Sok évvel ezelőtt történt, hogy a családsegítő munkatársai járták a falut, segélycsomagokat osztogatva az idős rászorulóknak. Nem egyszerű persze megállapítani, ki jogosult, hiába ismerik a felkeresett emberek többségét személyesen. Tudom ezt jól, hiszen voltam képviselő, ezen belül a szociális bizottság elnöke. Örültek is a képviselőtársak, hogy magam kértem ezt a posztot. Naivan azt hittem, hogy az én igazságérzetemmel majd rendet teszek. Aztán rájöttem, hogy a kifizetett segély 10%-a fölött rendelkezik az önkormányzat. Még ezt az elenyésző részt se lehet igazságosan elosztani, hiszen kereseti igazolás alapján csoportosítottuk a rászorultakat. A családsegítők nem kértek dokumentumokat. Éppen anyunál voltam. Kiálltam a kapuba megnézni, mit ugatnak a kutyák. Teri megkérdezte, hogy a mama elfogadná-e a csomagot. Azt mondtam, nem. Nincs rá szüksége, meg tudja venni, ami kell neki. Adjátok a rászorulóknak! Ezért persze később az összes testvérem lehülyézett engem. Lehet, hogy igazuk van? Lehet visszautasítani a potyát büszkeségből?
Béla nagycsaládos cigány ember. Talán nem is kellene a származását megemlíteni, hiszen nincs jelentősége. Rokkant nyugdíjas, és ennek ellenére legalább annyit bír emelni a beteg derekával mint én. A család felemlítésének sincs különösebb oka, hiszen épp úgy mint én, már ő is kettecskén él a feleségével. Talán annyi, hogy az enyémmel megegyező fizetéséhez még a felesége is keres valamicskét, a konyhán dolgozó menye pedig sokszor támogatja a hazahordott étellel. Tudom, mert munkába is hozza. Béla sok munkahelyet megjárt már. Sok munkagépre van papírja. Sokáig azt hittem kőműves, de ezt csak jól-rosszul (inkább rosszul) elleste. Volt munkásőr, (állítása szerint muszáj volt) most polgárőr, vagyis közéleti ember. A mély szegénységben élő cigányokat megbántja, lenézi az életvitelük miatt. Ő maga, megvette a 100 éves házat amiben lakik, csak aztán nem tudta törleszteni, így visszavásárolta tőle az állam. Fával fűt, mert a gázt sem tudta fizetni. Tartozása fejében még az autóját is elvitte a végrehajtó. (Vett nemrég százezerért egy másikat, de nem használja, hiszen 6 hétig külföldön dolgozik)
Nagyon megmaradt bennem az a jelenet, amikor a patakparton láttunk egy gallyal megrakott rozoga kerékpárt. A rendőrök éppen intézkedtek a „fatolvajokkal” szemben. Nem is ez emlékezetes, hanem Béla megjegyzése. „Mit csináltak ezek egész nyáron, hogy nincs fájuk? Jártak horgászni?” Ez a beszólás is csak azért emlékezetes, mert ő is folyton gyűjtöget. Ha megjelenünk egy építkezésen, legelső dolga a hulladékfa felkutatása. Aztán égeti a céget a guberálásával. Ezzel persze nem lehet kifűteni egy telet, kénytelen pénzért is venni, de tartaléka soha nincs. Pedig szereti a meleget. Természetesen megigényli a szociális tűzifát is. Ez se olyan sok, csak csepp a tengerbe. Nagyobb segítség az, hogy mint polgárőr, szolgálatra jelentkezik faosztáshoz. Mindig van maradék, amit el kell takarítani.
Mindezt csak azért írtam le, mert nem vagyok róla meggyőződve, hogy rászorul a segélyre. Vagy tényleg én vagyok a hülye?
Nagyon gazdagok a magyar önkormányzatok, hogy szó szerint eltüzelik a pénzüket. Nem hiszem, hogy a helyi erdédszettel (Egererdő?) közösen ne lehetne kitalálni valami szedd magad/vágd magad módszert, ahol a rászoruló, de dolgos polgárok jó áron hozhatnák ki a tüzifát az erdőből, szoc. alapon meg csak az kapna, aki egészségi állapota miatt oda már nem tud kimenni (mondjuk ha jól értem Béla ezt még mondhatja magára, de minél kevesebbeknek jut, annál kínosabb érdekből a rászorulók közé tartozni).
Hogy mennyire volt jogos, abban sajnos még mindig kétséges vagyok. Nem ész nélküli elhordás volt, az biztos.
