Hirdetés
Egykori képviselőtársam hívott dolgozni. A kerítésének a lábazatát, a pilléreket kellett bevakolnom. Nagy volt körülöttem a jövés-menés, hiszen a Józsi egy központi személy a cigányok közt, de az illegális élelmiszerüzlet is ott volt a szomszédban. Nem volt nyitva a bolt. Be kellett csengetni, s a boltos kikiáltott, hogy „mi kell?”
Amikor kijött hozzám beszélgetni, elmondta, hogy azért tart zárva, mert egyébként adót kellene fizetnie, amire csak akkor lesz hajlandó, ha majd a polgármester anyja is fizet. (Utóbbi őstermelő, és a háza kapujában pakol ki a kis asztalra.)
A boltos édesanyja éppen itt nyaralt a fiataloknál. Ő is odajött hozzám beszélgetni. Nem kérdezem ugyan, mégis sok mindent elmesélt magáról. Nekem nem kerül semmibe, meghallgatom. Arra figyeltem fel, hogy „od van” Nem azt mondta, hogy ott, hanem azt, hogy „od”. Meg is kérdeztem, hogy netán Vas megyei? Somogyi. Borsodból nézve majdnem mindegy. Lényeg, hogy dunántúli. Egyetlen hang árulta el.
Egy alkalmi munkatársam a legelső találkozáskor az egyik munkafolyamatot úgy mondta, hogy „csíszolni” Nem csiszolni, hanem csíszolni. Székely vagy? – kérdeztem. Az. Egyetlen hosszú „í”
Apu nem beszélt semmilyen idegen nyelvet, mégis érződött a beszédén valami idegen akcentus. Ennek oka, hogy tótoktól tanult magyarul. Csak magyarul beszélt, de szlovák akcentussal. Na, akkor azt képzeljük el, hogy tudna bárki anyanyelvi szinten megtanulni idegen nyelven! Úgy értem, hogy ne lehessen észrevenni azt, hogy külföldi. Az egri buszon figyeltem fel egyszer egy fiatal nőre. Egy másik utastársam adott róla infót. Mindenkije magyar, de ő maga Amerikában született. Nem érződött akcentus, de amikor a sofőrnek azt mondta, hogy a „vasállomásnál” akar leszállni (vasútállomás) rögtön a születési helyét okoltam a hibás kifejezésért.
Vannak persze szerencsés alkatok e tekintetben is. A sógornőm gyerekkorában is, de felnőttként is költözött néhányszor. Olyan adottsága van, hogy nagyon rövid időn belül felveszi a helyi tájnyelvet. A lányom Berlinben íratta be az egy évvel ő utána kiköltöző barátnőjét nyelvtanfolyamra. A felmérő teszten megkérdezte, hogy megírhatná-e ő is. Erre az volt a megdöbbentő válasz, hogy „Anyanyelvi. Nem?” Igaz, később, amikor osztrákokkal került kapcsolatba, jót derült azon, milyen vidékiesen beszélnek németül.
