Hirdetés

2020. július 9., csütörtök

Gyorskeresés

Hozzászólások

(#3) potyautas


potyautas
(csendes tag)
LOGOUT blog

Julika 80 lehetett, én 45. Az unokája is Julikának szólította, nem is értettem eleinte, hogy milyen kapcsolat van köztük. Az egymás iránti szeretet ugyan közeli rokonságot sejtetett, de nem tudhattam biztosra, míg meg nem kérdeztem.
A mi kapcsolatunk szigorúan üzleti volt. Az új síremléken egyikük az anyja, másikuk a lánya nevét olvashatta. Nekem csak egy munka volt a sok közül. Nem volt benne semmi különleges. Az, hogy jól sikerült, természetes kell, hogy legyen!
Julika könnyes szemmel simogatta a hideg gránitot. Nagyon meg volt elégedve a munkámmal, alig győzte köszönni. Voltam már néhányszor hasonló helyzetben, de az nagyon meglepett, amikor megragadta a kezemet és megcsókolta. Mondta is, hogy az isten áldja meg a kezét mester úr! Azt persze mondanom se kell, hogy a szerződés szerinti összeget megkaptam, a kézcsók csupán a ráadás volt. Legjobban az aranyozott betűk ragyogása tetszett neki, ami mellesleg nem személy szerint az én munkám. Ezt az apróságot nem találtam szükségesnek szóvá tenni.

[ Szerkesztve ]

Copyright © 2000-2020 PROHARDVER Informatikai Kft.