszédok megmozdulnak,
de ugrásra kész a zenélő sivatagok tigrise is.
A megszeppent maradék
UKKÓ-t híjja, a BOLDOGASSZONY-t.
A haragosok megbocsátanak egymásnak,
az irigy örül más szerencséjének,
a rátarti nem rázza a rongyot,
a közönyös siet segíteni.

Ekkor a Magyarok Istene őrül állítja
a zenélő sivatagok tigrisét,
és böcsületes alkuval
visszakerül, ami visszajár.
Új kor veszi kezdetét, minden égtáj felé,
YOTENGRIT, az Ős Tengerek Istene nevében.

A Jószomszédság Törvénye győzedelmeskedik.




Interneten találtam két oldalt ahol van némi értelmezés is mellettük: [link] [link]