Nekem még élnek a szüleim a szülőfalumban. Sajnos le kell írnom, de ha minden a maga rendjén megy (értsd, nem jön közbe baleset), akkor aputól kell előbb megválnunk majd. Anyuval beszéltük már többször, de megvan rá az esély, hogy ha egyedül marad, akkor nem marad a faluban. Persze ez közel sem biztos, hogy így lesz, ha majd aktuálissá válik a kérdés, de ki tudja. Ha ő is eltávozik a faluból bármilyen módon, nem marad ott számomra semmi. Persze a rokonság egy része ott és környező falvakban él, de velük nincs rendszeres személyes találkozás (most már), csak tudjuk, hogy ők ott élnek. Azért nem írom, hogy a nagyobbik része, mert így, hogy testvérem is családos, én is családos vagyok, a házastársakkal kapott "új" rokonok miatt a "rokonság nagyobbik része" áthelyeződött máshova. Magyarul, ha egyszer oda jutunk, megvan rá az esély, hogy többet nem fogok arra járni. Legfeljebb csak a temetőig. És ez a tény már most elszomorít. Szerettem azt a falut, ott nőttem fel. A házat szüleim építették, kb. szó szerint a két kezükkel. Tekintve, hogy apu akkor még kőműves volt. Csak remélni tudom, hogy olyan valakihez kerül majd a ház, aki hasonlóan szép emlékekkel tölti meg önmaga és a családja számára, mint amiket mi is megéltünk ott. A környék hangulata mindezt nagyban támogatja, és meg is érdemli. És most leírom a legnagyobb közhelyet, mégpedig azt, hogy ez az élet rendje. Azt szokták mondani, hogy el kell engedni. Szerintem nem elengedni kell, mert az a szememben azt jelenti, hogy el kell felejteni. Egy problémát, sértést, bosszúságot el lehet engedni, de az ilyen dolgokat nem elengedjük, hanem megbékélünk velük, és megőrizzük emlékeinkben, ameddig csak tudjuk.

És, hogy az írásról is írjak valamit, nekem ez a Stephen King idézet jutott eszembe róla:

"Csak kevés holmi van, ami hű marad az emberhez. Talán néhány könyv, egy szerencsepénz, vagy egy folyton gyarapodó bélyeggyűjtemény. És a szülői ház karácsonyfadíszei."

[ Szerkesztve ]

"Csak egy olyan töltött édesség van, ami megoldja az élet problémáit, és az az Oreo." /Sheldon Cooper/