Évek óta visszatérő pünkösdi program, hogy a családdal átruccanunk a legkedvesebb falumba. Egyszer kirándulóknak ajánlottam, s rákérdeztek, hogy van ott valami látnivaló? Egy pillanatra zavarba is jöttem, hiszen turisztikai szempontból nem nagyon van mit mutogatniuk. Van egy alig várrom, a várhegyen egy kis kápolna, szemközt egy kb 60 méter mély kút. Az erdőben kaptárkövek, de ezentúl semmi különös. Csak olyan aranyos kis falu. Már az oda vezető út is olyan romantikus. Szeretem az ottani embereket. (sok pénzt adtak nekem sírköves koromban) A rendezvény abból áll, hogy kb. tucatnyi háznál a falu különböző pontjain kiviszik az udvarra a masinát, s ott főznek. Aztán kinyitják a látogatók előtt a kaput. Nyomtatnak ki térképet, amin a menü is rajta van. Az egyik potenciális vendég olvasta a kapuoszlopon, mi a kínálat: "Bőrkötő. Na, ez érdekel, jelentsen bármit is" A társa szólt, hogy közvetlen utána van zárójelben, hogy krumplilángos. 🙂
Az ebédhez még az is ad némi pluszt, hogy rég nem látott barátokkal is összefutunk. Most ez sajnos nem adatott meg. Viszont öröm volt látni a házigazdák izgatott igyekezetét. Nem gyakorló vendéglátók, látszott, hogy kizökkentek a komfortzónájukból. A fiatal szőke tünemény feltűnően nagy léptekkel jött-ment a tűzhely, és a fészer (kiszolgáló pult) között. Nem is álltam meg szó nélkül, hogy még nézni is öröm...mármint az igyekezetét (is) Nem itt élnek a faluban, csak 5 éve vettek itt nyaralót. Az itteni emberekre nem lehet panasz, de általában a "gyöttek" aktívabbak, mint a helyben születettek.
Jövőre ha élünk (mint ezt a régi öregektől hallottam) megint megyünk. Nem biztos, hogy ehhez a házhoz. Attól függ, hol sütnek csülköt 😉