Schrödinger, hogy a kvantumelmélet egyik abszurditását szemléltesse, egy képzeletbeli macskát egy zárt dobozba helyezett, amelybe kívülről nem lehetett belelátni. A dobozban a macska mellett van egy ördögi szerkezet, melyet a macska nem tud befolyásolni. A szerkezet tartalmaz egy darab radioaktív anyagot, melyben egy óra alatt egy atom vagy lebomlik, vagy ugyanekkora valószínűséggel nem bomlik le. A radioaktív bomlást észleli egy Geiger–Müller-számláló, ami egy relén keresztül elenged egy kalapácsot és az összetör egy hidrogén-cianidos üveget, megölve ezzel a macskát. Ha egy óra hosszat magára hagyjuk a dobozt, azt mondhatjuk, hogy a macska él, ha időközben nem volt atombomlás.
Hogy eldöntsük, a macska él-e vagy meghalt, ki kell nyitni a dobozt.
A fogós kérdés azonban az, hogy milyen állapotban van a macska a doboz kinyitása előtt? A kvantumelmélet szerint a macska hullámfüggvénye egy élő és egy halott macska hullámfüggvényét egyszerre tartalmazza vagyis a macska egyszerre élő és holt is.
Volt már macskám, nem is egy. Amikor este kiengedtem, mindig volt egy csekélyke p valószínűsége annak, hogy nem jön haza az éjszakai kóborlásából és elkapja egy kutya vagy reggel kilapítva találom meg az úttesten.
Amikor a makrovilágban éppen nem figyelem meg, én sem tudom, hogy életben van-e.
Szoktam olyan kérdéseket föltenni, amikre tudom a választ, de Schrödinger macskájának esetében nem látom a határt a kvantumvilág és a makrovilág között. Mit néztem félre?
Ha már egy-az-egyben bemásolva lett.
a radioaktív atom bomlása csak a random tényező a "játékban"