2020. július 16., csütörtök

Gyorskeresés

Nem boldogít

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Mármint a pénz. Mindenki ismeri ezt a mondást, de sokan nem hisznek benne, hiszen soha nem volt alkalmuk megtapasztalni. A jól végzett munka ellenértéke sokszor szerzett már örömöt, de nem maga a pénz, hanem a lehetőség, amit elérhetek általa. Például vehetek...vehetek valamit, amivel többet dolgozhatok.
Ma vagyok 66. Hozzászoktam néhány évtized alatt, hogy születésnapom reggelén megcsörrent a telefon. „Itt mama”. Ma nem csörrent meg. Mamát februárban eltemettük. Számomra is meglepő módon, hamar elgyászoltam. Főleg azért furcsállom, mert apu esetében egy egész évig tartott, holott nem ő állt hozzám kettejük közül közelebb. Testvéreim szerint anyunak én voltam a kedvenc gyereke. Nyolc évig én voltam a legkisebb, bizonyára ezért szeretett engem másképpen. Mindig hangsúlyozta, hogy mind a négyen egyformák vagyunk számára. Ez persze nem igaz. Nekem két gyerekem van, de egyáltalán nem egyformák. Nem tudnám megmondani melyiket szeretem jobban, vagy kevésbé, de az biztos, hogy nem egyformán. Másképpen.
A mama halálán csupán néhány hétig keseregtem. Azóta is eszembe juttatja valami minden nap, de nem fáj. Decemberben nálunk lakott, de már nem volt önmaga. Az állapota szokatlan helyzeteket produkált, sok bosszúságot okozott. Akkor. Most már inkább kedves emlék. Feleségemmel néha idézzük is amiket mondott. Például magától érthető ismert dolgokra rácsodálkozott. „Én ezt soha se tudtam. Nekem ezt senki nem mondta” Pedig tudta, csak elfelejtette, mint ahogy mindent elfelejtett. Megkérdezte, de megint elfelejtette. Végtelen türelem kellett hozzá. Szeretettel emlékszem rá, de nem fájdalmas az emlékezés. 91 évet élt. Szép kor. Az életnek az a rendje, hogy a végén meg kell halni. Ha háborog is a lelkünk, ezt el kell fogadnunk.

Négyen megörököltük a szülői ház másik felét is. Egyikünknek sincs rá szüksége, eladjuk. Az ingóságot kipateroltuk/ták. A faluban rengeteg eladó ház van, a kereslet messze elmarad a kínálattól. Nagy részüket hiába kínálják hosszú évek óta. Piacképes áron kell meghirdetni, de ha nincs érdeklődő, hiába. A mi házunkra mégis akadt egy vevő, aránylag hamar. Ma sem értem miért kellett, de egyszer összegyűltünk gyerekkorunk színhelyén, találkoztunk a vevővel. Akkor jártam ott utoljára. Kapukulcsom ugyan van, de most már nincs is jogom bemenni. Az üzlet további része ügyvéd előtt zajlott. Nem ment túl gyorsan, hisz senkinek nincs elegendő pénze, időbe telik összekaparni.
Eljött az utolsó aktus, megkaptuk a pénzt. Nem túl sokat, de mégis szokatlanul magas összeg ütötte a markom. Talán vállalkozó koromban volt ennyi a kezemben. Annak se tudtam maradéktalanul örülni, hiszen mindig volt mit kifizetni/befizetni, beruházni, anyagot venni a következő munkához... Szóval soha nem volt elég. Nem boldogított.
Ez se. Ez még annyira se. Megszámoltam, betettem a táskába, felültem a buszra. Egy óra az út hazáig. Azon kaptam magam, hogy folyik a könnyem. Odahaza megöleltem a feleségem mint ahogy szoktam, és elfogott a hangos sírás.
Mi a baj? - kérdezte
Meghalt anyu – mondtam ki miután úgy éreztem, meg tudok szólalni.
Persze, hogy meghalt – állapította meg a nyilvánvalót.
De most már tényleg. Most már nagyon. Nem maradt a gyerekkoromból semmi.
Semmi, csak a pénz, amely nem boldogít...de a hiánya boldogtalanná tesz. Esetenként a léte is.

(2019 október 28.)

Hozzászólások

(#1) Tutu7030


Tutu7030
(veterán)

Erről ez a dal jutott rögtön eszembe. [link]

LG Optimus G E975 v20 -> LG G4 H815 V29a-EUR-XX -> Huawei Mate 9(MHA-L29) -> Huawei P30 Pro

(#2) thesound


thesound
(őstag)

Valamelyest ismerős érzések. A szüleim még nem ilyen idősek, mint amit az anyukád megélt. Viszont nálunk is előjött a téma, hogy mit szólnék ha eladnák a házat amiben élnek, a gyerekkori házat, ahol felnőttem.
Szerencsére nem történt meg, de ha rágondolok a sírógörcs keringet. Azt gondoltam ez élethelyzet függő, hogy az ember el tudja engedni, de az írásodból úgy tűnik nem. A gyökerek nagyon fontosak.

[ Szerkesztve ]

Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be. - Kodály Zoltán

(#3) potyautas válasza thesound (#2) üzenetére


potyautas
(csendes tag)
LOGOUT blog

Nem futnék most neki az élethelyzetem felvázolásának. Nem a saját falumban lakom, de néha hazaszaladok. Nem a szülői, hanem a saját házba, ami a falu egy másik részén van. Nem sokon múlott legutóbb, hogy "anyu felé" kanyarodjak.

Tutu! Keserűbb számomra ez a dal, mint korábban volt.

[ Szerkesztve ]

(#4) wesder


wesder
(veterán)

Én 14 voltam, mikor elvesztettem a szüleimet. Így 12 év utàn is fàj, ha eszembe jut időnként.

[ Szerkesztve ]

It's like I'm holding all the aces, but I know I'll never win.

(#5) buherton


buherton
(őstag)
LOGOUT blog

Bocsánat, hogy ezt írom, de ezt nagyon jó volt olvasni (a többi bejegyzés is kiváló!). A jó alatt, pedig az értem, hogy nagyon jól áttudod adni azt, amit szavakkal nem lehet. Átérezhettem azt a gyászt, amit érzel.

Őszinte részvétem! És köszönöm, hogy megosztottad velünk ezt az érzést.

Tegnap majdnem leírtam ezt, de úgy érzem ezt le kellett írnom.

tely, baly, fojó, mennyél, mingyárt, telyföl, tolyás, malyd, kapú, egyenlőre, ejsd, jáccani, ahoz, fúj, hüje, muszály, alat, álok, lasan, fojtatás, ál, fontós, költsön, eggyüt, lyob (jobb?), mek, mongyak, milyért - !!! Tanúlyunk már meghejjessen irni... !!!

(#6) zolikaDB


zolikaDB
(veterán)

Most ki is írtad magadból.
Keresem én is azt, ami elveszett, pedig 34 vagyok.

MINDHALÁLIG DEBRECEN!!!

(#7) Algieba


Algieba
(senior tag)
LOGOUT blog (1)

Novemberben távozott el az anyám alig túl a hatvanon. Szerencsére apám jó erőben van, sokáig élhet. Nekem nem lesz túl nagy veszteség a 87-ben épült családi ház valamikori elvesztése, mert kezd kikopni belőlem az érzelgősség. Annyi szaron rágtam át magam, hogy érzelmileg kiégtem. Ez nem azt jelenti, hogy nem tudok sírni, de a könnyeim rám tartoznak. Más úgysem érzi azt, amit én, amikor éppen rossz passzban vagyok. Ilyen az élet.

Gombákkal táncoló.

(#8) #33253120 válasza Algieba (#7) üzenetére


#33253120
(törölt tag)

Nekem is ez lesz az első karácsony. 8-án ment el édesanyám, 42 évesen lettem árva.
Fater halála óta ide voltam kötve. Üres lett a ház nagyon.....
Az utolsó pár mondattal teljesen egyetértek.

(#9) e-newsee


e-newsee
(őstag)
LOGOUT blog

Nekem még élnek a szüleim a szülőfalumban. Sajnos le kell írnom, de ha minden a maga rendjén megy (értsd, nem jön közbe baleset), akkor aputól kell előbb megválnunk majd. Anyuval beszéltük már többször, de megvan rá az esély, hogy ha egyedül marad, akkor nem marad a faluban. Persze ez közel sem biztos, hogy így lesz, ha majd aktuálissá válik a kérdés, de ki tudja. Ha ő is eltávozik a faluból bármilyen módon, nem marad ott számomra semmi. Persze a rokonság egy része ott és környező falvakban él, de velük nincs rendszeres személyes találkozás (most már), csak tudjuk, hogy ők ott élnek. Azért nem írom, hogy a nagyobbik része, mert így, hogy testvérem is családos, én is családos vagyok, a házastársakkal kapott "új" rokonok miatt a "rokonság nagyobbik része" áthelyeződött máshova. Magyarul, ha egyszer oda jutunk, megvan rá az esély, hogy többet nem fogok arra járni. Legfeljebb csak a temetőig. És ez a tény már most elszomorít. Szerettem azt a falut, ott nőttem fel. A házat szüleim építették, kb. szó szerint a két kezükkel. Tekintve, hogy apu akkor még kőműves volt. Csak remélni tudom, hogy olyan valakihez kerül majd a ház, aki hasonlóan szép emlékekkel tölti meg önmaga és a családja számára, mint amiket mi is megéltünk ott. A környék hangulata mindezt nagyban támogatja, és meg is érdemli. És most leírom a legnagyobb közhelyet, mégpedig azt, hogy ez az élet rendje. Azt szokták mondani, hogy el kell engedni. Szerintem nem elengedni kell, mert az a szememben azt jelenti, hogy el kell felejteni. Egy problémát, sértést, bosszúságot el lehet engedni, de az ilyen dolgokat nem elengedjük, hanem megbékélünk velük, és megőrizzük emlékeinkben, ameddig csak tudjuk.

És, hogy az írásról is írjak valamit, nekem ez a Stephen King idézet jutott eszembe róla:

"Csak kevés holmi van, ami hű marad az emberhez. Talán néhány könyv, egy szerencsepénz, vagy egy folyton gyarapodó bélyeggyűjtemény. És a szülői ház karácsonyfadíszei."

[ Szerkesztve ]

"Csak egy olyan töltött édesség van, ami megoldja az élet problémáit, és az az Oreo." /Sheldon Cooper/

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2020 PROHARDVER Informatikai Kft.