Banán.

Zsolt alig várta, hogy kedd este legyen. Vacsora után felment a szobába. A munkatársak az ágyon heverésztek. Fújták a füstöt, beszélgettek. Főleg a munkáról, de a Karcsi bácsi felemlítette, hogyan hágta meg egyszer tévedésből az anyósát.
– Na, figyeljetek! – intette csendre a többieket Béla.– Mondja Karcsi bá’! Hogy volt? Én már hallottam ám.
– Na szóval. Megyek befele a kertből, éppen a krumplibogarakat szedtem össze, mert annyi volt már, hogy attól féltem, lerágják az összeset. A petéket szétnyomkodom, a pirosakat ugyan még lepermetezhetném, de a csíkosaknak a permet sem árt, így inkább leszedem, a tyúkok meg jóízűen felcsipegetik, ha odaöntöm eléjük…
– Mondja már! – förmedt rá Béla türelmetlenül – Olyan feneket kerít neki, hogy soha nem tér a lényegre.
– Jól van na! Megyek be, a lépcsőn lerúgom a lábamról a gumicsizmát…
Erre már a többiek is zúgolódni kezdtek.
– A lényeg, hogy amint belépek a fürdőszobába, látom ám, hogy az asszony abban a szép virágmintás zöld pongyolájában, amit akkor vettem neki, amikor az első gyerek, a Magdika született… Nem is volt a szülőotthonba senkinek olyan szép pongyolája…
– Karcsi bá’ – rikkantotta el magát most már mérgesen Béla.
– Ne sürgess már fiam, ne sürgess! Száz szónak is egy a vége. Elég az hozzá, hogy abban a szép virágmintás pongyolában ott öblöget mélyen belehajolva a fürdőkádba. Hát engem úgy elöntött a vágy, hogy azon nyomban megoldottam a gatyamadzagot, a pongyolát felhajtottam a hátára, aztán zzu bele! Az meg olyan élvezettel fogadta, hogy magam is elcsodálkoztam, milyen hangosan nyögdécsel. Amikor végeztem, megszólal, hogy „Ejnye fiam!” Hát nem az anyós volt? Hogy a rosseb egye meg! Előbb nem szólt ám.

Erre olyan harsány röhögés tört ki a kollégákból, noha egy szavát se hitték, hogy a szomszéd szobából is átjöttek megérdeklődni, hogy mi történt. Erre persze újból elő kellett adni a történetet, de természetesen rá is kellett szólni a mesélőre, mert egyre hosszabb volt a körítés.
Jancsi annyira élvezte a helyzetet, hogy amikor Zsolt hívta magával, menjenek át a boltba rágóért, inkább maradt. Jobb is így, gondolta Zsolt, hiszen ha netán összetalálkozik Magival, nagyobb esély van az összebarátkozásra, mintha mindketten mennek.

Amikor a parkban meglátta az esti szürkületben, nem is akart hinni a szemének. Nem hitte, hogy találkoznak még, hiszen a múlt héten is hiába jött ide minden este. Most is farmer dzseki volt rajta, és valami eszméletlenül rövid szoknya. Vaskos combjaiból alig takart valamit, ahogy a hinta melletti korlátnak támaszkodva állt. Nem cigizett, mint a múltkor. Nem csinált semmit, csak ott állt, s nézte a közeledő fiút.
– Jöhettél volna hamarabb – szólt a lány köszönés helyett.– Volt egy banánom, kaptál volna egy harapást – mutatott a fűbe az eldobott banánhéj felé.
– Banán? – kérdezte Zsolt. Vagy inkább nem is kérdezte, hanem csak rácsodálkozott nem is a gyümölcsre, hanem magára a szóra. Vagy arra bejelentésre, hogy Maginak volt egy banánja. Vagy mégis inkább a banánhéjra csodálkozott rá, ahogy ott hevert elhajítva a park füvében.
– Oszt csak úgy eldobod a héját? Azt mondják, csúszik. Nagyot lehet rajta esni. Van még nóta is róla. Oly jól csúszik ez a banánhéj, jobban csúszik, mint a babámé – vigyorodott el a kicsavart dalszövegen.
– Majd jön holnap az öregember a szöges botjával és felszedi.
– Azért én otthon elvinném a trágyagödörbe, mert apu biztosan nyakon csapna, ha csak így eldobnám. Majd egyszer ki is próbálom, hogy tényleg így lenne-e.
– Ettél már egyáltalán banánt? – merült fel a gyanú a lányban a kilátásba helyezett kísérlet hallatán.
– Enni még nem ettem, de láttam már olyat, aki igen.
– Nem-e? Hát hol élsz te?
– Falun. Beszélik, hogy a Magda néném boltjába egyszer hoztak három kilót, de a sírköves felesége azonnal meg is vett belőle kettőt. Azzal nem törődött, hogy másnak jut-e.
– Itt sincs ám gyakran. Itt vettem a szomszéd utcában ezt az egyet, de nem hiszem, hogy van még.
– Biztosan szétkapkodták – válaszolt Zsolt – mert én már nem láttam. Viszont van rágóm. Kérsz? – nyújtott felé egy celofánba csomagolt piros golyót.
Magi kicsit hezitált, majd tétován kinyújtotta a karját a rágóért. Eltépte, majd azonnal le is ejtette a fűbe a csomagolást. A golyót betolta az alig szétnyitott ajkai közé. Kicsit szopogatta, majd szája sarkába tolva intenzív rágásba kezdett. Zsolt utánozta. Annyi különbséggel, hogy zsebre tette a celofánt.
– Úgy az igazi – tolta félre Zsolt a rágót, hogy beszélni tudjon – ha hármat-négyet rágok egyszerre. Az jól megteli a pofámat. Legalábbis eleinte.
– Karácsonykor – mosolyodott el a pofámat kifejezésen Magi, hiszen feltűnt, hogy a fiú nem szokott ilyen szavakat használni – az egyik haverom kapott igazi amerikai rágót. Azt mondja, azt napokig lehet rágni. Ebből meg kimegy a cukor és annyi.
– Ha már így eszembe juttattad. Azt mondod, az egyik haverod...
Zsolt nagyot nyelt, hogy a rágó is majdnem lecsúszott, amikor ráeszmélt, hogy most milyen bátor kérdést akar feltenni. Szinte hallotta ahogy remeg a hangja, még mielőtt megszólalt volna.
– Aha. Van kint valami rokona. Nem is tudom kije neki.
– Azt akarom kérdezni, hogy …– megint nagyot nyelt.
– Mit?
– Várjál már! Szóval…van fiúd?
– Hm. – A lány ajkára tette mutatóujját. Előbb a földet figyelte, majd fejét félrebillentve az ég felé pislogott, mint aki erősen gondolkodik, vagy éppen magában számol.Zsolt elnevette magát, amint az erős koncentrálást látta.
– Mi van, nem tudod?
Ettől a kérdéstől feloldódott benne a feszültség. Úgy érezte, teljesen mindegy mi lesz a válasz. Lényeg, hogy meg merte kérdezni.
– Várjál csak! Van a…meg aztán…Van néhány. – vágta ki végül.
– Kár. Pedig azt akartam…
– Tudod mit? – fojtotta belé a szót – holnap estére jegyem van a moziba. Nem egyedül jövök, hanem az egész bandával. Tizennyolcas filmet adnak, de nekem ismerősöm a mozis. Be tudlak vinni téged is, ha érdekel. Magyar film. Kabos van benne, na meg amire a srácok gerjednek, van benne meztelen nő. Láttad már?
– Meztelen nőt? Azt még nem – vágta rá gondolkodás nélkül, mert ezt a félreérthetőségen alapuló poént nem hagyhatja ki.
Aztán érezte, hogy elpirul, mert csak most döbbent rá mit mondott. Az nem lényeges, hogy valójában igaz, de szerette volna, ha a lány inkább vagánynak hiszi, nem egy szende szűznek.
– A filmet viszont már majdnem. Jancsi egyszer elcsalt hozzájuk, mert ott nem kérik a személyit. Kivonatoztam vele Miskolcról, aztán dolgomvégezetlenül vissza, mert nem volt délutáni előadás. Az estiről pedig sokára értem volna vissza a koleszba. A nevelő nem állta volna meg szó nélkül. Na, de nem sokáig lesz ilyen gond. Már csak néhány hétig tart a suli. Aztán jön a vizsga, és azután meló, meg meló hétfőtől péntekig, amíg világ a világ. Nem is tudom már így belegondolva, hogy örülök-e neki, mert ezután nem lesz nyári szünet se. Igaz, eddig is elvették a felét, nem úgy van ám nálunk mint a gimiben, vagy az általánosban, hogy három hónap semmittevés. Ah dehogy! Eddig is 7 hét gyakorlat volt suli után, csak azután jött a szünet, de az már annyira rövid, ráadásul sokszor álmodtam, hogy már megint menni kell. Olyan jó volt arra ébredni, hogy nem is volt igaz…
– Álljál már le! – förmedt rá a lány. – Mi van a meztelen nővel?
– Hú, a francba! Csak nem sikerült elvenni a figyelmét – gondolta, de azt még nem találta ki, hogy hárítson.– Á, azt csak úgy mondtam. Azt hittem jó poén, de nehogy azt hidd…nem vagyok már gyerek.
– Na, persze – adta fel a lány mosolyogva a faggatózást. – Jössz holnap? Mármint a moziba.
– Naná! Hánykor?
– Hat előtt tíz perccel a mozinál. Tudod hol van?
– Persze – intett fejével a megfelelő irányba.
– Na, akkor ezt megdumáltuk. Rá kéne gyújtani! Kéred vissza a rágót?
– Aha.
Magi benyúlt a szájába, és a fiú felé nyújtotta.
– Nem így.
– Hát?…Arról ne is álmodj!…Na, nem bánom. – állt rá végül.
Visszarakta a szájába, majd csücsörítve jelezte, hogy jöhet a csók. Bár nem igazán számít ez csókolózásnak, de azért csak összeértek az ajkak, amíg nyelvükkel áttranszportálták a ragacsos gombócot egyik szájüregből a másikba. Zsolt érezte a lány ajkainak kissé dohányra emlékeztető, ámbár mégis kellemesen édeskés ízét. Tudta, hogy ez nem a rágóban még nyomokban fellelhető cukor édessége, hanem valami más kellemes íz, amitől még az ágyéka is bizseregni kezd, noha az egész művelet csupán egy pillanatig tartott. Ezután pedig arra kellett összpontosítani, hogy izgalmát leplezze. Nehogymá’ azt higgye ez a nő magáról…pedig de.

Magi előkotorta zsebéből a cigis dobozt, majd gyufa után kezdett kutakodni, de mindhiába.
– Akkor most mi lesz? Nem gyújtasz rá?
– Kérni kéne valakitől gyufát!
– Nem jár erre senki. Kéred vissza a rágót?
– Haha. Hogyisne! Ne gondold….na, add!
Megismétlődött az iménti szájból-szájba művelet, de Zsolt most már vette a bátorságot, hogy meg is ölelje a lányt. Magi hagyta. Talán nem volt ellenére, de az is lehet, hogy a rágóra koncentrált. Aztán hirtelen eltolta magától a fiút. Hátralépett, kiköpte a rágót, és erős köhögésbe fulladt az alig elkezdett csókolózás.
– De hülye vagy. Majd’ megfulladtam – mondta ingerülten, majd miután elmúlt a köhögő roham – talán azért, nehogy elbátortalanítsa Zsoltot – olyan közel állt, hogy muszáj volt megölelni.
Ismét összeforrtak ajkaik, de most már nem kellett a rágógumira ügyelni. Zsolt most már azon izgult, hogy ugyan jól csókol-e, mert hallott lányokat ilyenekről beszélgetni. Ismeri azt a srácot, aki jól csókoló hírében áll, de mégse kérdezheti meg tőle, hogyan kell! Ez a lány aligha fogja megmondani, meg van-e a csókjával elégedve. Nagyobb rá az esély, hogy majd a barátnőivel fogja nagy vihorászás közben kibeszélni. Azon tűnődött, hogy a csók hosszával egyáltalán nem fokozódik az izgalom. Inkább csak arra figyelt, melyikük hagyja majd abba. Azt is másoktól hallotta, hogy a „csókkirály” milyen sokáig képes csókolni. Maga úgy tapasztalta, hogy egy idő után unalmassá vált. Már inkább arra figyelt, hogy jönnek-mennek az emberek az utcán. Talán a lány testének simogatása fokozta volna az élvezetet, de most a csók „mechanizmusára” ügyelt. Közben azt vitatta meg önmagával, hogy bizonyára az lehet a jól csókolásnak a kritériuma, hogy mennyire tudja a partnert izgalomba hozni, nem pedig az, hogy hány percig kotorászik nyelvével a szájában, melynek az először kellemesen édeskés ízét már nem is érezte. Inkább csak a nyálat nyelte, mielőtt kicsurogna a szájukból, s hallgatta a lány egyenletes szuszogását. Nem érezte azt, hogy ő is túlságosan izgatott lenne. Magi unta el hamarabb, vagy ő vette a bátorságot, hogy megszakítsa a csókolózást.
– Nekem már haza kell mennem!
– Maradj még! – kérte Zsolt, de aligha tűnt túl meggyőzőnek, mert a lány nem akart maradni.
– Megyek, mert már késő van.
– Ki fogsz kapni anyádtól, ha sokáig maradsz?
– Tőle ugyan nem.
– Akkor kitől?
– Senkitől. Szia! – indult el, jelezvén, hogy befejezte a társalgást. Nem is fordult a fiú felé, inkább csak menet közben intett búcsút.
– Haza kísérlek. – kiáltott utána Zsolt
– Nem kell. Egyedül is hazatalálok.
– De én szeretnélek hazakísérni!
– Talán majd máskor – válaszolt a lány kiáltva, mert közben már eléggé eltávolodott.
– Holnap?
– Holnap! A mozit el ne felejtsd!

...

(következik: Holnap)