Ha én dönthetnék, hogy mikor haljak meg... mármint fájdalommentesen, ahogy például az állatokat elaltatják jobb helyeken (első injekció altató, a második leállítja az izmokat, köztük a szívizmot is), akkor simán bevállalnám, hogy öregebb koromra elborozom az összes agyamat, izmomat, mindent. Semmi kedvem ugyanis "a legvégét" végigcsinálni, mindenféle műtétek, esetleges magatehetetlenség, totál elhülyülés és társai mellett.
Amíg azonban
a) tilos a mindenféle eutanázia és egyéb (ön)gyilkosságban való segédkezés
b) beszari vagyok és igenis félek a hosszú szenvedéstől
...addig ezt nem merem. Mármint Gere Kopárokkal és Vincze Arcanumokkal befejezni az öregkort, végleg. Micsoda qrva nagy pech! 
.
Egyébként úgy gondolom, hogy felháborító, hogy nem kérhetek segítséget a saját rongyos életem végetvetésében. Mekkora álszent dolog már, egyik oldalon gazdaságilag simán tönkreteszünk (mi, azaz a nyugati civ.) kontinenseket, emberek milliói halnak éhen közvetve miattunk, csont simán háborúzunk (újabb pár millió)...
...de nem, az élet "szent", akármekkora nyomorom van, nem ugorhatok. Ha egyszer bebátorodom ott a végjátéknál, valami idióta politikus ajtófélfájára loccsantom majd fel az agyam.
